Bántalmazott főnökök?

Furán hangzik a megfogalmazás, mert általában ha munkahelyi bántalmazó kapcsolatról van szó, alapból az ugrik be mindenkinek, hogy a főnök bántalmazza a beosztottját. Merthogy ő van hatalmi pozícióban, automatikusan az a feltételezés, hogy akkor csak a főnök lehet a bántalmazó.

Na de mi is az a bántalmazó kapcsolat?

A napokban hallgattam néhány beszélgetést ezzel kapcsolatban, ahol főként a párkapcsolatokban előforduló bántalmazásról volt szó. A bántalmazás nemcsak verés vagy más fizikai bántalmazás lehet, hanem szóbeli szidás, megalázó viselkedés is, vagy akár a másik személy érdekeinek, határainak megsértése.

A szakemberek szerint gyakran a bántalmazott sokáig nincs is tudatában annak, hogy ő egy bántalmazott. Mivel a bántalmazó általában a kapcsolat elején nagyon jó fényben tünteti fel magát, a másik félnek nehéz belátnia, hogy a kapcsolatuk bántalmazó formává alakult. Van hogy a bántalmazó nem kimondottan bántani akarja a másikat, egyszerűen csak a személyiségéből (neveltetéséből) kifolyólag ő úgy viselkedik. Tehát úgynevezett „jó ember” is lehet bizonyos kapcsolataiban bántalmazó szerepben, akár úgy hogy ő maga nem is tud róla.

Példa a nyilvánvaló bántalmazó kapcsolatra: alkoholista férj, egyre gyakrabban veri a feleségét. Az szenved, de gyártja a kifogásokat: igaz hogy néha eljár a keze, de milyen jóravaló dolgos ember, kenyérre lehet kenni, csak az alkohol ne lenne!

Ezzel mintegy felmenti a bántalmazó férjét, önmagát pedig megfosztja a jó indoktól, hogy kilépjen a kapcsolatból. Mert egy bántalmazó kapcsolatban egyetlen megoldás van: azonnali kilépés.

Aztán sok bántalmazott ezt azzal tetézi, hogy még saját magát hibáztatja: biztosan én haragítottam meg valamivel, elsóztam a levest, satöbbi, így degradálva le saját magát. Így ideális, hosszú távon sanyargatható áldozattá válik.

Mondhatnánk, hogy ha valaki ezt élvezi, hát lelke rajta. De persze valójában nem élvezi, és az esetleges gyerekeik is ebben a légkörben nőnek fel, ezt a viselkedésmintát látják: egyrészt azt, hogy lehet bántalmazni másokat, másrészt hogy tűrni kell, és nem lehet semmit tenni saját sorsuk megváltoztatására. Ez a kényszerű tehetetlenség szüli a sok lelki beteget.

Na és ennyi bevezető után kanyarodjunk vissza a munkahelyi kapcsolatokra.

Az szokványos és könnyebben azonosítható eset, amikor a főnök a bántalmazó. Például ordibál a beosztottjaival, megalázóan viselkedik velük, lehetetlen feladatokat tűz ki számukra, nem tartja be amit ígért (fizetés, munkaidő, felszerelés, szabadság, stb.), és most az egyéb molesztálási lehetőségeket nem is említem. Első kérdés rögtön, hogy vajon miért hagyja ezt a bántalmazott? Mindannyian emberek vagyunk. Csak azért mert valaki a főnök, még nincs joga megalázóan viselkedni a beosztottjaival. Persze a munka elvégzését meg kell követelni, de nem kell ahhoz lehülyézni a másikat.

Véleményem szerint első és legfontosabb megelőző lépés ilyenkor, hogy a beosztott kulturált módon jelezze a főnöknek, hogy túllépte a határt, és hogy vele így nem viselkedhet. Ha a főnök esetleg olyan családban nőtt fel, ahol ez a viselkedés normális, akkor ebből rájöhet, hogy a viselkedése bántó és megengedhetetlen. Hiszem, hogy az esetek jelentős része ezzel megoldódik, mert a bántalmazók egy része csak olyat bántalmaz, aki hagyja magát. A többi esetben sajnos egyetlen megoldás van: a kapcsolat azonnali megszakítása, tehát másik munkahely (vagy másik főnök, ha van rá lehetőség).

Végül eljutottunk a címben jelzett szituációhoz: a főnök a bántalmazott. Mi a „csuda”? – kérdezhetnénk.

Nekem egy pszichológus magyarázta el, hogy ilyen lehet. Például mint főnök, felveszek egy embert, hogy végezzen egy bizonyos munkát, azon belül feleljen néhány dologért. Ha az a helyzet áll fenn, hogy nekem kell beavatkoznom, mert az illető akár direkt, akár csak hanyagságból, lustaságból, tudatlanságból, makacsságból, tapasztalat hiányából nem végzi a feladatát, akkor nekem mint főnöknek kell a problémákat megoldanom, és az azok által okozott lelki terhet cipelnem. Ráadásul ha reggel utasítást adok egy feladat elvégzésére, azt a beosztott bólogatva meghallgatja, majd a nap végén azzal szembesülök, hogy egészen mást csinált, és azt sem rendesen, magyarán „b..szott rá”, engem meg „megb..sz a méreg”, máris lelki bántalmazás áldozata vagyok.

Ilyenkor a helyes megoldás: rögtön az első legkisebb kilengéskor kulturált de határozott visszajelzést adni: megmondani hogy viselkedése nem megfelelő, és változtatnia kell, ha maradni szeretne. Természetesen egy alkalmazottat lecserélni mindig macerás, ezért érdemes segíteni az illetőt, hogy megtalálja a helyes utat. Vagy másik posztra áthelyezni, mert sokszor aki egyik helyen alkalmatlannak bizonyul, egy másik helyen szuper munkaerő lehet. DE! Ha ennek ellenére sem teszi a dolgát úgy ahogy elvárom, akkor Trump módszere a szükséges, mindenféle szépítgetés nélkül: You are fired! (Ki vagy rúgva!).

 

Ehelyett a „jólnevelt” főnök könnyen eshet a bántalmazó kapcsolatok csapdájába: kifogásokat gyárt, gondolatban mentegeti az alkalmatlan beosztottat: de hát olyan jó ember, igaz hogy x feladatot sosem képes megcsinálni rendesen, de viszont szorgalmas: ő érkezik be legkorábban, ő megy el utolsónak, meg szép rendet tart az asztalán, nem úgy mint a többiek. Meg együtt golfoztunk a nagypapájával, mégsem rúghatom ki mindjárt az első hónapban. Meg biztosan még tapasztalatlan, kéne neki még néhány hónapnyi időt adni. Vagy ami még rosszabb, a főnök elkezdi saját magában keresni a hibát: Talán nem magyaráztam el neki jól a feladatot, esetleg rosszul kommunikálok? Talán beletapostam a kis lelkébe, hogy rögtön a munkaidő elején feladatot adtam neki, vagy megkértem, hogy amit előző nap elrontott, azt hozza helyre akkor is, ha fél órával tovább kell maradnia?

Így a főnök saját kudarcélményt alakíthat ki, saját lelki problémákat kreálva, az alkalmatlan beosztott meg tovább fékezi a céget. Persze általában a kollégák látják, hogy kik a gyengébb láncszemek, kik nem végzik rendesen a dolgukat. Valakinek végül is el kell végezni a munkát, és a gyenge láncszemek helyett is a többinek kell húznia.

Ez ronthatja a légkört és a csapat teljesítményét, hosszú távon demotiválhatja azokat is, akik amúgy saját maguktól motiváltak és szeretik rendesen elvégezni a feladatukat.

Egy munkaügyi kapcsolat szerintem arról szól, hogy két ember megegyezik, hogy az egyik elvégez bizonyos időben bizonyos feladatokat, felelősséget vállal bizonyos területért, a másik pedig ehhez biztosítja a helyet, szerszámokat, feltételeket, és megegyezés szerinti munkabért fizet.

