Biciklis technika válság esetére

Nem gondoltam volna, hogy január elején egy gatyás futásban is meg lehet izzadni 🙂. Pedig de. Hála a langyos időnek. A hidegebb időre hiába vártam, karácsonyi és újévi tunyulás után már újra neki akartam lendülni.

117. gatyás futás fotó 5kmFutás közben a Spotify-on hallgattam egy beszélgetést Markovich Bélával (MAPEI), cégépítésről, cégvezetésről, annak buktatóiról. Beszélt a válságos időszakok kezeléséről is, amikor ő a cégében nem fékezett, hanem inkább erősebben nyomta a gázt, és ennek köszönhetően gyorsabban és jobban jött ki például a 2008-as válságból is.

Kisebb vagy nagyobb válságok mindig lesznek, akár globális szinten, akár csak egy cégen belül. Az is válság, ha gyors növekedésnek indul a cég. Bizonyos szempontból lejtőre kerülsz, a cégben a megnövekedett létszámú ember megfelelő képzése, a folyamatok megszervezése terén, vagy a megfelelő mennyiségű befektetni való tőke terén lesznek hiányosságok, Az is válság, ha elveszted a vevőid jelentős részét. Ekkor elfogy a nyereség, kihasználatlanul állnak a gépeid, embereid, helyiségeid.

Azon agyaltam közben, hogy a követendő példát a biciklizéshez tudnám hasonlítani. A házunk közelében is van egy kis völgy az úton: lejtő, majd emelkedő. Hogy milyen technikával szoktam ezen áthaladni? A lejtőn nem lazsálok, nem fékezek, hanem igyekszem tekerni, sebességet nyerni, felvenni a lendületet, hogy aztán ez a lendület segítsen áthaladni a mélyponton, és feljutni az emelkedőn. Tudom, bugyuta kis példa, de érdemes észben tartani.

Jómagam is csináltam már hülyeségeket. Covid-hiszti elején (2020-ban) például az egyik webshopunkat leállítottuk, hogy úgyis minden megállt, meg hátha nem tudunk majd árut utántölteni. Engedtem a világvége hangulatnak. Aztán szerencsére észhez tértem, egy hét után újra működtünk. Most már tudjuk, hogy a covid-hiszti kifejezetten jót tett a webes kereskedelemnek, sokaknál a szükség áttörte azt az ellenérzést, amit azelőtt a webes vásárlással szemben éreztek.
Summa summarum, azt tanultam meg a saját káromon és mások példáján is, hogy bár a válság idején át kell gondolni a takarékos működés lehetőségeit, de ez inkább abban kell megnyilvánuljon, hogy felfedezzük azokat a felesleges pazarló költségeket, amelyekkel nem kellett törődnünk, amíg dübörgött a biznisz. Semmiképp nem szabad a jövőnk számára kulcsfontosságú dolgokat leállítani, elhanyagolni. Ilyen a marketing is. Sokan ehhez nyúlnak baj esetén, mert azonnali megtakarítást jelent, ha például mától leállítom a hirdetéseket. Hosszabb távon viszont ez katasztrofális visszaesést jelenthet a bevételben, amit könnyen ráfogunk a válságra. Ha a termékünk jó, és megoldja a vevők valamilyen problémáját, teljesíti vágyát, akkor a kis bevétel ellen egy ellenszer van: termelés és értékesítés – marketing. Kötőjellel írtam, mert sokan azt hiszik, hogy a marketing kimerül abban, hogy adok fel egy újsághirdetést, vagy kiposztolom a weben. Ebből azonban még nem okvetlen lesz értékesítés. Én a marketingbe beleértem a hirdetéseken és kommunikáción kívül az egész folyamatot is, ahogy a terméket megtervezzük, megtaláljuk a célcsoportot, ahogy a termékről a vevő tudomást szerez, megrendeli, megkapja, kezeljük a panaszait, majd elégedetten használja, és lehetőség szerint újra meg újra visszatér, sőt másoknak is ajánlja.

