Kezdő jegesmedve lettem

Régebben azt gondoltam, a hideg vizes fürdés csak a különösen edzett sportembereknek való, és egy magamfajta egyszerű halandó számára lehetetlen. E posztban szeretném röviden bemutatni a könyvet, amely felbátorított, hogy átlépjem ezt a „lehetetlen” határt, valamint megosztani saját tapasztalataimat azok számára, akik esetleg szintén szívesen tágítanának eddigi korlátaikon.

Wim Hof és Justin Rosales: El Hombre de hielo (A Jégember) című közös könyve különösen érdekes kombináció, mivel Wim Hof – a  tapasztalt „Jégember” – történetei és tanácsai mellett Justin Rosales kezdő hidegkedvelő fokozatos fejlődését és tapasztalatait is tartalmazza.

Aki nem ismerné, Wim Hof sok éve rendszeresen fürdik jeges vízben, több rekordot is felállított a hidegtűrésével, például a sarkvidéken egy szál rövidnadrágban futott maratont, vagy több mint másfél órát kibírt egy  tartályban – nyakig jégkockákkal beborítva. Állítja, hogy ennek köszönheti erős immunrendszerét, szerinte bárki más is képes lenne hasonló hidegtűrésre és arra hogy kellő koncentrációval és megfelelő légzési technikával növelhető a test belső hőképzése, valamint az immunredszer hatékonysága.

Justin a könyvben leírja, hogyan kezdett el érdeklődni a jégemberkedés (hidegtűrés) iránt, miként kezdett el edzeni hidegvizes fürdőkkel. Először csak a végtagjait mártotta jeges vízbe, majd ahogy egyre több időt kibírt, elkezdett teljes testtel vízbe merülni, valamint téli időben egy szál rövidnadrágban futni, odafigyelve mindeközben a biztonságra és a fokozatosság elvére. Leírja azokat az eseteket is, amikor meggondolatlanul túlzásba vitte a dolgot, de szerencsére megúszta maradandó fagyási sérülés nélkül. Miután felvette a kapcsolatot Wim Hoffal, több közös hidegtűréses programján is részt vett, ahol például 8 fok alatti hidegvizű folyóban úszkáltak, hegyet másztak kisgatyában, ugyanilyen lenge öltözékben a hóban ülve meditáltak. Helyet kapott továbbá a könyvben Wim Hof több hidegtűrő élményének leírása is.

Wim Hofnak magyarul is jelent meg hasonló témájú könyve, így bármelyiket tudom ajánlani motivációképpen, azoknak is, akik nem okvetlen szeretnének jeges vízben fürdeni. Az élet más területein is tudatosíthatjuk segítségével, hogy az akaraterő mily sok áthághatatlannak tűnő akadályt képes legyőzni. További információkat Wim Hof nevére keresve találhatunk az interneten, továbbá videókat a youtube-on. Érdemes rákeresni.

Jegesmedveség – Hogyan kezdjünk?

A továbbiakban a könyvből, internetről és saját tapasztalatból szerzett információkat osztok meg. Fontos tudni, hogy ezeket mindenki kellő óvatossággal, saját felelősségének teljes tudatában és megfontoltan alkalmazza! A hideg vízben való fürdés nem veszélytelen, e hobbi elkezdése előtt  nem árt kikérni orvosa véleményét.

Nem árt
Tudatosítsuk, hogy a hideg víz nem árt az egészséges testnek, ha nem maradunk benne túl sokáig. Hőfoktól függően 3-10 percet nyugodtan a vízben tölthetünk, ha utána megszárítkozunk és teszünk róla hogy pótoljuk a hőveszteséget.

Biztonság
A hideg zuhany kivételével minden esetben legyen valaki a közelünkben, aki tud segíteni, ha váratlanul rosszul lennénk a vízben, vagy más baleset történne. Egyedül ne fürödjünk néptelen helyeken. Ha rosszul érezzük magunkat, azonnal hagyjuk el a vizet, inkább próbáljuk újra később.

Hidegzuhany
Kezdésként javasolt a hideg vizes zuhany, lehetőség szerint naponta. Normál meleg vizes zuhanyozás végére iktassunk be hideg zuhanyt, 2-3 lépésben csökkentsük a víz hőfokát egészen a leghidegebbre, közben forogjunk a vízsugár alatt, hogy minden oldalról érje az egész testünket. Akár 1 perc is elég, ízlés szerint. Közben törekedjünk a lassú, szabályos légzésre. Első alkalmakkor akaratlanul is kapkodjuk a levegőt, de ha odafigyelünk, képesek leszünk a lassú légzésre.

A hideg víz fázisai
Első fázis: vízbe merülés után rövidesen érezhetünk szorító, zsibbasztó hatást végtagjainkon, égető érzést a testfelületünkön, késztetést ziháló légzésre, ízületekben szúró fájdalmat. Ez a fázis 1-2 perc alatt elmúlik, és testünk megbékél a helyzettel. Ha 2-3 perc alatt sem történik meg ez az alkalmazkodás, hagyjuk el a vizet, és próbálkozzunk későbbi alkalommal.