Ameddig mindkét fél úgy gondolja, hogy ez a kapcsolat az ő saját érdekeit is szolgálja, addig van értelme. Ha bármelyik fél kételkedik ebben, vagy úgy érzi hogy már a kapcsolat nincs összhangban az érdekeivel, és nem tudnak új, eltérő megegyezésre jutni, azonnal meg kell szakítani a kapcsolatot. Mindkét fél lelki üdve érdekében.

Szóval munkahelyen is igyekezni kell észrevenni, ha esetleg bántalmazó kapcsolatban vagyunk. Rögtön jelezni a másik félnek, hogy mi nem okés. De ha így sincs változás, akkor nem érdemes senkit győzködni, nevelni, megváltoztatgatni, kényszeríteni. Főként nem érdemes egy percig sem szenvedni. Meg kell szakítani a kapcsolatot. Mert minden vég egy új, jobb kezdete lehet! 😇

Átlagosan nem átlagos

Tegnap egy könyvben érdekes megállapítást olvastam: az átlagos embernek egy heréje van.☺️ Mivelhogy 8 milliárd ember él a földön aminek fele kb férfi 4 milliárd szorozva kettővel az 8 milliárd here, plusz a 4 milliárd nőnek nincs (kevés kivételtől eltekintve 🙂), amiből kijön az átlag 1. Ha ezt továbbgondoljuk, akkor az átlagembernek 1,999999 keze és 1,999999 lába van, mert az átlagot kissé lerontják azok, akiknek nincs meg mind a kettő.

Nevetségesen hangzik, de lehet hogy a többi átlagolás eredményét is jó lenne óvatosan kezelni. Aztán a nagy átlagolásból jön ki a statisztika, ami a pontatlan számok pontos összege. És egyesek szerint a statisztikával bármit be lehet bizonyítani, akár még az igazságot is. Persze kérdés hogy melyik igazságot? Mert az mindenkinek megvan a sajátja. Hát mindegyiket! Mindenki tud olyan statisztikát találni, hogy az alátámassza a saját kis igazságát.

Netes forrásokból megtudhattuk, hogy az átlagember naponta(!) 4 óra 55 percig nézi a tévét. 5 óra naponta! Ennyi idő alatt két nyelvet plusz még egy szakmát meg lehetne tanulni. Azoknak, akik sírnak hogy nem találnak munkát, mert nem tanulhattak szakmát.

Van 5 óra tévézésre, miközben az általános panasz: nincs időnk semmire. Persze ebben is lehet turpisság, mert aki elfoglalja magát értelmesebb tevékenységgel, az lehet hogy alig néz tévét, míg mások egész nap, és így jön ki az átlag.

Visszatérve a könyvhöz amit tegnap fejeztem be (John D. Barrow: 100 alapvető dolog, amiről nem tudtuk, hogy nem tudjuk). Aki szereti a matekkal vegyített érdekességeket, és szeret kissé utánagondolni a dolgoknak, annak tudom ajánlani elolvasásra.

 

Egy másik átlagokkal összefüggő jó példa a könyvből a szélerőművek példája:
A szél energiája arányos a szélsebesség köbével, tehát az egyszerűség kedvéért ha átlagosan 5m/s az év folyamán a szélsebesség, akkor 5*5*5=125 egységnyi energiát termelhet évente a szélerőmű. Persze ez nem így van, mert hagytuk magunkat becsapni az átlagos szélsebességgel. Mert mi van ha az átlagos 5 m/s úgy jön ki, hogy az év felében egyáltalán nem fúj a szél, a másik felében meg 10 m/s a sebessége. Ekkor a megtermelt energia 1/2 * 10*10*10 = 500 egységnyi, ami lényegesen eltér a 125-től, amit az átlagos szélsebességből számítottunk ki.

A valóság valahol a kettő között van. Érdemes hát mindig kételkedni az átlagokban és azok jelentésében, jelentőségében.

Ezzel induljunk is neki az átlagosan nem átlagos mai napunknak! 😇  

Bűn és bűnhődés (Dosztojevszkij)

Eddig még nem olvastam semmit Dosztojevszkijtől. Mostanáig. Egy ismerős ajánlotta, én meg enyhe bizalmatlansággal nekiveselkedtem a Bűn és bűnhődés című könyvnek.

A sanyarú sorsú, lelkileg kissé labilis ifjú főhős – Rogyion Romanovics – gyilkosságra szánja el magát, melynek motívuma elvileg rablás, de ez nem volt számomra teljesen világos. Elkövet pár logikátlan hibát, a bűncselekmény nem pontosan úgy sikerül ahogy eltervezte. Aztán jönnek a lelki vívódások, további szereplők kapcsolódnak a történetbe, mindegyiknek két keresztneve, és egy vezetékneve. Aztán amikor hárman beszélgetnek egy jelenetben, és az író hol dupla keresztnévvel, hol vezetéknévvel hivatkozik a személyekre, így elég nehéz volt követnem, hogy akkor most ki mit mondott, melyik keresztnevekhez melyik vezetéknév tartozik.

Szóval ment a lelki vívódás, ehhez hozzáadódtak a többi szereplő lelki bajai. Mondtam is magamnak 150-edik oldalnál, ha még 100 oldal múlva is csak az előrelépés nélküli lelki önmarcangolás lesz, akkor biza leteszem a könyvet. De aztán addig csűrődött-csavaródott a történet fonala,  hogy csak elolvastam az egészet. A főhős bírta lelki vívódással egészen a végéig, aztán rászánta magát a bűnhődésre. Bár már a lelki bajai is felfoghatók egyfajta bűnhődésnek. Aztán lezárásként jött 8 év kényszermunka Szibériában. Aztán a fogság első éve után talál csak lelki nyugalomra, talál új értelmet az életének.

Végülis a lényeg az utolsó 10 oldalon olvasható. De hogy azt az utolsó 10 oldalt értelmezni és értékelni tudjuk, ahhoz el kell olvasni az elejétől az egészet, átküzdeni magunkat a kilátástalannak tűnő lelki bajok és vívódások sorozatán. Külső szemlélőként nem könnyű efogadni, hogy nem teszik meg azt a pár egyszerű lépést, amivel a helyzetük javulna, ehelyett sokszor még nagyobb bajba keverednek. De ha valaki bajban van, nem mindig tud higgadtan gondolkodni, gyakran reagál irracionálisan. Szóval ez a k¨önyv nem egy szokványos kalandregény.

Szlovák cégalapítás Párkány

A Szlovák cégalapítás Párkány a Mufis vállalkozásom fő tevékenysége. A témában három honlapom érhető el. A szlovák cégalapítás szolgáltatás 2021-ben lett tíz éves.
Nem volt könnyű eljutni idáig, de egy tanulságra rájöttem, ami a vállalkozási siker egyik kulcsa volt.

Szlovák cégalapítás Párkány – teljesen másnak indult

Maga a szlovák cégalapítás azzal kezdődött, hogy elégedetlen voltam a könyvelőprogramunkkal, így elkezdtem írni egy saját online programot, még 2009-ben.

A raktár- és pénztárkezelő részét még 2009-ben el is kezdtük használni az előző családi cégünkben (PROTEX ŠTÚROVO, s.r.o. amely 2021-ben szintén kerek évfordulót ünnepel: 30 éves lett).

A programot MUFIS-nak neveztem el (Multi-User Financial Information System rövidítése). Miután láttam, hogy egyedül lassan haladok, felvettem egy programozót, akivel ketten gyorsabban ment a munka.

Így a cég teljes könyvelését már az új rendszerben tudtuk vezetni. A rendszert eleve úgy terveztük, hogy interneten elérhető legyen, egymástól függetlenül több cég és több felhasználó dolgozhasson benne, ki-ki a megszabott jogkörökkel.

