Ki? tar? tás?

– mai futás közben a Kudarc pozitív oldala c. hangoskönyv végére értem. Mi a tanulság? Három szót kell összeragasztani😉: ki tar tás —> kitartás.

Mindenkit érnek kudarcok. Sőt valójában a kudarc az általánosabb. Az induló vállalkozások túlnyomó része az első pár évben becsődöl. A csilli-villi példák, mint Facebook, Microsoft, Google – óriáscégek, amelyek szinte a semmiből indultak, azt a látszatot keltik, hogy csak szerencse kell a sikerhez. Aki már vállalkozott, az tudja, hogy a lehetőség mindig jelen van, csak nem mindenki áll készen hogy kihasználja, nem vállal kockázatot, nem teszi bele a kitartó, fáradságos munkát.

A nagy sikerű példákat látva ugyanakkor nem gondolunk a sok millió másik vállalkozóra, akik hasonló ötlettől vezérelve belevágtak, de nem jártak sikerrel. A vállalkozás mindenki számára elérhető, de nem mindenkinek való. Sőt véleményem szerint az emberek 90%-ának nem való. Nem bírják a bukás állandóan ott lebegő lehetőségét, nem szeretik ha mindenért ők a felelősek, nem mernek kilépni a látszólagos biztonságukból, ha meg kilépnek, nem tudnak mit kezdeni a bizonytalansággal, a kockázattal. Bár lehet hogy sokkal több pénzt kereshet mint egy alkalmazott, de az is lehet hogy semmije nem marad.

De nemcsak a vállalkozóknak kell megtanulni a kudarcaik kezelését. Amikor a kisgyerek járni tanul, próbálkozásai nagy része eséssel – kudarccal végződik. Mégsem adja fel, és eddig nagyjából mindenki megtanult járni. Senkit nem hallottam még arról panaszkodni, hogy “Jajj milyen nehéz gyerekkorom volt, mennyiszer seggre estem, amikor járni tanultam!”.

Amikor valami nem sikerül, gondolj arra: ez csak egy kis seggreesés. Próbáld újra! Ki-tar-tás!

Mire jó, ha kirúgnak?

Ma is a Kudarcok előnyeiről szóló hangoskönyvet hallgattam futás közben, még egy órányi van hátra belőle.

A mai gyorsan változó időkben vigasztalásképpen szolgálhat egy, a könyvben említett példa: Egy nagyobb (tömeges) elbocsátás után pszichológusok foglalkoztak az elbocsátottakkal, hogy azok könnyebben feldolgozzák a munkahelyük elvesztését és tovább tudjanak lépni.

Érdekes megállapításra jutottak: akik az előző években többször is elvesztették a munkájukat, és ezért máshol találtak új munkahelyet, nem szenvedtek nagy lelki törést az elbocsátástól. Egyszerűen tudomásul vették, hogy itt a következő megoldandó feladat: új munkahelyet kell találni. Nem lelkiztek, mentek – és találtak!

Akik viszont sok évig egy helyen dolgoztak, nem voltak „edzettek” munkahelyelvesztés terén, jobban megszenvedték lelkileg az esetet, nehezebben álltak újra talpra.

Mi a tanulság, ha a futással állítjuk párhuzamba? Netán edzésként időnként rúgassuk ki magunkat a munkahelyünkről, hogy növeljük lelki állóképességünket? 

Újjászületés

A húsvéti zabadús “böjt” után megint egy 10-es táv volt indokolt a szokásos 5 km helyett😊.

Húsvét és tavasz kapcsán az „újjászületés” szó motoszkál a fejemben. Talán nem csak évente egyszer kéne az újjászületés lehetőségén gondolkodnunk. Hiszen minden nap egy új lehetőség, egy új, tiszta lap, rajtunk múlik mivel írjuk tele. Tudom, megszoktuk hogy futjuk a köreinket a mókuskerékben, de nem ártana akár naponta felemelni a fejünket, és elgondolkodni. Ugyanazt és ugyanúgy szeretném csinálni mint eddig? Mik is a céljaim? Valóban az én céljaim azok? Vagy csak a szülők, a környezetem, a társadalom által rámtestált, általuk elvárt eredmények?

Aztán ha megvan a célok listája, muszáj őket fontossági sorrendbe rakni, majd beilleszteni az időrendünkbe. Előre mondom: nem fog mind beférni! A többit el kell engedni! Tíz élet sem lenne elég minden érdekes dolog kipróbálására, mindenki más javaslatainak, céljainak teljesítésére.

Végül nem marad más hátra: mindig tenni egy kis lépést előre. Mert a folyamatosan haladó reumás csiga hamarébb célbaér, mint az a lusta nyúl, amely neki sem indul. 😉

József Attila két sora pont ide passzol:
„- Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,
ne szisszenj minden kis szilánkhoz!”