Második fázis: elmúlnak ez első fázis kellemetlen mellékhatásai, élvezhető a vízben tartózkodás – képesek vagyunk ellazulva vagy lassan úszkálva a szabályos légzésre, és a hidegrázás elkerülésére, lenyugtatására. Előfordulhat enyhe égető érzés a bőrön.

Harmadik fázis: Erős az égető érzés a bőrön, vagy nem tudunk úrrá lenni a hidegrázáson, esetleg valamelyik végtagunk erősen zsibbadni kezd, a hidegtől érzéketlenné válik, vagy más kellemetlen tünet – ezek jelzik hogy a második fázis véget ért. Hagyjuk el a vizet azonnal, ne akarjunk időrekordokat dönteni, könnyen túlságosan lehűlhetünk (hipotermia), ami életveszélyes állapotot is eredményezhet. Rendszeres edzéssel a későbbi alkalmakkor el tudjuk érni, hogy a biztonságos második fázisban egyre tovább maradhassunk a vízben.

Negyedik fázis:  A vizet elhagyva megszárítkozunk és felöltözünk, közben újraindul a testfelszín vérellátása (bőrpír), az itt keringő vér lehűl, a test pedig hőt próbál termelni. Ha nem végzünk ilyenkor kellő testmozgást, a szervezet hidegrázással helyettesíti. Kellemesebb ha mozgunk. Legjobb a gyaloglás vagy laza kocogás. Ne kezdjünk ilyenkor megerőltető gyakorlatokba, mert a kihűlt izmok megsérülhetnek. Ha a mozgást kevésnek érezzük, kiegészíthetjük langyos zuhannyal vagy fürdővel (vigyázzunk, a túl meleg víz károsodást okozhat – gémberedett kézzel nehéz a hőfok ellenőrzése).

Nyakig a vízbe
Ha már a hideg zuhany elviselhető, lehet próbálkozni a hideg vizes mártózással, úszással. Legjobb nyáron kezdeni, 20-25 fokos vízben, és fokozatosan folytatni az alacsonyabb hőfokokban is. Ekkor több időt kap a szervezetünk hogy hozzászokjon a vízhez. Minél gyakrabban fürdünk, annál jobb. Ha valaki 20 fok alatt kezd, először csak derékig menjen a vízbe, és ha 1 percig bírta, akkor merüljön bele nyakig és ússzon vagy próbáljon ellazulni.

Csapatban jobban esik a csobbanás

Mi általában a parton vetkőzünk, a testünk megkapja a hideg levegőtől az első sokkot, ami előkészületként is megteszi. Ezután lassan, de egyenletesen belesétálunk a vízbe nyakig, majd úszkálunk, figyelve az egyenletes légzésre. 10 fok alatt a körülményektől függően kábé egy perc kell, hogy a szervezet megszokja a hidegsokkot. Legalább 3-5 percet jó bent maradni, ha jól érezzük magunkat, akkor tovább is. Minél tovább maradunk, annál jobban lehűl a testünk, és tovább tart majd újramelegedni (többet kéne kocogni utána).

Még egyszer: a legfontosabb a biztonság

Újra véssük eszünkbe, hogy olyan helyen fürödjünk, ahonnan rosszullét esetén is biztonságosan ki tudunk jutni, és aki velünk van, ki tudjon vinni a vízből. Fagypont közeli vízhőmérséklet esetén figyeljünk végtagjaink ujjaira – ezek elgémberedve tompábban jelzik hogy elég volt, így túl hosszúra nyúlt fürdés esetén fagyási sérüléseket szenvedhetünk.

Sapka viselése ajánlatos, én az első évben 15 fok alatt a fejemet még nem merítettem a víz alá (ezt későbbre hagyom, majd ha egy egész telet átfürödtem). Tapasztaltabb jegesmedvék szerint nem javasolt hőszigetelő kesztyű viselése, mert azzal pont megakadályoznánk hogy végtagjaink lehűljenek és jelezzék a fürdésidő végét. A vizet elhagyva a izmaink, és főként a végtagok ujjai gémberedettek. mozogjunk óvatosan, meg ne sérüljünk, el ne essünk.

Alacsonyabb hőfokoknál, de vadvízben egyébként is javasolt a lábbeli viselése, amely megvédi lábunkat pl. az eldobált üvegdarabok vágásaitól, vagy a parti jég által okozott sérülésektől. Az elgémberedett lábunkon meg sem érezzük a vágást, csak később vehetjük észre.

Jómagam is régebben szinte irtóztam a hideg víztől, de rá kellett jönnöm hogy ez nem csak a kiváltságosok sportja lehet. Nagyon jó buli élvezni az egyre hűvösebb vizet, és kihasználni a természetadta fürdési lehetőséget – nemcsak nyáron, hanem egész évben. Tudom ajánlani.