Adott volt az eszköz, hogy egy ismerősöm induló cégének könyvelését és adminisztrációját meg tudjuk oldani:

  • 2011-ben bejegyeztettem a céget, és felvettem az első könyvelő kollégát. Először részmunkaidőben, majd teljes állásba.
  • Ahogy jöttek az új ügyfelek szlovák cégalapításra és könyvelésre, kellett még egy kolléga.
  • Az első 3 év folyamán az előző cégünk irodájának sarkában fértünk el, kissé szűkösen
  • Majd 2014-ben új, külön emeleti irodába költöztettem a MUFIS céget, Párkány központjába. Ez már megfelelő színvonalú, jó elhelyezkedésű iroda volt, opcionálisan bővíthető, mert nagyban szeretek gondolkodni.

Kedvenc idézetem kezdő vállalkozók számára:
Kezdj kicsiben, de gondolkodj nagyban!

Szlovák cégalapítás Párkány közös sportolás

A cikk írásakor a cégben 22-en dolgozunk (jómagam + 1 asszisztens, 15 könyvelő, 3 IT-s és programozó, 1 kisegítő adminisztrátor, 1 takarító).

Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy sikerült olyan csapatot összehozni, akikre lehet számítani, és öröm velük együtt dolgozni.

Munkaidőn kívül olykor találunk időt egy kis közös sportolásra is.

szlovák cégalapítás Párkány hideg vizes zuhany a futóversenyen

A hideg vizes fürdés része mindennapjaimnak. A változatosság kedvéért egy futóverseny alkalmával is kaptunk a nyakunkba a kollégákkal egy kis hideg vizes zuhanyt.

Szlovák cégalapítás Párkány – a vállalkozási tanulság

Azt mondják, hogy a vállalkozás nem más, mint problémamegoldás. Termékeddel vagy a szolgáltatásoddal megoldod valakinek a problémáját. Jobban, mint azt más meg tudná csinálni.

Ez így egyszerűnek is hangzik: megvizsgálom a problémát, kifejlesztem a jó megoldást, aztán már csak dől a lé.

Csakhogy az állandó és egyre gyorsabb változások korában élünk. Így a vállalkozó arra is vállalkozik, hogy a jövőben folyamatosan olyan problémákat kell majd megoldania, amelyekről ma még nem tudja, hogy mikor jelentkeznek.

Nem tudja, milyen és mekkora problémák lesznek, és milyen eszközökre és munkatársakra lesz szükség a megoldáshoz. Amire ma van igény és fizetőképes kereslet, az lehet hogy egy hónap múlva már nem kell senkinek.

Ugyanúgy, ha új igény merül fel, akkor az a kérdés, ki észleli és oldja meg azt minél előbb.

Ez benne a szörnyű, és ugyanakkor ez benne a szép. Ez adja az élvezetes részét a vállalkozói létnek.

Mindennap kitalálhatsz valami újat. Mindennap eldöntheted, hogy mostantól más irányba mész.
Függetlenül attól, hogy eddig mit csináltál.

Honlapjaim szlovák cégalapítás témában

Szlovák cégalapítás Párkány témában ezek a honlapjaim érhetők el:

Mufis.sk

Mufis.sk szlovák cégalapítással foglalkozó vállalkozásom 2021-ben ünnepli működésének tizedik évfordulóját. Ezzel kapcsolatban van egy dolog, ami miatt mindentől függetlenül szerencsésnek is mondhatom magam.

2011-től a Mufis.sk szlovák cégalapítás a könyvelési szolgáltatásokkal karöltve vált a cég egyik fő tevékenységévé.

Nagyon sok ügyfelünk van Magyarországról is, akik szeretik a barátságosabb szlovákiai adó-környezetet, a magyarországihoz képest egyszerűbb és átláthatóbb szlovák céges szabályokat.

Igyekszünk megkönnyíteni ügyfeleink munkáját, cégalapítás mellett kínálunk előre megalapított (ready-made) cégeket is, amelyekkel sokkal gyorsabban belevághatnak a vállalkozásba.

  • Székhely-szolgáltatást is nyújtunk a megalapított szlovák cégekhez.
  • Vállaljuk a könyvelési feladatokat is.

Mufis.sk – Szerencsésnek mondhatom magam

A folyamatos növekedés miatt 2011-től irodánk fokozatosan elfoglalta az egész emeletet, majd ezt az irodát megtartva 2017-ben a cégközpontot egy közeli földszinti irodába költöztettük, hogy legyen elég helyünk.

  • Egy cégben fontos, hogy legyen elég ügyfél.
  • Adottak legyenek a tárgyi feltételek a szolgáltatások elvégzésére.

Ami viszont a legfontosabb, hogy sikerüljön egy jó és ütőképes csapatot összehozni. Ez a legnehezebb feladat.

Jelenleg a cégben 22-en dolgozunk (jómagam + 1 asszisztens, 15 könyvelő, 3 IT-s és programozó, 1 kisegítő adminisztrátor, 1 takarító).

Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy sikerült olyan csapatot összehozni, akikre lehet számítani, és öröm velük együtt dolgozni.

A Mufis.sk csapattal szabadidőben is közösen sportolunk

mufis sk csapattal a hideg vizes fürdésen

Néha több, néha kevesebb kollégámmal a hideg vizes fürdésnek hódolunk.

A KÉPLET (Barabási Albert-László)

  • Van-e a sikernek képlete?
  • Számít-e milyen iskolát végzünk, mennyire keményen dolgozunk?
  • Egyedül vagy csapatban lehetünk sikeresebbek?
  • Fiatalon vagy idősebb korban?
  • Számít-e a véletlen, és lehet-e segíteni a véletlennek?

Barabási Albert-László tudományos alapossággal boncolgatja a témát, saját kutatásaira alapozva.

A legjobb a legsikeresebb?

A második világháborús német pilóta (Vörös Báró = Von Richthoffen) 80 ellenséges gépet lőtt le vörösre festett gépével, és széles körben ismert volt. Ugyanakkor René Fonck francia pilóta több gépet lelőtt, mégis megmaradt az ismeretlenség homályában. Hát nem a legjobb a nyerő?

A siker nem a teljesítményről szól, hanem arról, hogy az emberek hogyan reagálnak erre a teljesítményre. Vannak az úgynevezett sikeres, közismert emberek, egy részük valós megérdemelt teljesítményük alapján. Léteznek azonban akik tőlük sokkal jobb teljesítményt nyújtanak ugyanazon a téren, mégsem ismertek, nem „sikeresek”. A teljesítmény vonzza ugyan a sikert, de önmagában nem elegendő. Többször hallottam már, hogy a sikernek nem titka van, hanem ára. Ami lehet kemény munka, kitartás, áldozatok. Valóban elég lenne ennyi? Láthatólag nem.

Jobb iskola = magasabb jövedelem?

Általánosan elfogadott hiedelem, miszerint minél jobb iskolát végzünk, annál magasabb lesz a jövedelmünk később. Ezt széles körű kutatásnak vetették alá, megvizsgálták a jobb és kevésbé jobbnak tartott amerikai egyetemek végzőseit, figyelembe véve középiskolai eredményeiket is.

Az a meglepő eredmény született, hogy bár a jobb iskola segítőbb környezet lehet, mégis maga az egyén tulajdonságai, motiváltsága, ambíciói és igyekezete alakítják későbbi jövedelmét, boldogulását, függetlenül attól, hogy végül is melyik egyetemre sikerült bejutnia. Aki már a középiskolában is jobban teljesített, de nem jutott be a „szuper” egyetemre, az a gyengébbnek tartott egyetem elvégzése után is ugyanolyan eredményeket produkált mint hasonló képességű társai, akik a legjobb egyetemeken tanulhattak.

Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy magam is tapasztalom az iskolarendszer elavultságát, és az egyetemi oktatás színvonalának felhígulását. Ma már szinte mindenki egyetemi diplomát szeretne, olyanok is, akik nem rendelkeznek sem megfelelő képességekkel, sem ambícióval, sőt a gyakorlatban semmire sem mennek a himi-humi szakon megszerzett diplomájukkal, azon kívül hogy beírják az életrajzukba. Tehát aki nem odavaló, az hiába megy egyetemre,nem sokat segít rajta. Nem azt mondom, hogy a tudás nem fontos, hanem azt, hogy aki kellően motivált és kitartó, az a szükséges tudást akár gyorsabban és hatékonyabban megszerezheti, mint az iskolarendszerben. Mi lenne tehát az iskolarendszer feladata? Hogy tanítsa meg a fiatalokat önállóan tanulni! Célokat kitűzni, felmérni hogy milyen tudásra van szükség az elérésükhez, aztán megszerezni azt a tudást, majd elérni a célt.  Aztán újra, kitartóan, rendszeresen …

Sikeres művészek

Sokszor elképedek, hogy egy ovis gyermek által összepacázott papírnak látszó festményt ezrek csodálnak, és menő művészként tartják számon az alkotóját. Sok más festő aki komolyabb festményeket fest, pedig megmarad az ismeretlenség homályában. A művészet ugyanis nem egy mérhető dolog. Ami nekem tetszik, másnak lehet hogy nem, és fordítva. És ha a teljesítmény nem mérhető, akkor lép közbe a hálózat, az ismerettségek, kapcsolatok, véletlenek és előkészített véletlenek hatása. És lesz valakiből ünnepelt művész, vagy megmarad ismeretlennek. Ki látta meg, ki kinek ajánlotta, ki osztotta meg, hányan lájkolták – csak ettől függ a siker, nem a mű valós értékétől.

Melyik a legjobb bor?

Eddig is mosolyogtam a borversenyeken, de ezután is fogok. Adott ugyanis 40-50 jó minőségű bor, feltételezen hogy a nagyon silány borok nem jutnak el a borversenyre. Van néhány bor-bíráló által akotott zsűri, akik vélhetően értenek a borokhoz.

Aztán jön  kóstolás. Eleve nehéz lehet 50 jó bort megkülönböztetni egymástól, és megpróbálni „objektívan” értékelni, ami azért is lehetetlen, mert az ízlelés, szaglás és látás mind szubjektív érzéssel szolgál. Persze ha a bírák tudják hogy melyik bor kié, az mindjárt „objektív” információ, ezért szokták számozott poharakból ízlelni a borokat. Ennyi elég is a komoly eredményhez? Mint kiderült, nem.

Megvizsgálták ugyanazon bírák értékeléseit ugyanazon borokra különböző években. Arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy bár a silányabb boroknál ugyanazok a bírák ugyanúgy alacsony értékeléseket adtak minden évben, a jobb borok esetében viszont szinte véletlenszerűen pontozták azokat. Tehát aki ugyanazt a bort egyik évben nagyon jónak találta, más években teljesen eltérő pontszámot adott. Kivétel nélkül.

Megpróbálták azt is, hogy egy versenyen belül többször adják ugyanazt a bort  más sorszámmal, és a bírák mindössze 10%-a pontozta következesen ugyanúgy, mint előző kóstoláskor, nagy részük egész más pontszámot adott ismételt kóstoláskor ugyanarra a borra. Sajnos a következetes bírák is csak egy versenyen belül voltak következetesek, előző években ugyanazokat a borokat szinte véletlenszerűen másként pontozták. Na ennyit erről.

Zenész versenyek objektivitása, bizottsági hatás

Most nem arról van szó, hogy a háttérben ki kivel mit és hogyan. Tegyük fel hogy egymás után minden versenyző előad egy zeneszámot, amit a zsűri igyekszik objektívan pontozni. A legmagasabb pontszám nyer.

A gyakorlatban megállapították, hogy az elsők közt fellépőknek sokkal kevesebb az esélyük a győzelemre, azért mert bár lehetnek szuperek, a zsüri ösztönösen nem adja a maximum pontszámot, mert még jönnek a következők, akik hátha jobbak lesznek. Tehát jobb a végefelé sorra kerülni. Hasonló elvet érdemes fejben tartani egyetemi vizsgán is, de akár állásinterjúra is érdemes minél későbbi sorszámúként bekerülni.

Ha a zsüri tagjai szóban értékelik a produkciót, vagy valamilyen bizottság tagjai mondanak véleményt egy ügyben, ott viszont nagyon fontos, hogy ki és mit mond elsőként. Ez a vélemény adja meg ugyanis a kiindulási pontot, ami ugyan módosulhat, de például a sorban legutolsóként hozzászólónak általában annyi lehetősége marad, hogy az addig kialakulni látszó konszenzushoz csatlakozzon.

Hasonló hatást figyelhetünk meg a zeneszámok piacán, ha már egy számot többen lájkoltak, vagy pozitívan kommenteltek, egyfajta birkanyájhatás lép fel, és felkapottá válik. És ez nem okvetlenül tükrözi a zeneszám minőségét, mint ahogy azt elkülönített, de hasonló összetételű csoportokon tesztelték. Volt olyan zeneszám amely az egyik csoportban hála a társas befolyásolásnak  felkapott lett, míg a másikban a lista végére szorult.

Szupersztár hatás

A siker vonzza a még több sikert. Ezért aki már sztár az könnyebben lesz szupersztár. Egy felkapott művészt szívesen látnak bárhol, ezért a kiállításainak száma könnyebben emelkedik mint egy átlagos művészé. Aki berobban a köztudatba, ott gyakorlatilag a sikernek nincs határa.

Megfigyeltek viszont egy érdekes jelenséget: ha jó játékosok egy szupersztárral versenyeznek (pl. golfversenyen), akkor a szupersztár jelenléte a többi játékos teljesítményének romlását eredményezi, tartva a szupersztártól, mintha visszafognák saját maguk teljesítményét. Ugyanezek a játékosok sokkal jobban teljesítettek ha a szupersztár nem volt a mezőnyben.

Tehát ha már szupersztárról van szó, akkor jobb vele egy csapatban játszani, annál inkább, mivel a sztár jelenléte a csapatban emeli a többi tag teljesítményét is. De nem árt az óvatosság, mert viszont ha egy csapatban túl sok a szupersztár, az belső rivalizáláshoz vezet, és teljesen lerombolja a teljesítményt és a csapatot is.

Ki aratja le a babérokat?

Nagyon sok eredmény csapatmunka eredményeként születik. Ezzel szemben a babérokat egyének aratják le, de nem mindig azok, akik a legtöbbet tették az eredményért. Nem kell ehhez még ármánykodás sem a háttérben. Elég hogy egyszerűen az emberek az ő nevével kapcsolták össze a sikert, úgy érzékelték hogy ő a téma felelőse, előremozdítója vagy hangadója.

Csak fiatal korban lehetünk sikeresek?

Na ez a téma különösen érdekelt, így az 50. életévem küszöbén. Einstein szerint: „Aki 30 éves koráig nem alkot valami nagyot a tudományban, az már nem is fog.” Mi ebből az igazság?

Tény, hogy statisztikailag a legtöbb tudományos áttörést, eredményt, sikert aránylag fiatal korban érik el. Amikor megvizsgálták közelebbről az adatokat, kiderült hogy ez mindössze azért van, mert az idősebbek kevesebbet próbálkoznak. Míg egy fiatal kutató egy évben felvet 30 ötletet, aminek például 3%-a, tehát 1 siker, a többi kudarc, az idősebb kutatók lehet hogy csak tíz év alatt foglalkoznak 30 témával, így ebből hasonló sikerráta mellett tízévente 1 sikerrel úgy tűnik, hogy az idősebb kutatók csak tizedannyira sikeresek mint ifjabb kollégáik. A végkövetkeztetés az: hogy ugyanannyi próbálkozásból idősebb korban is ugyanolyan eséllyel születhet siker.

