Kategória: Gatyás futás

Kis lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés ez nekem!

Ma megvolt a 20. alkalom, összejött 100 km apránként! Reggel 6-kor elindultam, így még az eső előtt szárazon megúsztam. Mondhatnám hogy lógott az eső lába, de szerencsére nem volt lábszag. Aztán mire lezuhanyoztam, elkezdett esni.

Idén februárban kezdtem el futni, és most kitartottam több mint 3 alkalommal! 😁 Volt már életemben, hogy megpróbáltam kocogni, de évi 1 vagy 2 alkalommal ki is fulladt minden próbálkozásom. Az iskolában pedig kimondottan rühelltem a futást. Ha valaki a futásról beszélt, azt mondtam, az nem nekem való.

De: képesek vagyunk változni, célokat elérni. Fontos lépések:

1. el kell hinnünk, hogy talán lehetséges

2. kell valamiféle motivációt találni, legyen a változás hasznos, vagy szórakoztató, vagy más előnnyel járjon

3. konkrét célt kell kitűzni: pl. milyen gyakran és mennyit szeretnék futni, vagy milyen nyelvet milyen szinten megtanulni, milyen tudást megszerezni, stb.
(… eddig könnyű, most jön a neheze:)

4. apró lépésekre bontani a célhoz vezető utat

5. megtalálni az alkalmas időpontokat amikorra beiktatjuk napirendünkbe az apró lépéseket, figyelve hogy ne kerüljön konfliktusba más érdekekkel (meg az étkezési időpontokkal), mert akkor hanyagolni fogjuk a végrehajtást. Tehát nem “egyszer majd elmegyek futni”, hanem pl. hétfőn reggel 6-kor.

6. emlékeztető, és “kényszerítő” rendszert kialakítani, hogy el ne feledkezzünk a következő lépésről. Ez lehet naptár, egy ébresztőóra vagy csipogó emlékeztető, autó ülésére bekészített edzőtáska, de lehet edző vagy edzőtárs is, mert ha megegyezett időpontban valakivel együtt kell kezdeni valamit, nagyobb a szégyen és kisebb az esély hogy ellustálkodjuk valami jó kifogással (pl. hogy nincs kedvem, most esik az eső, túl hideg van, túl meleg van, fáradt vagyok, most fáj a fejem, most sokat ettem, keveset ettem, stb.).

7. csinálni kell !!! (végül is ez az egy pont is elég lenne 😉)
Az (akarat)ERŐ legyen veletek !

A szerszámunkat jól kell használni!

Ma, napkeltekor, megtettem az első lépéseket a megvilágosodás útján! Nem kell megijedni, nem léptem be semmilyen szektába! Mindössze rá kellett jönnöm, hogy eddigi életem során nem tudtam futni. Nem ismertem a technikáját. Megvolt hozzá ugyanaz a szerszámom, mint másoknak: lábak, test egyéb részei, mégsem tudtam futni. Hiányzott a megfelelő technikai tudás.

Az iskolai torna-órákon ha futni kellett, én legutolsóként vánszorogtam be a célba, a legrosszabb idővel, levegőért kapkodva. Csodálkoztam hogy egyes osztálytársaim hogyan képesek oly könnyedén és gyorsan futni. A torna-tanárok sem sokat segítettek. “Z” tanár úr (nyugodjon békében) csak annyit mondott: Fiam igyekezz jobban egy kicsit! Na ezzel az igyekezettel ugyanúgy utolsónak futottam be, csak még jobban kidögölve. Aztán “B” tanár úr (nem tudom él-e még) az idő-eredmények alapján 3-ast adott tornából, és az “Ép testben épp hogy élek” beszólásaival sem volt túl motiváló 😌.

Bár magamtól is utánanézhettem volna a helyes technikának, de azt hittem ez személyes adottság kérdése, egyszerűen béna vagyok a futáshoz. Így telt el 50 év az életemből, futás nélkül. Ez az én kis személyes tragikus tapasztalatom az iskolarendszerrel. Több volt a hangsúly az osztályzáson, mint azon, hogy megkedveltessék a futást (és megtanítsák a technikáját).

Idén tél végén kezdtem a gatyás futásokkal, ami felvillanyozott, de úgy éreztem, mintha egy fal állna előttem, ami megakadályozza hogy gyorsabban, könnyedebben fussak. Most viszont a feleségemtől (áldassék a neve😇) szülinapomra kaptam egy könyvet: Danny Dreyer: ChiFutás. Egy amerikai hosszútávfutó írja le benne, milyen technikával fut, hogy elkerülje az erőlködést és a sérüléseket.

