Újfent kíváncsi voltam. Milyen lehet a marathoni 42,2 km távot lefutni?



Újfent kíváncsi voltam. Milyen lehet a marathoni 42,2 km távot lefutni?
Arra gondoltam, kipróbálnék hosszabb távot a szokásos 5km-nél, esetleg a néha-néha beiktatott 10km-nél is. Csak a kíváncsiság kedvéért .
Január 12-én reggel nem panaszkodhattam hogy túl meleg lett volna! Még a képen látható szobor is be volt öltöztetve rendesen .
Nem vagyok százas! – ezt tudtam meg egy decemberi havas reggelen futás közben – egy kutyát sétáltató nénitől. Még szép, hisz csak ötvenes vagyok .
Nem tudtam ellenálni a frissen esett havas táj csábításának. Bár a hóban kicsit nehézkesebb a futás, de jólesett így indítani a napot.
Heti két alkalommal továbbra is folytatom a gatyás futásokat. Mivel februárban kezdtem, kíváncsian várom, milyen megpróbáltatásokat, milyen hideget tartogat számomra december és január.
Közben a párkányi Fagyos Kakasokkal rendszeresen (hetente 1-2 alkalommal) járunk fürdeni a Dunára. December elején a víz kb. 4 fokos volt. Szívesen vennénk egy kis havas, jeges időt, az méltóbb háttér lenne a téli fürdőzésekhez.
Őszre beszereztem egy rendes futócipőt. Jó a szellőzése, könnyű, és elég jól tompítja a talaj ütéseit. Szeptemberben kétszer is beiktattam 5 km helyett 10 km-s távot, az új cipő már nem törte fel a lábamat, megúsztam vízhólyag nélkül.
Sikerült rendszeresen folytatnom a futást, heti 2 alkalommal. Mivel ezen kívül heti háromszor más mozgásformát is végzek, ennél többet nem szeretnék besűríteni a napirendembe. Aki sokat markol, keveset fog. A futással annyi a célom, hogy egy alap kondíciót megszerezzek, és ha véletlenül kell futni 5 vagy 10 kilométert, akkor ne essek kétségbe. Az azonnali kellemes hatása annyi, hogy szinte felpezsdíti a szervezetet, átszellőzteti a tüdőt, és sokkal energikusabban kezdhetem a napot egy jóleső futás után.
A nyári melegekben is folytattam a heti 2 reggeli futást. A hajnali 18 fok még mindig kellemesebb volt, mint a délutáni 30 fok. Júliusban sikerült lefutnom először 30 perc alatt az 5 km távot. Nekem ez nagy szó, mert sport antitalentum voltam világéletemben, futni is csak pár hónapja kezdtem.
A nyári futások végén, ha időm engedte, a Dunában hűtöttem le magamat, mert 18 fokban már elég jól meg lehet izzadni.
Június 18-án aztán kipróbáltam, milyen lehet lefutni egyszerre 10 kilométert.
Vittem magammal vizet, a futás az 5 kilométerhez képest kétszer annyi ideig tartott. Fázni nem fáztam, de nem volt még profi futócipőm, így 10 kilométeren egy vízhólyaggal gazdagodott a lábam. Intő tapasztalat volt, hogy ideje beszereznem egy rendes futócipőt.
Azt tudtam, hogy nem szeretnék rendszeresen nagyon hosszú távokat futni, mert annyi időt erre nem áldoznék, így azt a célt tűztem ki magam elé, hogy hetente kétszer futok 5 km-t, néha egy-egy 10km-t is beillesztve.
2021.március 31- én volt az első alkalom, hogy a könyvben olvasottakat élesben is kipróbáljam. És működött! Az 5 km távon addig 35 – 38 perces időkkel kezdtem, új időm 31 perc alatt volt. Tudom hogy ez profiknak nem nagy szám, de számomra maga a csoda. Ugyanakkor az ízületeim és lábizmok terhelése jóval lecsökkent.
2021. februárjában próbáltam ki először a téli gatyás futást, -2 fokban. Addig nem szerettem a futást, de ez így valahogy megtetszett.
Már régóta ki szerettem volna próbálni a fagypont körüli hidegben a futást, ruha nélkül, pontosabban rövidnadrágban, csak hogy ne okozzak közfelháborodást. A végén aztán sikerült még egy kis téli fürdőzéssel is kombinálni ezt a “sportágat”.
Wim Hof holland jégember könyvétől inspirálva járunk rendszeresen fürdeni a téli Duna jeges vizében. Wim Hof azonban nemcsak fürdőzve élvezi a hideg hatását, hanem más módon is: például futott már maratoni távot fürdőnadrágban a sarkvidéken. Ezért gondoltam, hogy ha a jeges vizes fürdést túléltem, akkor ki lehet próbálni a futást is.