Számomra megnyugtató megállapítás, hogy idősebb korban is érhetünk el sikereket . Lehet hogy ehhez vissza kell fognunk az élettapasztalat által kifejlesztett túlzott óvatosságunkat, legyőzni a kényelmességünket. A tapasztalat abban is segíthet, hogy tán 30 ötletből 10 hülyeséget eleve kiszűrhetünk, ugyanakkor sajnos általában sok dologról csak akkor derül ki hogy hülyeség vagy siker, miután megpróbáltuk. És minél idősebb az ember, annál kevesebb hülyeséget szeretne csinálni. Pedig aki nem próbálkozik, az ugyan hibákat sem követ el, de sikerre sem jut.

Gondoljunk csak egy divatfotósra, aki több év szakmai gyakorlattal a háta mögött is silány fotók százait készíti naponta. Mégsem szidja őt senki, mert a sok silány fotó közt akad néhány kivételesen jó, ami a sikert jelenti számára. Vagy így működik a call-center is: 50 embert fel kell hívni, hogy egyvalaki rendeljen valamit. Tehát 49 kudarcra jut egy siker. Csak meg kell tanulnunk elviselni a kudarcot, és úgy tekinteni rá, mint szükséges lépcsőfokra a kiváló eredmény felé.

A könyvet érdemes elolvasni, akár további elmélkedések beindítására is.

Margaret Thatcher: Életem

Margaret Thatcher
Margaret Thatcher önéletrazja

A Vas-Lady becenévvel is illetett Margaret Thatcher 1979-től 1990-ig volt Nagy Britannia miniszterelnöke. Önéletrajzát már régebben szerettem volna elolvasni. Mikor a bookline-os csomag megékezett, furcsán nehéznek tűnt, pedig csak két könyvet rendeltem.  Kibontás után láttam, hogy az önéletrajzi könyv 900 oldalas, sűrűn teleírt oldalakkal.

Ingujj felgyűr … olvas … olvas … olvas … végére ér.

A könyvben saját életét mutatja be, gyerekkorától egészen az 1990 végén bekövetkezett lemondásáig, többé-kevésbé időrendi sorrendben, a történések mellé fűzve saját gondolatait, indoklását, az általa megfigyelt háttérinformációkat.

A szocializmus ellenzője

Ifjú kora óta nagy híve volt az egyén szorgalmán és személyes felelősségvállalásán alapuló boldogulásnak. Ellenezte a szocialista gondolkodásmódot, és törekedett az állami szerepvállalás és szabályozás csökkentésére. Véleménye szerint nem a kormány dolga a vállalkozói döntések meghozása, sem a veszteséges munkahelyek támogatása „állami pénzből”. Mint mondta, állami pénz nem létezik – az az adófizetőktől beszedett pénz. Minél több mindent szeretne pénzelni a kormány, annál több pénzt kellene beszedni az adófizetőktől.

Vas-Lady (The Iron Lady)

Szovjet újságíróktól kapta e becenevet, vezetői stílusa, és kemény politikai hozzáállása miatt. Nagy Britannia rossz gazdasági helyzete, amelyet 1979-ben új miniszterelnökként a munkáspárti kormánytól örökölt, meg is követelte, hogy egy kemény, elkötelezett, céltudatos vezető vegye kézbe az irányítást, és szembeszálljon nemcsak a gazdasági kérdésekkel, hanem a megzabolázatlan szakszervezetekkel is, akik politikai célokból sztrájkokat szítottak, kihasználták és megfélelmlítették a dolgozókat, és a törvénysértésektől sem riadtak vissza.

Thatcher sikeresen fordította vissza Nagy Britanniát  a szocialista irányból a kapitalista, demokratikus, szabad vállalkozást támogató irányba.  Sajnos több tervét nem sikerült teljesen végigvinnie. A demokrácia és a politika már csak ilyen: 1990-ben elvesztette támogatottságát, és lemondott.

Mit tanulhatunk tőle?

Egy könyv mindenkinek mást adhat. Önéletrajz olvasásakor pedig tudatában kell lennünk annak is, hogy az író akaratlanul is elfogult lehet önmagával szemben, és utólagosan megszépítve kerülnek tálalásra a történések és az indoklások.  A legsikeresebb, legnemesebb szándékú vezetőnek is vannak hiányosságai. Mégis tiszteletre méltó számomra, amit Margaret Thatcher véghezvitt, és ma is sokat tanulhatunk életéből. Bennem ezek a főbb gondolatok fogalmazódtak meg:

Nincs ingyen ebéd

Elsősorban mi vagyunk felelősek az életünkért és a jólétünkért. Nincs ingyen ebéd. Az a szocialista elképzelés, hogy a kormány majd gondoskodik rólunk, csak magasabb adókhoz vezet, aztán a pénzek nagy része meg elveszik a korrupció szövevényében. Így a végén sokkal többe kerül nekünk, mintha saját magunk gondoskodtunk volna magunkról, mert még a kormányzati ingyenélőket is eltartjuk.

Sajnos szocializmusban élünk: nyugdíj, ingyenes egészségügy, szociális juttatások, minimálbér, munkáltató által fizetett szabadság, stb. Ezek kétségkívül jól hangzó, kényelmes, de hosszútávon tarthatatlan elképzelések. Ahogy öregszik a népesség, egyre inkább egyszerűen nem tudunk elég pénzt beszedni a munkavállalóktól, hogy a fenti költségeket finanszírozni lehessen. Másik mellékhatás, hogy akik megszokták az állami gondoskodást, elkényelmesedtek, és egyáltalán nem tesznek semmit, hogy felelősséget vállaljanak saját sorsukért. Nincs megtakarításuk, felelőtlenül költekeznek, és ha bajba kerülnek, azt várják hogy az állam majd megoldja. Arra leszek kíváncsi, hogy melyik kormány meri majd bevallani: nincs tovább – tarthatatlan a rendszer.

Az állam ne vállalkozzon, hanem gazdálkodjon ésszerűen

Egy kormány mindenféle politikai szempontok által vezérelt, nem úgy gondolkodik mint egy vállalkozó. Egy vállalkozás indításakor meg kell fontolni, van-e valós igény a vállalkozás termékeire, szolgáltatásaira, és azokat nyereségesen elő lehet-e állítani. Aztán folyamatosan figyelni kell, hogy van-e értelme folytatni. Ha a cég nem képes nyereséges működésre, le kell húzni a rolót. Ezzel szemben egy állami cégbe számolatlanul önthetik az állami pénzt (ami ugye az adófizetők pénze), emellett mindenféle korrupt úton-módon mehet a lopás, pénzek átjátszása komának-sógornak. Közben meg még verik is a mellüket hogy hogyan védik a munkahelyeket. Szerintem ha egy munkahelynek meg kell szűnnie, az szűnjön meg, és inkább próbáljunk segíteni a munkavállalónak, hogy új munkahelyet találjon, ha kell átképezhesse magát.

Másik számomra érthetetlen körülmény, hogy a mostani kormányok rendszeresen költségvetési hiánnyal működnek. Tehát évente mínuszos költségvetést terveznek, egyre növelve az államadósságot. Ha Margaret Thatcherék képesek voltak pluszos költségvetéssel gazdálkodni, más kormány is képes lenne rá. A józan paraszti ész is ezt diktálná: addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér. Lehet hitelt felvenni, de azt vissza is kell fizetni. De hogy a kormány minden évben csak halmozza a hiteleket, annak nem lesz jó vége.

Demokrácia van (?)

