Vállalkozás a valóságban

Loptam ezt a képet …
… de megosztom. Főként azoknak, akik vállalkozáson törik a fejüket, vagy már vállalkoznak.

A bal oldali fejlemény is előfordul néha, de a jobb oldalon vázolt menet jobban megfelel a valóságnak. Aztán ismétlődik újra. Meg újra.
Amíg nem értél el a WIN pozícióba – a trófeádért, minden nap azon dolgozol, hogy az utadba került újabb és újabb akadályokat leküzdve, egy-egy lépésssel közelebb kerülj az áhított célhoz. Mivel a világ folyamatosan változik, előre nem tudhatod, milyen hosszú lesz az utad, milyen akadályokkal fogsz szembesülni. Ez a nehéz és egyszerre szép is a vállalkozásban. Vállalod, hogy legyőzöd a problémákat, amelyekről még nem tudsz, de majd jönnek.

Gyakran előfordul, hogy mire odaérsz a célba, már nincs ott semmi számodra. A trófeát addigra valaki elviszi, vagy csak simán köddé válik. Ezért kell szinte naponta futtatni az “újratervezés” funkciót. És bizony néha rá kell jönni, hogy más célt kell találni. Akkor is, ha a mostani célodért már 5 éve küzdöttél. Ezt nem mindenki tudja könnyen feldolgozni – lelkileg.

Ha egyszer mégis eljutottál a WIN pozícióba, kézbe vehetted a trófeát, akkor az lesz az új izgalmas kihívás, minden egyes nap, hogy ott tudj maradni, kézben tudd tartani a trófeát. Lehet hogy ez még nehezebb mint célbaérni. Itt szoktak sokan elkényelmesedni, elaludni a babérjaikon. Aztán egyszer csak észlelik hogy már nincs a kezükben a trófea.

Azt olvastam valahol, hogy egy vállalkozásban nincs olyan hogy egy szinten maradás. Vagy fejlődsz felfelé, vagy mész lefelé. Oké, hogy a fák nem nőnek az égig. De ha felérsz egy csúcsra, akkor ha nem tudsz észrevenni egy következő, kicsit magasabb csúcsot, amit új célként kitűzhetsz magadnak, akkor itt a nyugdíjbavonulás ideje.

Nekem sajnos (vagy szerencsére) az a bajom, hogy annyi sok más csúcsot látok körös körül, hogy a legnehezebb választani közülük. Oly sok érdekes és izgalmas megvalósítható ötlet, cél létezik. Ilyenkor fontos eldönteni, hogy mit NE csináljunk. Nem mindig sikerül, de igyekszem.

Például nem akarok polgármesternek indulni. Bár nagyon élvezném azt a munkát is, de az tényleg egy egész embert kíván, ami más, fontosabb személyes feladataim és céljaim mellett egyszerűen nem férne bele az életembe. Az angol és spanyol mellett még tetszene a japán és olasz nyelv is, de nem fér be a naptáramba. Valami régi kínai mondás szerint: ha két nyulat kergetsz egyszerre, akkor nem fogsz meg egyet sem.

Számomra az élet egyik legfontosabb tanulsága: szinte naponta leltározni a céljainkat, hogy melyikek a legfontosabbak, melyik a reális, és ezekből melyik fér bele az életünkbe. A többit meg sajnos el kell felejteni. Akkor is, ha valamelyiknek több évet szenteltünk az életünkből. De a jövő mindig ma kezdődik!

Csak az oroszok lennének ennyire dolgosak?

Csehország orosz diplomatákat utasított ki, mondván: kiderült hogy titkosügynökök. Nagyon helyes, mondhatnánk, ne szimatoljon meg ügyködjön senki, főleg ne titokban.

Elgondolkodtam. Csehország, Szlovákia és Magyarország is az Ukrán konfliktusgóc mellett, és az amerikai-orosz befolyások földrajzi találkozásánál található. Számomra logikus, hogy itt mind az orosz, ugyanúgy az amerikai, meg még jónéhány más ország titkosszolgálata is aktívan jelen van, gyakran nagykövetségi dolgozónak (is) álcázva. Persze ezt minden ország tudja, és figyeli is a külföldi titkosszolgálatok ténykedését, minimum sejtve, hogy kik is lehetnek a náluk bevetett titkosügynökök. Közben mindenki úgy tesz, mintha nem tudna semmiről, a háttérben mindenki próbál átverni mindenkit.
Néha valami külső vagy belső érdek aztán azt kívánja, hogy úgy tegyenek, mintha hirtelen lelepleztek volna valakit, akkor azt teátrálisan megteszik. Itt hozzáfűzöm: nem tudom mi az igazság ez esetben, és nem is fogjuk megtudni.

Számomra az orosz megszállóknál nem jobbak az amerikai megszállók sem. Tudom, hogy kis országnak valamerre mindig nyalni kell. De legalább az alapvető méltóság látszatát megőrizhetnénk. Hisz papíron önálló, független államok vagyunk (😊).

Ha használjuk a két fülünk közt elterülő agyat (már akinek van), akkor furcsa lehet, hogy errefelé mostanában mindig csak az orosz titkosügynököket sikerül leleplezni. Amerikait, németet azt egyet sem. Nem hiszem hogy az orosz ügynökök ennyivel pancserebbek lennének. A szocialista időkre emlékeztet. Csak akkor éppen nálunk az amerikaiak voltak a “rosszak”, és azokat “leplezték” le, oroszt meg nem.

Nagyúri huncutság az egész, mi kisemberek át sem látjuk, fel sem fogjuk, nem is nagyon szólhatunk bele. Jó kérdés, hogy akkor minek is koptatom ezzel a billentyűzetet? 😁 (Már unom a home office-t, jól is vagyok, de még nincs negatív tesztem. Remélem szombatra meglesz, aztán hétfőn tényleg mehetek munkába rendesen.)

Két ország karanténja közé ékelődve

Ma telik le számomra a COVID karantén. Magyarországon tartózkodva 10 nap a karantén, amit az első tünet megjelenésétől számítanak. Szerencsére pár nap hőemelkedéssel és némi köhécseléssel megúsztam, és itthonról tudtam dolgozni a pihenés mellett. Holnaptól vége a bezártságnak. Jó lesz újra kimozdulni, bevásárolni, sétálni egy kiadósat.

De a „karanténa” még pár napig távol tart Szlovákiától. Ugyanis ott a pozitív teszt mintavételétől 14 nap karantént írnak elő. Jó hogy ez a vírus tudja, hogy melyik országban hány napig fertőzhet. Úgyhogy munkába csak jövő kedden mehetek.

Jelen esetben nem zúgolódom, aki pozitív volt, az bírjon ki két hetet otthon. Persze FFP2-es maszkokat ezután sem fogom támogatni. Sem az egészséges emberek ok nélküli tesztelgetését. Ennyi. Lényeg hogy jól vagyunk. Mindenkinek jó egészséget!