Egy ismerősöm dícsérte e könyvet, így elolvastam. Egy volt titkosügynök írta saját tapasztalatai alapján arról, hogyan védjük meg magunkat, hogyan uralkodjunk a félelmünkön, és hogyan ismerjük fel, ha hazudnak nekünk.
Bár az alcím alapján sokkal konkrétabb részleteket is várhatnánk a könyvből, mégis egy átlagember számára pont elegendő mélységben tárgyalja a témákat:
1. Félelem
Mindenki fél valamitől, de megtanulhatjuk a félelmeinket tudatosan felismerni, legyőzni őket, vagy legalábbis elérni hogy krízishelyzetben ne bénítson le teljesen a félelem. Erre van a kiképzés – a gyakorlatban is megtapasztalni a lehetséges stresszes helyzeteket. De ez nem csak a titkosügynökökre vonatkozik, saját életünkben is képezhetjük magunkat, biztonságos körülmények közt szembesülve félelmetes vagy stresszes helyzetekkel.
Csak egy banális példa: sokan félnek nyilvánosan megszólalni nagyobb hallgatóság előtt. Vagy félnek hogy az állásinterjún bestresszelnek és beszélnek össze-vissza. A megoldás egyszerű: gyakorolni kell. El lehet menni több állásinterjúra – gyakorlásként tekintve rá, előre elfogadva hogy nem lesz sikeres. De szoktatjuk magunkat a stresszhez, és sokadik alkalommal már nyugodtabban tudunk viselkedni.
2. Személyes biztonság
Ha megtanultuk legyőzni a félelmünket, az még nem jelenti azt, hogy ész nélkül veszélyes helyekre kell mászkálnunk, és be kellene szállni mindenféle konfliktusba. Még a képzett harcos számára is biztonságosabb egy esetleges támadás esetén lehetőleg nem beszállni a harcba, hanem mielőbb biztonságosan elhagyni a helyszínt. Sosem tudhatjuk, hogy a támadó milyen idegállapotban van, mennyire képzett, milyen fegyver van nála.
Vészhelyzetek elkerülésére a legjobb a megelőzés, például hölgyek ne sétálgassanak éjszaka egyedül egy sötét sikátorban, hanem lehetőleg válasszanak biztonságosabb útvonalat, még ha kerülőt is jelent.
Ugyanígy utazáskor nem hordozzuk magunkkal az összes készpénzünket, nem mutogatjuk a tömött pénztárcánkat. Tömegrendezvényeken, éttermekben, mozikban javasolja hogy olyan helyre üljünk, ahonnan gyorsan kijuthatunk egy kijáraton, amely lehetőleg nem a főbejárat, mert a nagy tömeg ösztönösen arra fog tódulni. Jó a helyszínen körülnézni ilyen szempontból még mielőtt elhelyezkedünk.
Harcoljunk – ha kell. A ragadozók általában a leggyengébbnek tűnő áldozatot szemelik ki maguknak. Ilyenkor általában elég, ha az áldozat váratlanul szembefordul, visszatámad, és ezzel megzavarja a támadót, aki inkább felhagy a támadással. Egy határozott felszólítás, egy tökönrúgás vagy sima szemkikaparás elég lehet az erőszakoskodó támadó elbizonytalanításához, és adhat lehetőséget az elmeneküléshez.
Néhány konkrét jótanáccsal is ellát: Lakhelyünk környéke legyen jól megvilágítva, az ajtó legyen elég erős szerkezetű, ahogy az ablakok is. Ne posztolgassunk fotókat lakásunkból, háttérben az értékes műtárgyakkal. (Az én szerény véleményem az, hogy a lakásban nem is kéne semmilyen értékes dolgot tartani, sem nagyobb összegű készpénzt.)
3. A hazugság felismerése
Az író megosztja poligráfos vizsgálói tapasztalatait, kiemelve, hogy általában már a vizsgálat előtti beszélgetés során azonosíthatók a nem kóser információk, mert a testi és érzelmi reakciók kellő odafigyeléssel szabad szemmel is észrevehetők. Mert a testbeszéd gyakran fontosabb mint maga a szöveg. Ismertet néhány egyszerű módszert a kamuzás felismerésére, amit akár arra is felhasználhatunk, hogy ne váljunk csalók áldozatává.
4. Befolyásolás
E részben arról ír, hogyan érdemes kommunikálni, hogy figyeljenek ránk, és lehetőleg megtegyék amit szeretnénk. Ezzel összefüggésben képesek lehetünk felismerni azt is, ha valaki minket próbál befolyásolni. És itt nem okvetlen valami rosszra kell gondolni, de ha van valami jogos igényünk, azt nem mindegy hogy milyen hangnemben kommunikáljuk. A barátságos kérés eredményesebb lehet mint az erőszakos követelőzés.
Az átlagember nem nézeget folyton maga köré – veszélyt szimatolva, és nem is lenne egészséges paranoiás módon leélni az életünket. Ez a könyv mégis rövid áttekintést ad, felhívja a figyelmet olyan nézőpontokra, amelyekre általában nem gondolunk. Néhány tanácsa simán beépíthető életünkbe, hogy elkerüljünk néhány lehetséges veszélyforrást. Érdemes elolvasni.