Olvastam, ha általában valaki futni szeretne, azt óvatosan, fokozatosan kell elkezdeni, hogy az ízületek és izmok hozzá tudjanak szokni a terheléshez. Jómagam ülő munkát végzek, futkározni nem szoktam, így nem egy maratoni futással gondoltam indítani. Első próbálkozáshoz megvártam egy szép havas, szélcsendes reggelt, -2 fokos hőmérséklettel. Kinéztem egy 5 km-s távot a Duna partján, felvettem egy rövidnadrágot, cipőt és sapkát, a testem többi részét fedetlenül hagytam. Bent a lakásban kicsit átmozgattam tagjaimat, majd kimentem és nekivágtam a távnak.
Bíztam benne, hogy a hideg nem fog gondot okozni, nem is okozott. Egyetlen problémám az volt, hogy nem voltam a futáshoz szokva, így az elején a lábaim szinte alig akartak engedelmeskedni. Ennek tudatában lassú nyugger tempót választottam. Az első kilométernél kimerültnek éreztem a lábaimat, de nem sokkal ezután már a testem átesett a kezdeti ijedtségen, és jól éreztem magamat.
Másfél kilométernél volt az első döntési pont: visszaforduljak, és 3 km legyen a futás, vagy folytassam, és lefussam az egész 5 km-s távot? A kocogás elég hőt termelt, így belül nem fáztam, csak a bőröm felszínén éreztem a hideget. Tehát folytattam tovább. A táv felénél örültem, hogy nincs semmi kellemetlen érzésem, a visszafogott tempónak köszönhetően a légzésemet is sikerült kordában tartani, a hideg nem okozott gondot sem a torkomban sem a nyakamon. Szóval elégedetten kocogtam le a táv második felét.
A lakásba visszatérve még egy ideig rövidnadrágban maradtam. Érdekes, hogy nem jött rám a hidegrázás, mint a jeges vizes fürdőzések után, ebből azt szűrtem le, hogy a futás által termelt hő elegendő volt a hőveszteség pótlására. A hirtelen kezdés és a futás utáni nyújtás elhanyagolása is hozzájárulhatott, hogy aznap estére fájtak kicsit a lábaim, de ez másnapra elmúlt, ezt felváltotta 2-3 napos enyhe izomláz a lábaimban. Más kellemetlen utóhatást nem tapasztaltam. Azt elhatároztam, hogy legközelebb nem hanyagolom a nyújtást futás után.
Az első rövidnadrágos futás után négy nappal, február 14-én részt vettem a szokásos vasárnapi hideg vizes fürdésen a Dunában. A víz 2 fokos volt, a szép napsütéses időben a levegő -1 fokosra melegedett. Leparkoltam Esztergomban, majd onnan rövidnadrágban kocogtam át a hídon egészen a párkányi fürdőhelyig (1,5 km). Egy kis hátizsákban vittem a fürdő-cuccomat. Pár perc fürdés után aztán megtörölköztem, felvettem a rövidnadrágomat, és visszakocogtam az autóhoz. Itt sem volt gond a hideggel, bár a határon álló rendőr rám szólt, hogy tüdőgyulladást fogok kapni.
Ennek a kombinált futásos fürdésnek az volt a tanulsága, hogy a futás belülről átmelegített fürdés előtt, így kellemesebbnek tűnt a fürdés is. Másik előnye az volt, hogy fürdés után a futással megint csak belülről saját mozgással nyertem vissza a jeges vízben elvesztett hőmennyiséget, így elmaradt a szokásos hidegrázás, remegés.
Az első próbálkozások után látom, hogy nem ez volt az utolsó rövidnadrágos futásom a hidegben. A legnehezebb pont az, hogy megbékéljünk a tudattal, hogy kimegyünk pucéran a hidegbe. Aztán ha már kint vagyok, nincs gond.
Persze óvatos vagyok, nem futok túl hosszú távot – nekem kezdőként kb. 5km visszafogott tempóban elegendő. Igyekszem szélcsendes, fagypont körüli időpontot kiválasztani a futáshoz. Mínusz 20 fokos erős szélben nem fogok pucéran futni, mert nem hiányzik egy fagyási sérülés. Mindemellett az a tény, hogy legyőzhető a hideg és a tőle való félelem is, számomra egy motiváló tényező, ami hozzásegíthet, hogy rendszeresebben mozogjak. Tudom ajánlani!