Jól hangzik a demokrácia. A szomorú valóság viszont az, hogy a választók nagy részének fogalma sincs, hogy kikre szavaz valójában. Aztán a megválasztott személyek, akiknek nem kell hogy legyen bármilyen szaktudásuk, beülnek a parlamentbe, kormányba és a többi tisztségbe, és gyakorlatilag bármilyen közvetlen ellenőrzés és felelősség nélkül ügyködnek, kezelve azokat a pénzeket, ami nem az övék. Ugyanakkor világosan tudják, hogy csak addig ülnek a zsírosfazék mellett, amíg egy újabb kalandor szebbet ígér a választónak, vagy jobban elhülyíti őket – így általában csak négy évben gondolkodnak, és hogy mi lesz azután, az már a következő kormány gondja. Nem is csodálkozom hogy elsőrendű demokratikus igyekezetük, hogy amit csak lehet, mielőbb lenyúljanak.

Politika

Az a kevés, amibe betekintést adott Margaret Thatcher, igazolja, hogy a politikában nem barátok és ellenségek, hanem csak érdekek vannak. Aki ma még barát, mert az érdek úgy kívánja, holnapra lehet ellenség, ha az érdeke azt diktálja.
És ha egy nagyhatalom megszáll egy kis országot, akkor azt nevezhetik a demokrácia védelmének, és mindenki más csendben kussol. Míg ha egy kis ország ellenkezik (sértve a nagyhatalom érdekeit), akkor agresszornak és terroristának titulálják, és nemzetközileg is elítélik, sőt nemzetközi összetételű csapatokkal tanítják móresre.

Ugyanúgy ha egy határozott jellemű személy támogatáshoz és hatalomhoz jut, majd elkezdi végrehajtani programját az ország rendbetételére, előbb-utóbb mindenféle érdekeket fog sérteni, elindulnak az ármánykodások, elveszti a támogatást. Thatcher is jól tudta, hogy Nagy Britannia helyzetének javításához sok keserű pirulát le kell nyeletnie támogatóival és a néppel is. De a keserű pirulákat senki sem szereti, és az emberek nagy része nem is hajlandó lenyelni őket. Csak a szép eredményeket a jólétet várják, de hogy tegyenek is érte valamit, az a szélesebb tömegekre nem jellemző. Ez az ember tragédiája…

Érdemes elolvasni.

A klán

Szomolai Tibor: A klán című könyve a 90-es évekbe kalauzol vissza bennünket, a dunaszerdahelyi Pápay klán történetével.

Bár az elmúlt húsz évben nagyon sok információ  nyilvánosságra került a maffiózók tetteiről, politikai kapcsolataikról, itt egy összefogott történetben ismerhetjük meg az összefüggéseket. Néhány hiányzó részletet az író fantáziája egészített ki, de teljesen hihető és odaillő módon.

Az 1989-es rendszerváltás utáni elnöki amnesztia sok bűnözőt kiszabadított, ami hozzájárult a változások zűrzavarában formálódó bűnbandák kialakulásához. Így volt ez Dunaszerdahelyen is, ahol az alakuló csallóközi maffia aktívan kivette a részét (és a jussát is) a privatizációból, zsarolásokkal kezdve, védelmi pénz szedésével folytatva. Ezt követték a fehér lovak (strómanok) felhasználásával elkövetett szervezett csalások, melyekkel megrövidítették először az állami vállalatok utódcégeit, más nagyobb cégeket, majd a magáncégeket és az állami adóbevételeket is. Erőszakos cselekedeteiket nem is nagyon titkolták, szinte nyíltan ment a bűnözés és a megfélemlítés, a gyilkosságoktól sem riadtak vissza

Ilyen mértékű szervezett bűnözés nem működhetett volna a bűnüldöző szervek és a politikusok együttműködése nélkül, akik cserébe részesedést vagy bizonyos piszkos ügyek elintézését várták el a maffiózóktól, ebbe a Mečiar korszakban a titkosszolgálat egyes tagjai is belekeveredtek.

A Pápay klán uralma 1999-ben ért véget, amikor is Dunaszerdahelyen ismeretlenek legyilkolták őket egy alvilági leszámolás keretén belül. Dunaszerdahely fellélegzett, véget ért a nyílt bűnözés korszaka. Legalábbis ezt szeretnénk hinni.

A könyv egy kicsit felnyitja az egyszerű polgár szemét, tudatosíttatja velünk, mi minden zajlott a háttérben, mekkora vagyonokat szétloptak a privatizáció során, és hogy a politikusok nyilvánosság általi valós ellenőrzése mennyire ingatag és illuzórikus elképzelés. Ez segít megérteni, hogy a manapság furcsának tűnő történések mögött miféle háttér húzódhat, milyen érdekek is munkálkodhatnak a háttérben. Vigyázat, lerombolhat néhány naív elképzelést a fejünkben!

(Info: a könyv borítója szerint forgalmazza Szlovákiában a Családi Könyvklub – www.konyvklub.sk, Magyarországon a Xantusz Könyv – www.xantusz.hu)

Mi közük a kubai luxuskurváknak a vállalkozásodhoz?

Piroska Gyula könyvét a napokban olvastam el újra. Ez egy csali-könyv. Aki még nem találkozott a csali fogalmával: a csali egy olyan nem túl drága termék, amelynek célja felkelteni a figyelmet, és első kisebb vásárlásra bírni a vevő-jelöltet. Könyv esetében aztán a tartalom meggyőzheti az olvasót, hogy az író érti a dolgát, és érdemes lenne más, drágább termékét vagy szolgáltatását is megismerni, megvenni. Persze ettől még szeretem a csali termékeket, mert a jó csali termék önmagában is használható és értékes lehet.

A könyv elsősorban vállalkozóknak, vezetőknek íródott. Piroska Gyula cége vezetői tréningeket szervez, és a témakörben összegyűlt tapasztalataiból oszt meg heti leveleiben – ezekből állította össze a könyvet.

Miért pont a luxuskurvák?

A címválasztás oka elsősorban figyelemfelkeltés, de kapcsolódik a tartalomhoz is. Egyes vállalkozók – mikor már jól megy a szekér – elvesztik a fejüket (fej helyett az irányítást átveszi a farok, nők esetében más testrész), és párjukat megcsalva mellékutakra járnak. Ez a becstelen magatartás aztán visszatükröződik a cégükben is, és gyakran okoz későbbi problémákat. Mert aki a saját feleségét/férjét megcsalja, becsapja, annál feltételezhető hogy az alkalmazottaival, üzleti partnereivel, vevőivel szemben sem lesz túl becsületes. Egy ilyen főnök hogyan tudna a becsületes hozzáállásról papolni a beosztottjainak?

Saját véleményem is egybevág ezzel. Ha valaki annyira nem akar vagy nem képes a házastársával együtt élni, akkor váljon el tőle, és úgy lépjen tovább. Azt, hogy a háttérben csalja őt, eléggé „genyóságnak” tartom. Egy emberben legyen már annyi tartás, hogy a párjának adott szavát betartsa. Vállalkozók, vezetők esetében tovább bonyolítja a helyzetet, ha a kalandhoz esetleg a saját beosztottjai közül választ alanyt. Ez egy kellemetlen időzített bomba lehet a cégen belül, a saját fészekbe rondítás jó példája.

A vállalkozói lét, vezetői munka egyéb kérdései

A könyv nem csak a fenti kérdésre szorítkozik, több rövid írásban érinti a következő témákat:

A vállalkozók

  • A vállalkozók tényleg csak mocskos kapitalisták, vagy értéket, munkahelyeket teremtenek?
  • Mi lenne ha a vállalkozók is oly felelőtlenek lennének mint a politikusok, akik teljes nyugalommal terveznek évről évre veszteséges állami költségvetést, és egyre növekvő államadósságot?

