Fő-szolga-sors

     Pár esős nap után ma szép napfényes reggel csalogatott futásra. Ma sem vittem fülhallgatót, hagytam, hadd kavarogjanak a gondolatok a fejemben. Mostanában elég jól haladok az olvasással: reggel egy fél óra, este egy fél óra, így heti egy könyvet simán be lehet habzsolni, akkor is ha nem mindennap jut rá idő. A múlt héten fejeztem be John. C. Maxwell egyik könyvét: A jó vezetők jól kérdeznek. Kicsit hosszú lére engedte (380 oldal), de érdemes elolvasni. A könyvben egy érdekes nézőpontra bukkantam a vezetőkkel kapcsolatban: a vezetők feladata a szolgálat!
     És milyen igaz! Máris a kedvencem e rövid kis megállapítás! Bár első hallásra furcsának tűnik, hogy a vezető lenne a szolga. Mert éppen ellenkezőleg képzeli mindenki: Van a vezető, és mindenki őt szolgálja, az ő utasításait hajtja végre, neki nyal. A vezető meg csak basáskodik és parancsolgat. Akkor ki a szolga?
Belegondoltam egy mindennapi példába: az autó. Azért vesszük az autót, hogy szolgáljon minket. Elvigyen A-ból B-be. Van aki meg azért veszi (a luxusmárkákat), hogy a szomszéd pukkadjon meg ha látja. Ki-ki saját ízlése szerint. Na de ahhoz hogy az autó szolgáljon, mi magunk is az autó szolgájává válunk. Dolgozhatunk, hogy legyen miből benzint vásárolni, az autó árát kifizetni. Rendszeresen szervizbe hordjuk, takarítgatjuk, saját lakást (garázst) építünk neki. Na jó, nem mindenki veszi ezt ilyen komolyan, de láttam már pár embert, aki a saját autója rabszolgája volt.
     De kanyarodjunk vissza az embereket vezető vezetőkhöz! Egy vállalkozó szellemű egyén fejében megszületik az ötlet, lát egy problémát, amire egy jó megoldást szeretne nyújtani. Amint az ötlet testet öltött, ez a személy saját maga által kinevezett vezetővé válik, de ugyanabban a pillanatban saját ötlete szolgájává is. Fő-szolgává. Aztán a helyzet fokozódik, a fő-szolga beszerzi a szükséges tőkét, berendezéseket, alkalmazottakat vesz fel, hogy az ötletet kiszolgálja a megvalósításhoz szükséges anyagi és emberi erőforrásokkal. Na ez aztán rátesz egy lapáttal a fő-szolgaságra. Mert nemcsak az ötletet kell szolgálni ezután, hanem szolgálhatja azt, aki a tőkét adta (pl. kamat a banknak), szolgálja a helyiség bérbeadóját (bérleti díj), szolgálja a berendezést (karbantartás, vagyonvédelem), és szolgálja az alkalmazottakat, akiket be kell tanítani és mindent a kezükbe kell adni, amire szükségük van a munka elvégzéséhez, és folyamatosan figyelni őket, hogyha elakadnak, vagy valami hiányzik a munkavégzéshez, vagy valami elromlik, ez mind a fő-szolga dolga, hogy megoldódjon.
     Ezt a fő-szolgai szemléletet fontosnak tartom. Egy vezető, miután elindított valamit, nem húzódhat vissza az elefántcsont tornyába, és várhatja hogy magától megy a termelés és dől a lé. A felelősség mindig a legfelső vezetőé, hogy az alatta lévő összes szinten lévő ember és berendezés jól ki legyen szolgálva. Ezzel a fő-szolgasággal járó teendők nagy részét lehet delegálni, ha a cég elég nagy ahhoz hogy többszintű vezetői struktúra kialakuljon – kivéve a felelősség és az ellenőrzés terhét. A fő szolga dolga hogy szolgálja az al-szolgákat, akikkel együtt szolgálják az ötletet, a cégük, vagy szervezetük létezésének célját. Persze ezt mindenki önként teszi, mert a Teremtő vagy Természet szabad akarattal áldott meg minket (amit elég kevesen használnak).
     Szóval szolgálunk és élünk! 😇

Szerző:

Gyetven Miklós

Vállalkozóként dolgozom a MUFIS könyvelőiroda tulajdonosaként (elérhetőség: gyetven@mufis.sk). Érdeklődési köreim: hideg vizes fürdés, spanyol nyelvtanulás, vállalkozás - ezekből osztok meg némi információt blogomon.