Sosem gondoltam, hogy könyvből fogok futni tanulni, de egy szuszra elolvastam, és világosság gyúlt a fejemben (Haleluja!). Teljesen rossz technikával, erőből próbáltam futni, rossz testtartással, helytelen lábhasználattal. Így nem csoda ha nehéznek tűnt a futás, kidöglesztett, ezért nem is vonzott, az eredmények sem javultak.

Ma reggeli futásom volt az első alkalom, hogy a könyvben olvasottakat élesben is kipróbáljam. És működik! Az 5 km távon eddig 35 – 38 perces időkkel kezdtem, mai időm 31 perc alatt volt. Tudom hogy ez profiknak nem nagy szám, de számomra maga a csoda. Ugyanakkor az ízületeim és lábizmok terhelése jóval lecsökkent. A könyvből tanultakat még sokat kell gyakorolnom. Ma próbáltam felváltva odafigyelni a helyes testtartásra, dőlésszögre, lábak helyzetére, lazításra, légzésre, mert folyamatosan visszaestem a helytelen futási módba.

De már tudom, mit kell megtanulnom, begyakorolnom: nem szabad erőből futni, hanem technikával.

A téli “gatyás futások” ideje lassan lejár, amint a reggeli hőmérséklet 10 fok felett lesz, de én folytatom a futást. Ugyanúgy gatyában, de a melegebb időben legalább kevesebb aggódó néni fog beszólni, mint ma: “Fiatalember, nincs egy kicsit alulöltözve?” 😅

Az első 10 Gatyás futás

Az első téli gatyás futás 2021. február 10-én

2021. februárjában próbáltam ki először a téli gatyás futást, -2 fokban. Addig nem szerettem a futást, de ez így valahogy megtetszett.

      Folytattam a futásokat, hetente 1-2 alkalommal, a reggeli órákban futottam 5 kilométert. Fokozatosan kezdtem megszokni ezt a fajta mozgást. Elmúlt a tél, kezdett tavaszodni, már nem fagyban kellett futni, hanem 6-7 fokban. Ezek alapján a nulla fok k¨örüli hőmérsékletet találtam ideálisnak, az még eléggé hűtött, hogy ne izzadjak.

„Pendler”-futás – ingázás a határon keresztül

A 9. gatyás futás rendőri felügyelettel történt. Mint ingázó, naponta átkelek a Dunán, az Esztergom és Párkány közti hídon. Kihasználtam a kellemes szélcsendes reggelt, frissítő -3 fokos hőmérséklettel, egy kis futásra. Az autómat Szentgyörgymezőn hagytam, onnan indultam 6:25-kor, futva, Esztergom főterét útba ejtve, át a hídon Párkányba.
A határon a rendőrök szerencsére csak a papírjaimat vizsgálták, az elmeállapotomat nem 😁.  Megkértem a rendőröket egy közös fotóra, de csak egy bátor jelentkező akadt (köszönöm, Tibor!), a többiek hirtelen elsomfordáltak a háttérből.

Hideg futás – utána speciális lazító gyakorlattal

Egyre korábban kell felkelnie az embernek, ha nem akar melegben futni! Ma reggel 6:30-kor vágtam neki az 5 km-s távnak, kellemes szélcsendes időben, -2 fokban. A háztetőkre és autókra az éjjel ráfagyott a dér. Mire visszafelé futottam, már szemembe sütött a felkelő nap.

“Tudományosan” is megfigyeltem a futás hatásait: a 35 percnyi futás folyamán rögzítettem a pulzusomat. Majd utána kell néznem hogy a mért értékek jónak számítanak-e, mert azt olvastam hogy a maximális pulzus 220 mínusz életkor, tehát nálam 220-50 = 170, nekem a futás közben 168 körül volt az érték, közel a maximumhoz. Közérzetileg nem volt semmi gondom, a hideggel sem. A futást különösen kellemessé tették az ébredező természet hangjai: a reggeli madárcsicsergés.

Futás után nyújtottam egy kicsit, és egy speciális ellazító gyakorlatot alkalmaztam: kipakoltam a mosogatógépet. Ez edényenként egy lehajlás, majd séta a szekrényhez és vissza. Ismétlés edényenként. Ezt is tudom ajánlani! 🙂

Egészségünkre!

Hidegben futás ruha nélkül

Már régóta ki szerettem volna próbálni a fagypont körüli hidegben a futást, ruha nélkül, pontosabban rövidnadrágban, csak hogy ne okozzak közfelháborodást. A végén aztán sikerült még egy kis téli fürdőzéssel is kombinálni ezt a “sportágat”. 

Miért pont hidegben futás

Wim Hof holland jégember könyvétől inspirálva járunk rendszeresen fürdeni a téli Duna jeges vizében. Wim Hof azonban nemcsak fürdőzve élvezi a hideg hatását, hanem más módon is: például futott már maratoni távot fürdőnadrágban a sarkvidéken. Ezért gondoltam, hogy ha a jeges vizes fürdést túléltem, akkor ki lehet próbálni a futást is.