Szóval ha gond van, jön a lejtő, gondolkodjunk, és lehetőleg lépjünk rá a gázra. Ehhez gyakran fontos előefeltétel: kell rendelkeznünk némi tartalékkal. Kell, hogy “békeidőben” építsünk egy jó csapatot, árainkat úgy kalkuláljuk, hogy azok elegendők legyenek nemcsak a költségek, munkabérek, saját munkabérünk, adók, újabb berendezések kifizetésére, hanem ezen felül tartalékot is kell képezni, ami aztán megkönnyíti a nehezebb időszakok átvészelését. Hogy legyen üzemanyag, amikor a gázra kell lépni! Például a komolyabb gondolkodású mezőgazdászok is jól tudják: mindig lesznek aszályos évek is, ezért a bőségesen termő években félre kell tenni. Aki nem vállalkozik, annak is a legjobb tanács lehet: tartalékoljon. Ha csak 30 eurót tud félretenni havonta, az is nagyon jó érzés tud lenni, mikor már összegyűlt teszem azt 500 euro, és ha elromlik a hűtőgép, nem kell kölcsönkérni a szerelés költségére, vagy nem kell magas kamatú hitelre megvásárolni az újat.

Bizony mondom néked: tar-ta-lé-kolj! 😇 (És tartsd rendben a bicajodat, hogy tudj a lejtőn is gyorsítani!)

Újévi leltár – szabaduljunk meg valamitől

pótdíjas zacskók fotójaElőszedtem fiókomból az utóbbi néhány évben összegyűjtött “Mikulás-zacskókat”, amelyeket félrerakosgattam úgy ahogyan megtaláltam őket az autóm szélvédője alatt. Vártam, jön-e levél. Nem jött. Gondolom, ha eddig nem küldtek semmit, ezután sem fognak. A színes zacskók csak foglalták a helyet a fiókomban.

Vajon mennyi kacatot, felesleges aggódást, időrabló tevékenységet őrizgetünk gondolkodás nélkül, csak megszokásból? Erre is jók az ilyen jeles napok, mint az Újév, hogy megszakítsuk a napi rutint, a mókuskerékből kiszállva (ha csak egy napra is☺️), és gondolkodjunk. Mitől kéne megszabadulni, mit kéne abbahagyni, mit elkezdeni? Mire áldozni több időt, mire áldozni kevesebbet, vagy semmit? Nem könnyű feladat.

A legjobb módszer amiről hallottam az, hogy kérdezzük meg magunktól: Ha most kéne megvennem ezt a cuccot, megvenném? Ha most választhatnék, hogy elkezdjem-e ezt vagy azt a tevékenységet, elkezdeném? Ha a válasz nem, akkor valószínűleg az a legjobb, ha minél gyorsabban megszabadulsz tőle. Mindegy hogy eddig mennyi pénzt vagy időt áldoztál rá. Ha tárgyak vagy nemszeretem tevékenységek rabságában éled az életedet, esetleg egy elnyomó személyiséggel vagy összezárva akár otthon akár a munkahelyeden, mi értelme van úgy az életednek? Az élet sokkal hamarébb végetér, mint gondolnánk. Sokan halogatják a változtatást: majd ha megházasodtam, majd ha nagyok lesznek a gyerekek, majd ha nyugdíjas leszek, stb. Aztán van aki meg sem éri azt a kort, vagy ha megéri, újabb kifogással vár egy későbbi időpontra.

Ne várj semmire, ne légy senki és semmi rabja! Szabadulj meg mindentől, amire nincs szükséged, ami nem a te érdekedet és boldogulásodat szolgálja! Ha olyan cuccról van szó, ami másnak megfelel, eladhatod vagy el is ajándékozhatod. Legalább segítesz másokon.

Aranyrögök keresése a kavicsok közt

Ma reggel fél hatkor lendültem neki, Szentgyörgymezőről Párkányba és vissza. Kellemes, kissé ködös de szélcsendes idő volt, pont megfelelő egy kis futáshoz.
Azon tűnődtem közben, hogy olyan vagyok mint egy aranyásó, vagy mint egy kisgyerek, aki sétál a Duna partján, és egy csomó kavicsot begyűjt, figyelmesen vizsgálgatva őket, hátha kincsre lel.

