Csehország orosz diplomatákat utasított ki, mondván: kiderült hogy titkosügynökök. Nagyon helyes, mondhatnánk, ne szimatoljon meg ügyködjön senki, főleg ne titokban.
Elgondolkodtam. Csehország, Szlovákia és Magyarország is az Ukrán konfliktusgóc mellett, és az amerikai-orosz befolyások földrajzi találkozásánál található. Számomra logikus, hogy itt mind az orosz, ugyanúgy az amerikai, meg még jónéhány más ország titkosszolgálata is aktívan jelen van, gyakran nagykövetségi dolgozónak (is) álcázva. Persze ezt minden ország tudja, és figyeli is a külföldi titkosszolgálatok ténykedését, minimum sejtve, hogy kik is lehetnek a náluk bevetett titkosügynökök. Közben mindenki úgy tesz, mintha nem tudna semmiről, a háttérben mindenki próbál átverni mindenkit.
Néha valami külső vagy belső érdek aztán azt kívánja, hogy úgy tegyenek, mintha hirtelen lelepleztek volna valakit, akkor azt teátrálisan megteszik. Itt hozzáfűzöm: nem tudom mi az igazság ez esetben, és nem is fogjuk megtudni.
Számomra az orosz megszállóknál nem jobbak az amerikai megszállók sem. Tudom, hogy kis országnak valamerre mindig nyalni kell. De legalább az alapvető méltóság látszatát megőrizhetnénk. Hisz papíron önálló, független államok vagyunk (
).
Ha használjuk a két fülünk közt elterülő agyat (már akinek van), akkor furcsa lehet, hogy errefelé mostanában mindig csak az orosz titkosügynököket sikerül leleplezni. Amerikait, németet azt egyet sem. Nem hiszem hogy az orosz ügynökök ennyivel pancserebbek lennének. A szocialista időkre emlékeztet. Csak akkor éppen nálunk az amerikaiak voltak a “rosszak”, és azokat “leplezték” le, oroszt meg nem.
Nagyúri huncutság az egész, mi kisemberek át sem látjuk, fel sem fogjuk, nem is nagyon szólhatunk bele. Jó kérdés, hogy akkor minek is koptatom ezzel a billentyűzetet? 
(Már unom a home office-t, jól is vagyok, de még nincs negatív tesztem. Remélem szombatra meglesz, aztán hétfőn tényleg mehetek munkába rendesen.)