Céljaink

  • Ne hangoljon le, ha környezetünk nem érti meg merész álmainkat, céljainkat.  Az átlagembernek nincsenek igazi céljai, csak panaszkodik a sanyarú helyzete miatt, de igazából nem tesz semmit hogy változtasson, vagy hogy megalapozza egy későbbi változás lehetőségét.
  • Ne vegyük túl komolyan az életet, ne aggódjunk feleslegesen. Ha megvan a cél, ne gondolkodjunk túlságosan sokáig, hanem döntsünk és vágjun bele! Felesleges túlagyalni a dolgokat, évekig tervezgetni, 500 oldalas üzleti tervet készíteni, és csak azután vágni bele, miután már az utolsó gombostű helyét is elterveztük. Bármikor jöhet valami rossz, valami nem sikerül, becsődölhet a vállalkozásunk. De lesz egy értékes tapasztalatunk, újra felállhatunk, és elkezdhetünk valami mást. Don’t worry, be happy …

Cégvezetés és alkalmazottak

  • A cégvezetés nem demokrácia. A döntést nem a tömegekre kell bízni. Viszont érdemes előtte meghallgatni a beosztottakat, akik a munkát az első vonalban végzik. Aztán a főnök ezen infók ismeretében dönt.
  • Mi a helyes bánásmód az alkalmazottakal: hogyan kezeljük a rossz teljesítményt, hogyan dícsérjünk, hogyan szervezzük a munkát, hogy a beosztottaknak világosak legyenek az elvárások, és ne romboljuk le a személyes motivációjukat. Aki viszont nem teljesít és nem is akar, attól meg kell válni.

Pénz és a válság

  • Tényleg piszkos dolog a pénz? A szegénység pedig erény? A pénz meg mindig kevés? Vagy van belőle elég, csak tenni kell érte, hogy jusson nekünk is elegendő, hogy gondoskodjunk magunkról és családunkról?
  • A válság a fejekben létezik, eldönthetjük, hogy részt kívánunk-e venni benne. Akkor is ha néha nehezebb.
  • Mi vagyunk a felelősek magunkért. Nem a válság, nem a kormány, nem mások. Mi dönthetjük el, teszünk-e elegendő erőfeszítést céljaink irányába. A kudarcok, hibák a munka velejárói. Fontos, hogy aki hibázik, igyekezzen továbblépni és a hibát kijavítani.
  • Képezzünk pénzügyi tartalékot a szűkebb időkre, váratlan problémákra, vagy a fel-fel bukkanó jó lehetőségekre számítva. Ha nem tudunk sokat félretenni, tegyünk félre apránként kevesebbet. Az tudja kihasználni a lehetőségeket, aki készen áll rá, nemcsak lélekben, de anyagilag is.
  • Használjuk ki maximálisan a csúcsidőszakokat, amikor nagyobb a vevői igény. Készüljünk fel kellő mennyiségű áruval, plusz személyzettel, szervezéssel, akár meghosszabbított nyitvatartással, hogy a szezonálisan megnövekedett igényt maximálisan kiaknázzuk. A pangó időszakokban hiába fogjuk a reklámot nyomatni, ha az arra kiadott rengeteg pénz csak kicsike hatással lesz.

Árak, ügyfelek

  • Ha magasak az áraink, vagy más a termékünk mint az átlag elvárás, ne szégyelljük, inkább dicsekedjünk el vele.  Ha nem különbözünk a konkurrenciától, és tömegterméket árulunk, igyekezni kell valamiben különbözővé válni, hogy ne kényszerüljünk árháborúra. Érdemesebb inkább azon igyekezni, hogy a magas árért a megfelelő szintű szolgáltatást vagy terméket adjuk, minthogy olcsójánoskodnánk. A túl alacsony árak veszélyesek, mert nem teszik lehetővé a cég fejlődését, és rontják a minőséget is,
  • Ügyfél felé ha hibázunk, ne sunnyogjunk, hanem aktívan tegyük jóvá, még ha az sokba is kerül. Jó befektetés a jövőre nézve, ha bízhatnak bennünk.

Tanulás, pihenés

  • Ne gondoljuk, hogy ha sikeres vállalkozók vagyunk, akkor már mindent tudunk, és senki sem tud újat mondani nekünk. Figyeljünk, tanuljunk, olvassunk, beszélgessünk más szakemberekkel, külső tanácsadókkal (akik kívülről látják a cégünket, és gyakran észrevesznek olyant is, amit mi belülről nem látunk). Tanuljunk nyelveket. Ha valamihez szakismeretekre van szükségünk, ne siránkozzunk, hogy nem értünk hozzá, hanem tanuljuk meg és csináljuk!
  • Szánjunk időt a pihenésre, lazításra. Egy vállalkozás indításakor sok időt, gondolkodást, rengeteg véget nem érő munkát kell befektetnünk. Hogy ki ne égjünk, ne ragadjunk meg a 24 órás munkavégzésben, tervezzünk be kellő időt saját magunkra, családunkra, a pihenésre. Szakadjunk ki rendszeresen egy-egy időre a mókuskerékből.

Ne sajnáld a pénzt egy jó könyvelőre!

Mivel könyvelőirodám van, különösen tetszett a fejezet , amelyben javasolja külső szakemberek igénybevételét, különösen  egy jó ügyvédet és jó könyvelőt.  Az ő dolguk, hogy ismerjék a vonatkozó előírásokat, és rendet tartsanak a papírok közt. A jó könyvelő vállalja a felelősséget a munkájáért, minden bevallást időben lead, folyamatosan kommunikál az adóhivatallal, intézi az ellenőrzéseket, jó esetben úgy, hogy az ügyfélnek nincs rá semmi gondja. Egy túl olcsó könyvelő nagyon sokba kerülhet később, láttam már rá nem egy példát. Ha nem termel a vállalkozásunk elég pénzt, hogy a megfelelő szakembereket megfizessük, akkor valamit nem jól csinálunk.

Laza de tanulságos olvasmány

Mivel a könyv több különálló cikkből áll, olvasható darabonként is, ha van egy kis időnk.  Nem egy strukturált tudományos munkáról van szó, de tanulságos, elgondolkodtató írásokból áll. 

Kiegészítő info: Piroska Gyula céges weboldalát megtaláltam itt: https://seminarconsulting.hu/ , személyes tapasztalatom még nincs velük.  (A könyv a weboldalon is megrendelhető.)

Az Y Modell

12 magyar fiatal vállalkozó útja a siker felé

Egy óbudai könyvesboltban nemrég bukkantam e könyvre.

Az előszóban  felmerül a kérdés: Valóban oly semmirekellő a mai Y generáció? Nem lojálisak, nem lelkesednek semmiért, csak a gyors meggazdagodás érdekli őket? Vagy ez csak olyan általánosítás mint az “ezek a mai fiatalok”, amit a mi szüleink és nagyszüleink is előszeretettel használtak az épp aktuális ifjabb generációra.

Őszintén szólva néha nekem is olyan érzésem van, hogy bár munkatapasztalat híján vannak, a mai fiatalok mégis rögtön egy jól fizető menedzseri székbe szeretnének beülni, és nem akarnak keményen vagy kitartóan megdolgozni az eredményekért. Aztán ha bármikor jobb lehetőség bukkan fel, huss, tovaröppennek. Mi nem ebben a szellemben nőttünk fel, mégis időnként elgondolkodom: hátha nekik van igazuk. A világ felgyorsult, az iskola elvégzése után már nem vár ránk egy stabil nyugdíjas állás. Az a nyerő, aki gyorsan tud váltani, alkalmazkodva a környezeti változásokhoz. Mert egyvalami biztos: az állandó és egyre gyorsabb változás.

