Decemberben a Duna hőmérséklete már 5 fok alatt maradt. Újabb érdeklődők csatlakoztak hozzánk, december 12-én már hatan csobbantunk a 4,8 fokos Dunában, míg az első télies hangulatú fürdésünk december 14-én volt, 4,2 fokos vízben, háttérben a Duna-parti zúzmarás fákkal. A vízben általában 4-6 percet töltöttünk. Az 5 fok alatti vízben a legfőbb akadályt a kéz ujjainak elérzéketlenedése jelentette, fájdalmasan áthűltek az ujjaink, 1-2 perc után már szinte nem éreztük őket.
December 15-én aztán megjött a havazás, aznap 4 fokos vízben ketten csobbantunk, majd másnap hatan megismételtük. Havas időben a fő gondot az okozta, hogyan is rakjuk le ruháinkat a parton, hogy el ne ázzanak. A Duna fokozatosan hűlt, fürdöhettünk 3,5 fokos, majd 2,7 fokos vízben, de aztán karácsonyra felmelegedés érkezett, és szilveszterre már újra 4,5 fokos volt a víz.
Szilveszteri csobbanás
Az eddigi években is volt hagyománya a szilveszteri csobbanásnak Párkányban, 3-4 személy részvételével, köztük Jolcsik Péter és Hajtman Marian. 2018. szilveszterén tízen fürdödtünk. Sajnáltam, hogy nem volt igazi havas háttér, ugyanakkor örültem hogy egyre többen vagyunk. Mikor Hajtman Marian a szilveszteri csobbanás előtt szimbolikusan átadta a stafétát, ígéretett tettem, hogy igyekszem minél több embert bevonni a hideg vizes fürdésekbe, egyrészt hogy megtapasztalhassák, hogy ez nem is olyan lehetetlen, mint sokaknak elsőre tűnik, másrészt mert növeli a betegségekkel való ellenállóképességet is.
2019. január 6-án, vízkeresztkor megtört a jég. Na nem a Duna jege, mert befagyva nem volt, hanem a 2,6 fokos vízben végre két nő is volt a három velünk tartó újonc közt (Gál-Szondi Ilona, Takács Krisztina, Szabó Adrián). Mindhárman nyakig merültek velünk a vízbe. Gondoltam, ez megfelelő jelzés lesz a többi érdeklődő hölgynek, hogy ők is bátran csatlakozhatnak, van még hely a Dunában.
Végre a jeges vízben
Mivel a tél eléggé enyhe volt, a Dunán sehogy sem akartak jégtáblák úszkálni. Pedig már alig vártam, hogy kipróbálhassak egy igazi jeges fürdést. Január 11-e után aztán a Balatonnál töltöttem pár napot. Hála az éjszakai hidegeknek, a víz a part közelében befagyott. Szállodánk közelében találtam is egy léket, így életemben először a valóban jeges, 0,8 fokos vízben is csobbanhattam, az arra vetődő járókelők furcsálló pillantásaitól kísérve. Köszönet feleségemnek, hogy a szeles hideg időben elkísért, és a fotót elkészítette.
A jeges vízben megtapasztalhattam, hogy óvatosnak kell lenni – nem is annyira a vízzel, hanem a jéggel. Mivel a léket lábbal rugdosva igyekeztem megnagyítani, majd kézzel dobáltam ki a jégdarabokat, az ujjaim végeit a jég eléggé elfagyasztotta, így több órát is igénybe vett, míg fürdés után teljesen rendbejöttek. Szerencsére károsodás nélkül tanulhattam meg, hogy fagyos vízben való fürdéskor nem jó a jeget hosszan tapogatni, mert a vízben már amúgy is alaposan lehűlt ujjakon a még hidegebb jég rövid idő alatt is fagyási sérüléseket okozhat.
Általában a kezek védelmét mások fürdő-kesztyű viselésével oldják meg, vagy kitartják a vízből a kezeiket, mintegy imára kulcsolva, vagy motoros pózban. Én egyelőre inkább fürdök rövidebb ideig, amennyit a kezeim is kibírnak. Szerintem mindegy melyik metódust választjuk, fő hogy kellően óvatosak legyünk, és ne tegyünk kárt magunkban. Ezért is végül eldöntöttem, hogy bár egész télen folyamatosan fogok fürdeni a Dunában, nem célom semmiféle idő-rekord megdöntése. Ha csak három perc esik jól aznap, akkor annyi, ha hat perc akkor annyi. Végül is akkor van értelme, ha élvezzük amit csinálunk, és nem pedig szenvedni járunk le a Dunára.