Az elmúlt évben több új kollégát vettem fel. Keresem a kincseket az emberek közt. És itt nem a három diplomával rendelkező mindenhez (is) értő szuperhősökről beszélek. Hanem az egyszerű emberekről, akik kis aranyrögök a saját területükön. Akik a saját feladatukat becsülettel, akarással és felelősséggel elvégzik. Akik hajlandóak együttműködni másokkal. Akik nem unatkozva várják a munkaidő végét, hanem szeretnének ők is valamit hozzátenni a közös ügyhöz, közös eredményhez. És tudnak örülni saját munkájuk eredményének, legyen az akár egy szépen kitakarított helyiség vagy egy kupac rendesen becsomagolt áru.

Nem mindenki vált be de sok kincsre is leltem. Persze lehet hogy valaki egyik pozícióban nem teljesít, egy másik helyen pedig öröm nézni amit csinál, mert megállja a helyét, élvezni tudja a munkáját. Szoktam mondani kollégáimnak az év végi köszönő beszédemben, hogy nagyon fontos, hogy jól tudjuk érezni magunkat a munkahelyen. Ez sokszor főként csak magunkon múlik, hogy állunk hozzá a környezeti hatásokhoz.

Én jól érzem magamat a helyemen, aki nem, annak baráti jótanácsként mondom: nem érdemes egy napot sem szenvedni sehol. Ha tényleg hülye a főnök, undokok a kollégák, éhbérért dolgoztatnak és még emberszámba se vesznek, akkor gondolkodás nélkül továbbb kell állni, megkeresni azt a helyet ahol jól érzi magát az ember. Persze ha már a huszadik helyen hülye mindenki és minket bánt mindenki, akkor kezdjünk el gyanakodni, hogy a hiba a mi készülékünkben van! Ha ezt sikerül felismerni és beismerni, akkor magunkon kell dolgozni, változtatni, ami nem könnyű, de legalább nehéz 😉.

Te is lehetsz aranyrög! Ha nem így érzed, akkor még nem találtad meg a megfelelő helyedet! Ne várj semmire, keress tovább!!!

Dolgozni keményen vagy okosan?

A héten a sok munka háttérbe szorította a mozgást, így ma reggel beiktattam egy 10 kilométeres futást. Szentgyörgymezőről elfutottam Párkányba, ott a Fullpost cég előtt készült a fotó, majd kis kerülővel vissza.

Közben egy riportot hallgattam Bártfai Balázzsal, amelyben szintén szóba került a téma, hogy kemény munkára ugyan szükség van, de ha nem próbáljuk okosan is, akkor egy idő után belerokkanhatunk a kemény munkába, de akkor sem érünk célba. Mint hosszában átúszni a Balatont. Lehet simán úszva, de kétes az eredmény, így okosabb ha hajóval indulunk.

Jómagam elviekben túlóraellenes vagyok. Normál körülmények között, ha a munka jól szervezett és adottak a megfelelő eszközök, akkor a rendes munkaidőnek elégnek kell lennie. Ez az elmélet. Amely néha ütközik a gyakorlattal. Mert normál körülmények ritkán vannak. És akkor újra előbújik a kemény munka. A vezető feladata az, hogy a kemény munka fázisai közben is arra törekedjen, azon agyaljon, hogyan lehet visszaterelni a munkát minél gyorsabban az okos munka fázisába. Ez nem könnyű feladat, sokan nem látják ilyenkor a fától az erdőt, annyira elfoglalják magukat a munkával, hogy nem jut idő a munkaszervezésre. Pedig egy óra szervezés később tízszeres mennyiségű munkát takaríthat meg. Meg nem érdemes a felszerelésen spórolni, mert a jó felszerelés könnyíti és egyszerűsíti a munkát. Én a munkában azokat a felesleges teendőket utálom a legjobban, amelyekre létezik gép, szerszám vagy szoftver, amivel azt gyorsabban és sokkal kevesebb erőfeszítéssel meg lehetne csinálni.