Hideg víz – második rész: 15 foktól 10 fok alá

Október elején kellemes meleg idő volt. A Duna vize 16-17 fokra melegedett, így szinte naponta jártam fürdeni, leggyakrabban Ákos is velem tartott. A csobbanásokról a Facebook-oldalamon rendszeresen egy-egy képet vagy rövid vidót tettem közzé, azzal a nem titkolt céllal, hogy más érdeklődőket is részvételre buzdítsak. Felvettem a kapcsolatot Jolcsik Péterrel is, aki szilveszterkor szokott úszni a helyi “jegesmedvék” közt. Megbeszéltük hogy ahogy ideje engedi, ő is velünk tart. Rajta kívül még néhány további érdeklődő is akadt, ki-ki egyéb elfoglaltsága függvényében részt vett rendszeres csobbanásainkon, amelyekre délutánonként 15:30-kor, majd az óraátállítás után 14:30-kor került sor.

október 21, a víz 13.4 fokos, szemerkélő eső

Tudtam, hogy mivel számomra új ez a hideg vizes dolog, hozzá kell edződnöm, így igyekeztem lehetőség szerint minden nap menni (hacsak nem esett az eső, de októberben ritkán esett). Október 16. után a víz újra fokozatosan hűlni kezdett, a fotón a 13,4 fokos vízben már négyen fürdünk. Október végére aztán 11 fokos lett a víz. Első 11 fokos alkalommal a vízbe merülve szúró fájdalmat éreztem a bokámban, és enyhén fájdalmas összehúzódást vállaimban, ezek elmúltak kábé két perc úszkálás után. Többszöri hasonló csobbanás után aztán ezek a tünetek már nem jelentkeztek.

Aztán újabb melegfronti hatásra  a Duna visszamelegedett 13 fokosra, ami november 5-ig kitartott. Így már kellően hozzászoktunk ehhez a hőmérsékletű vízhez, nagyon jókat pancsoltunk benne a késő őszi napsütéses napokon. Először 15 percet szoktunk a vízben tölteni, de aztán 10 percre korlátoztuk, hogy a fürdés utáni visszamelegedést lerövidítsük. E kellemes időszakban fogalmaztam meg eme négysorost:

Már sárgul a lombjuk a parton a fáknak,
Még őszi nap sápatag fénye virít,
Már nem melegít vize lomha Dunának,
De minket a hűvös is kedvre derít!

Hirtelen 10 fok alá

November 10-től megindult a lehűlés, 11.4 majd 10.8 fokos vizet is kipróbálhattunk. Alig vártam, hogy elérjük a 10 fokot, ami aztán nagyobb léptékben sikerült mint előre terveztem.

Alicante, csobbanás a “melegebb” vízben

De közben egy rövid nászútra mentem a spanyolországi Alicante-ba, ahol a Dunánál jelentősen melegebb, 19 fokos volt a tenger, így nem hagyhattam ki egy csobbanást. Nem volt strandolós idő, így csak 3-4 ember (fanatikus) volt a vízben. Feleségem meg is jegyezte, hogy azért akad még pár idióta . De készített rólam pár fotót, és megvárt a szeles tengerparton, amiért hálás köszönetem neki!

8.4 fokos a Duna, jól jön a sapka is

November 19-én újra itthon voltam, közben a Duna hirtelen lehűlt 8.4 fokosra. Tartottam is tőle, hogy hogy fogom viselni, tekintve hogy addig 10.8 fokosnál hidegebbet nem próbáltam. Szeles idő volt, a levegő csak 4 fokos, így eléggé hidegnek éreztem a vizet is. De nem volt olyan rossz, mint amire számítottam. Hárman jöttünk össze, Ákossal és Péterrel. Szerencsére két nappal később újra csobbanhattunk – sokkal kellemesebb körülmények közt: bár a víz 7.8 fokosra hűlt, de szélcsendes, 8 fokos idő volt.

Azt azért éreztem, hogy több alkalomra lesz szükség, hogy a 10 fok alatti vizet megszokjam, különösen a lábujjaim és a kezeim gémberedtek el és hűltek át nagyon ennél az alacsony hőfoknál, valamint a bőrömön éreztem enyhe égető érzést. A vízből kijőve alaposan bepirosodott a bőröm, és érzékeny volt a dörzsölésre, továbbá az átfagyott kezekkel elég ügyetlen volt az öltözködés. Bevezettem, hogy fürdés után közvetlenül – miután felöltöztem – beiktatok egy 15 perces tempós sétát a közeli pékséghez és vissza. Ez elegendő szokott lenni ahhoz, hogy a mozgás által termelt hő pótolja a vízben leadott hőmennyiséget, így elkerülhettem az utólagos reszketést. Ugyanis ha csak beülnék valami meleg helyre, kívülről nem tud kellő hőt felvenni a szervezet, és fürdés után 10-15 perccel szinte ellenőrizhetetlen reszketés lenne úrrá rajtam – a szervezet így próbál mozgással hőt termelni (próbáltam, és inkább jobb a séta).

Mindebből a legfontosabb tanulság, hogy a 8 fokos vízzel már hihető közelségbe került a szilveszteri csobbanáskor várható vízhőfok. Ami egyre jobban közeleg.