Előkészületek

Olvastam, ha általában valaki futni szeretne, azt óvatosan, fokozatosan kell elkezdeni, hogy az ízületek és izmok hozzá tudjanak szokni a terheléshez. Jómagam ülő munkát végzek, futkározni nem szoktam, így nem egy maratoni futással gondoltam indítani. Első próbálkozáshoz megvártam egy szép havas, szélcsendes reggelt, -2 fokos hőmérséklettel. Kinéztem egy 5 km-s távot a Duna partján, felvettem egy rövidnadrágot, cipőt és sapkát, a testem többi részét fedetlenül hagytam. Bent a lakásban kicsit átmozgattam tagjaimat, majd kimentem és nekivágtam a távnak. 

Bíztam benne, hogy a hideg nem fog gondot okozni, nem is okozott. Egyetlen problémám az volt, hogy nem voltam a futáshoz szokva, így az elején a lábaim szinte alig akartak engedelmeskedni. Ennek tudatában lassú nyugger tempót választottam. Az első kilométernél kimerültnek éreztem a lábaimat, de nem sokkal ezután már a testem átesett a kezdeti ijedtségen, és jól éreztem magamat.

Másfél kilométernél volt az első döntési pont: visszaforduljak, és 3 km legyen a futás, vagy folytassam, és lefussam az egész 5 km-s távot? A kocogás elég hőt termelt, így belül nem fáztam, csak a bőröm felszínén éreztem a hideget. Tehát folytattam tovább. A táv felénél örültem, hogy nincs semmi kellemetlen érzésem, a visszafogott tempónak köszönhetően a légzésemet is sikerült kordában tartani, a hideg nem okozott gondot sem a torkomban sem a nyakamon. Szóval elégedetten kocogtam le a táv második felét.

Hidegben futás utóhatásai

A lakásba visszatérve még egy ideig rövidnadrágban maradtam. Érdekes, hogy nem jött rám a hidegrázás, mint a jeges vizes fürdőzések után, ebből azt szűrtem le, hogy a futás által termelt hő elegendő volt a hőveszteség pótlására. A hirtelen kezdés és a futás utáni nyújtás elhanyagolása is hozzájárulhatott, hogy aznap estére fájtak kicsit a lábaim, de ez másnapra elmúlt, ezt felváltotta 2-3 napos enyhe izomláz a lábaimban. Más kellemetlen utóhatást nem tapasztaltam. Azt elhatároztam, hogy legközelebb nem hanyagolom a nyújtást futás után.

Hidegben futás és a hideg vizes fürdés – halmozzuk az élvezeteket

Az első rövidnadrágos futás után négy nappal, február 14-én részt vettem a szokásos vasárnapi hideg vizes fürdésen a Dunában. A víz 2 fokos volt, a szép napsütéses időben a levegő -1 fokosra melegedett. Leparkoltam Esztergomban, majd onnan rövidnadrágban kocogtam át a hídon egészen a párkányi fürdőhelyig (1,5 km). Egy kis hátizsákban vittem a fürdő-cuccomat. Pár perc fürdés után aztán megtörölköztem, felvettem a rövidnadrágomat, és visszakocogtam az autóhoz. Itt sem volt gond a hideggel, bár a határon álló rendőr rám szólt, hogy tüdőgyulladást fogok kapni. 

Ennek a kombinált futásos fürdésnek az volt a tanulsága, hogy a futás belülről átmelegített fürdés előtt, így kellemesebbnek tűnt a fürdés is. Másik előnye az volt, hogy fürdés után a futással megint csak belülről saját mozgással nyertem vissza a jeges vízben elvesztett hőmennyiséget, így elmaradt a szokásos hidegrázás, remegés.

Hidegben futás kellemesebb, mint ahogy kinéz

Az első próbálkozások után látom, hogy nem ez volt az utolsó rövidnadrágos futásom a hidegben. A legnehezebb pont az, hogy megbékéljünk a tudattal, hogy kimegyünk pucéran a hidegbe. Aztán ha már kint vagyok, nincs gond. 

Persze óvatos vagyok, nem futok túl hosszú távot – nekem kezdőként kb. 5km visszafogott tempóban elegendő. Igyekszem szélcsendes, fagypont körüli időpontot kiválasztani a futáshoz. Mínusz 20 fokos erős szélben nem fogok pucéran futni, mert nem hiányzik egy fagyási sérülés. Mindemellett az a tény, hogy legyőzhető a hideg és a tőle való félelem is, számomra egy motiváló tényező, ami hozzásegíthet, hogy rendszeresebben mozogjak. Tudom ajánlani!

Ki korán kel, hűvöset lel!

Az első két alkalom után arra gondoltam, jó lenne hetente legalább egy gatyás futást beiktatni, valami kellemes, szélcsendes időpontban, nulla fok körüli hőmérséklettel.