A Fullpost cég beindult. A héten megduplázódott az elvégzendő munkamennyiség, közben hét emberből kettő hiányzott, így be kellett fognom magamat is, na meg más kisegítőket. Ez egy “kemény munka periódus” volt. Tovább kell bővítenünk a személyzetet és a felszerelést, hogy visszatérhessünk az okos munkához. Egy vállalkozásban két fő probléma szokott lenni: ha nem megy, vagy ha hirtelen nagyon beindul. E cégben most a növekedési krízist éljük át, ami a kellemesebb eset, de észnél kell lenni, mert ez sem könnyű és ez is vezethet bukáshoz. Jövő év elején egy második raktárat is kell majd nyitnunk, ahová további emberek, további berendezés kell, az informatikai rendszerünket át kell alakítani több telephelyes működésre, mindezt úgy, hogy alig látszunk ki a munkából. Rettentően izgalmas feladat 😅!

Vajon mi az élet értelme?

Már maga a kérdés felvetése is nagy merészség. Mert mi van ha nincs is ilyen? Mármint ki mondta, hogy az életnek kell hogy legyen értelme?

113. gatyás futásMai futásom közben Feldmár András pszichológus műsorát hallgattam a Spotify-on, ahol ez egyik kérdés azzal foglalkozott, hogy mi is a kérdező életének az értelme. Jómagam már többször gondolkodtam ezen, odáig már eljutottam, hogy végülis az élet értelme mindössze annyi, hogy élvezzük. De maradt bennem hiányérzet, mert a nagy élvezkedés mellett megvan bennem a vágy arra is, hogy valahogyan értelmesen töltsem el az időmet.😊

És ekkor megintcsak visszajutunk oda, hogy mi is az az “értelmes” időtöltés, értelmes élet? Feldmár András véleménye segíthet a kérdés továbbgondolásában: mint egyén olyan kis porszem vagyok az univerzumban, hogy az egész szempontjából szinte teljesen mindegy, hogy létezem vagy sem. Galaxisunk távoli szemlélője észre sem venné, ha egyik napról a másikra eltűnnék. Ebben a mértékben sokkal könnyebb elfogadni azt, hogy nem tudjuk megismerni, van-e létezésünknek valami galaktikus horderejű értelme.

Jobb ha belenyugszunk, hogy a csillagok közt hiába keressük a választ kérdésünkre. Persze aztán jönnek a vallások, vagyis a különböző egyházak, akik majd megmondják a tutit, megadják a választ minden kérdésre (is). Bár inkább csak arra kapunk ukázt, hogy hogyan éljünk, miyen szabályokat tartsunk be, na meg a cél a mennyek országa. De hogy ennek mi az értelme?

Feldmár András oda jutott, hogy tudatosítani kell, hogy szabadok vagyunk. Szabadon dönthetünk minden pillanatban – persze vállalva minden döntés következményeit is. Ezért mi magunk, minden személy külön-külön eldönthetjük, nekünk mi ad értelmet az életnek. És itt nem kell valami hatalmas fennkölt dolgokra gondolni, hogy például “célom a világbéke”, vagy “kutatni a rák ellenszerét”. Ha valakinek az ad értelmet, hogy a konyhakertjében sertepertél naphosszat, és gyönyörködik a zsenge friss növényekben, akkor számára ez az élet értelme. Ha valaki okosságokat/hülyeségeket posztolgat a facebook-on, akkor számára az, még ha mások akár idiótának is nézik. Ha valaki önkéntes hegyimentő, hogy segíthessen másokon, neki ez lehet az élete értelme. Másvalaki meg piramist épít, aminek számomra nem sok értelme van, de aki építtette,

annak biztosan ez adott értelmet az életének.

Na persze nem lett könnyebb a dolgunk azzal, hogy mi magunk dönthetünk saját életünk értelméről. Mert az emberi lények számára kényelmesebb egy kész választ elfogadni vagy lefikázni, mint megerőltetni saját agyukat. És döntést hozni. Vállalva annak következményeit, rizikóját, és a felelősséget. Hogy nincs kit hibáztatni, mert mindig Te döntesz! Döntsd el, mi az életed értelme, és ne bánkódj ha ez nem egyezik másokéval. A te életed!

Ámen 😇