Nemcsak léha ifjak vannak

Bizonyítékként, hogy nemcsak léha ifjak léteznek, a könyv bemutat 12 fiatalt, akik röviden mesélnek magánéletükről és vállalkozói útjukról, eddigi eredményeikről. Gondolom a korlátozott terjedelem is oka lehet, hogy a leírások általában eléggé vázlatosak. Én szeretem ha egy írás mélyebben elmerül a témában és konkrét részletekkel mutatja be a vállalkozók útját, mert abból úgy többet lehet tanulni. Kb. kettő cikk szinte haszontalan is ebből a szempontból, mégis a többségéből ki lehet hámozni hasznos információt.

Bár mindenkit más szempont érdekelhet, számomra a következő gondolatok tűntek legértékesebbnek a könyvből, kiegészítve azokat saját szájízem szerint:

Csináljuk ami érdekel

Fontos hogy azt csináljuk, ami érdekel, felvillanyoz, még ha az el is tér a szokványostól, akár szembemegy az árral. Ha viszont már nem érdekel, vagy nem megfelelő, ne habozzunk váltani – mielőtt az egészségünk vagy az életkedvünk rámegy. Az amit eddig csináltunk, nem kötelez arra, hogy ezután is ugyanazt csináljuk. Bármikor válthatunk!

Ha munkahelyről van szó, bizonyos időre elvállalhatunk kevésbé jól fizetett állást is, ha az érdekel, és ott tanulunk valami értékeset. Egy spanyol vállalkozási tanácsadó (Antonio Gonzáles-Barros) videó-interjújában mesélte: Frissen végzett vállalkozókedvű fiatalok fordultak hozzá tanácsért, hogy hogyan kezdjenek vállalkozni. A tanácsa: Sehogy! Menjenek el 1-2 évre egy vagy több helyre dolgozni, ne a saját kárukra, hanem a munkáltató kontójára tanulják meg hogy hogyan működik a munka, hogyan működnek a vállalkozások. És még fizetik is őket. Csak azután kezdjenek saját vállalkozásba, amikor már el tudják kerülni a legelemibb hibákat.  (Az interjú itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=2y4eGcImk2c ).

Kitartás

Nem minden sikerül elsőre. Az új vállalkozások nagy része pár éven belül becsődöl. Ha nem sikerült, próbáljuk újra, másképpen, kitartóbban, felhasználva az előző tapasztalatokat, okulva az előző hibákból.

Legyünk kitartóak! A jól beinduló vállalkozásban is általában évek kellenek, míg olyan szintre jut, hogy számottevő pénzt tudjon belőle kivenni a tulajdonos. Addig marad a szerény élet és a sok-sok munka. Saját tapasztalatból is megerősíthetem: minden sokkal tovább tart, mint azt előre gondoljuk. Nem vicc: sokkal tovább!!!

Célok és haladás

Konkrét célokat kell kitűzni, megszabni az oda vezető út mérföldköveit, hogy mindig világos legyen, mi a következő lépés. Aztán már csak mindig lépni kell egyet, és figyelni (mérni) hogy haladunk-e. Hisz a 10.000 kilométeres út is egyetlen lépéssel kezdődik. Lépni meg általában mindenki tud. Aztán már csak az egyetlen lépést kell ismételgetni, míg oda nem érünk.
Próbáljunk egy célra fókuszálni, ne aprózzuk el magunkat sok-sok cél közt, való igaz a mondás: egy fenékkel több lovat nem lehet megülni. (Könnyű ezt mondani! Jómagam is többször megszegem e szabályt, de időnként aztán próbálom magamat megregulázni.)

Vállalkozói ötlet titkolása

Sokan azt hiszik, van egy szuper ötletük, és azt titkolják, nehogy valaki más megvalósítsa.  A valóságban szinte mindent már valaki kitalált, ötletekkel tele van az internet. Amit kevesen csinálnak: nekilátnak és megvalósítják. Ez az igazán nehéz része. Ezért nyugodtan elmondhatjuk ötleteinket, hátha valakitől jó tanácsot kapunk, esetleg találunk valakit aki segíteni tud célunk elérésében.

Még a szuper ötletekhez annyit: ha valami ötlet teljesen újszerű, ami még nem létezik, az valójában rizikós is, mert semmi nem garantálja hogy van is rá valós fizetőképes igény. A biztonságosabb üzleti modellek a már létező bevált receptek, ezekből szemezgethetünk saját ízlésünk és érdeklődésünk szerint. A fontos az, hogy mi tud minket fellelkesíteni, és mit tudunk jobban megcsinálni mint az eddigi vállalkozók. És itt nem a jobb (alacsonyabb) árra gondolok, mert az olcsóskodás egy kezdőnek a legbizonytalanabb üzleti modell. Inkább hogy valamit szebbé, jobban elérhetővé teszünk, jobb minőségben elkészítünk, vagy jobban megoldjuk a vevőnk problémáját.

Félelem

Félni lehet. A változástól, új céloktól, ismeretlentől. Félni kell. A félelem jó, mert óvatosságra int, rákényszerít a kockázat felmérésére, esetleg biztonsági intézkedésekre. De a fontos az, hogy a félelem ellenére tudjunk és merjünk cselekedni.

Jó pap is holtig tanul

Tanuljunk folyamatosam! Sokan azt hiszik, a tanulás véget ér az iskola elhagyása után. Pedig igazából csak akkor kezdődik. Valljuk be: az iskolában igazán kevés használható dolgot tanítanak. Azok nagy része el is avul, mire az iskolát befejezzük. Szerencsére az interneten szinte korlátlan mennyiségben és nagyrészt ingyenesen található anyag (videók, szakmai szövegek, stb., és most nem a vicces macskás videókra gondoltam).

Tanuljunk mások példáján, képezzük magunkat ezekből a forrásokból is, valamint olvassunk a kedvenc témánkkal kapcsolatos könyveket. Nyelveket, szakismereteket, szinte bármit ingyenesen és rövid idő alatt megtanulhatunk, ha vesszük a fáradságot, és például esténként a tévés valóságshow helyett ennek szentelünk 1-1 órát. Keressük a kapcsolatot nálunk okosabb vagy tapasztaltabb emberekkel – tanuljunk tőlük, váljanak a mentorainkká.

Tanuljunk nyelveket! Bármilyen nyelv ismerete megkönnyíti az életünket, számtalan kaput nyit ki előttünk, és lehetővé teszi hogy több nyelven szívjuk magunkba a tudást.

A legjobb tanulási módszer pedig a gyakorlat. Kezdjük el, amit szeretnénk, és tanuljuk meg menet közben, hogyan kell!

Végülis érdemes elolvasni

A könyv elolvasását ajánlom olyan fiataloknak is, akik még nemigen tudják, mit is kezdjenek az életben. Ma a korlátlan lehetőségek korában élünk. Ez előny, de hátrány is, hiszen annyi mindent lehetne csinálni, hogy a bőség zavarában nehéz választani és elköteleződni egy irány mellett (legalább egy időre). Mert mi van ha a másik út jobb lenne?

A puding próbája az evés. Ki kell próbálni valamit. Nem várni, hanem cselekedni. Aztán ha nem tetszik, lehet váltani. Ha csak tétovázunk, nem jutunk sehová. (Zárójelben megjegyezve: jó filozófiai kérdés lenne: Kell-e egyáltalán valahová eljutnunk?)

A könyv szereplőit itt listázom. Nem írtam mellé hogy ki mivel foglalkozik, mert ez nem minden esetben derült ki egyértelműen, általában több mindent csináltak eddig. És lehet hogy mire e sorokat elolvassa valaki, már egészen mással foglalkoznak:

  • Barta Niki
  • Albert Tímea
  • Puszta Richárd
  • Tusnádi Roland
  • Faragóné Pancsa Amanda
  • Soltész Ian
  • Szabó Dávid
  • Tóth Ádám
  • Tóth Gábor
  • Rácz Dorina
  • Vedres Tamás Fleck
  • Majsai Richárd