Na ez ma sikerült is, bár a szélcsend nem igazán jött össze.
Mivel napközben eléggé felmelegedhet az idő (akár 5 vagy 10 fok is lehet), én már napkelte előtt talpon voltam, hogy kellő hűvösben, reggel 6:45-kor nekivághassak az 5km-s távnak: Szentgyörgymezőről a kerékpárúton a Bazilika alatt a Kossuth hídig és vissza.

A hőmérséklet +1 fok volt, lökésekben fújt a keleti szél, ami odafelé hátulról nem számított, de visszafelé szemben eléggé fokozta a hűsítő hatást. Lehet hogy ennek köszönhetően picit szaporábban szedtem a lábamat, így a múlt heti 38 perc helyett 34 percig tartott a futás. Tudom hogy ez nem nagy szám még így sem, de eddig évente egyszer szoktam csak megpróbálni futni, most meg ez volt a múlt heti kezdés óta a harmadik alkalom.

Mint kezdőnek nem is lehet az a célom hogy csúcsidő szülessen, hanem hogy egyáltalán legalább hetente egyszer kocogjak egyet, lassú tempóban, hogy ne szakadjon ki a tüdőm, és lehetőleg jól érezzem magamat, sérülések, túlterhelés nélkül.

Páran kérdezték hogy ez most megfázást, tüdőgyulladást, meg miegyebet okoz-e. Az elmúlt 2 hétben háromszor próbáltam ki a gatyás futást -2, -1, +1 fokban, és a legnehezebb része ez: elképzelni hogy kimész a hidegre gatyában. A többi része megy simán. Bent be kell melegíteni kicsit, és ha már kint vagy és futsz, akkor bár a bőröd érzi a hideget, a tested belül nem fázik. Ha nem tolod túl a tempót, akkor tudsz az orrodon belélegezni. Nekem így nem volt gondom a légzéssel, sem a torkom sem a nyakam nem fázott. Sapkát azt viseltem, hogy a fejem ne fázzon.

Hogy a mai napban egy kis wellness is legyen, még 11-kor elmegyek a párkányi öbölhöz a szokásos vasárnapi fürdésre, a Duna vize most 3 fokos.
Szóval: egészségünkre!

Egy gatyában…

Valahogy eddig még nem kedveltem meg a futást, de már ki akartam próbálni a téli futást egy szál gatyában. Miután egy gyenge pillanatomban regisztráltam a Vis Vitalis téli futásra, ma reggel úgy döntöttem, így futom le az 5km-s távot. Szép havas reggel volt, gyenge szellővel, -2 fok. Túlzott izzadás és hőguta veszélye nem fenyegetett, így napfelkelte után röviddel nekiindultam.

Benne volt a pakliban hogy csak rövidebbet futok, mert irodában eltunyult tagjaim nincsenek a futáshoz szokva (lesz is biztos izomlázam), másrészt nem tudtam hogy a hideg milyen hatással lesz. Szentgyörgymezőről indultam komótos nyugger-tempóban és mivel 1,5km nél még nem volt semmi gubanc, folytattam tovább a Duna partján a Bazilika alatt a Kossuth hídig. A kerékpárútra fagyott hó ropogása adta az ütemet a lábaim alatt. Visszafelé kis ellenszél volt, de nem volt kellemetlen.

Közben Maráz Zsuzsára gondoltam, hogy ha ő képes volt 2018-ban a Spartathlonon 27 órát futni egyfolytában, akkor én is kibírhatok 38 percet. Ott voltam Spártában (persze csak mint néző), amikor Zsuzsa szakadó esőben befutott a célba, úgy hogy egész éjjel a hűvös esőben futott. Akármilyen szuper cipő és ruha lehetett is rajta, biztosan áthűlt rendesen. Szóval jó ha tudjuk, hogy ahhoz képest egy kis fagyos futkározás inkább csak bakfitty, tehát ez a tudat motiválhat minket.

Legutóbb tavalyelőtt a Lobad race-n futottam a kollégákkal (5km), nyári 35 fokos hőségben. Ahhoz képest ez a hidegben futás talán kellemesnek mondható.

Szuper élmény volt, tudom ajánlani mindenkinek. Sapkát azért tettem én is, hogy meg ne fázzak😄! Aki kezdő a hideggel, az először a háza közelében futkározzon, hogy bármikor bemehessen, ha fázna. Meg persze nem mínusz 20 fokos jeges viharos szélben kell megpróbálni.

Ha az ember agyilag tudatosítja hogy nem lesz semmi baja, ha rövidnadrágban kimegy a hidegre futkározni egy kicsit, nem kell dideregni sem, mert a futás úgyis termel elég hőt, akkor az elejétől élvezetes lehet.