Ma reggeli futás közben a választásokkal kapcsolatban kialakult „magyarkodás”-hullámon agyaltam. Egyesek neheztelnek a magyar ajkú választókra, hogy nem szavaztak elegen a „magyar” pártra, így aztán majd ki fogja őket képviselni?
Mások már a szlovákiai magyarság kihalását vetítik előre. Emiatt akár barátok, családok vesznek össze. Azt viszont egyáltalán nem értem, hogy miért kellene magunkat elszigetelni a szlovák polgártásainktól? Hiszen Dél-Szlovákiában szlovákok is élnek, nekik is jó érdekük, hogy itt is épüljenek utak, működjön az oktatás és egészségügy. Bármilyen nemzetiségű értelmes ember jól képviselheti a régiónkat. Főként ha a múltban már bizonyított, nem csak a választások előtt bukkan elő a semmiből.
Na de mi is az a magyar párt? Csak azért, mert egy párt kijelenti, hogy ő a magyar párt, és ő az egyetlen elhivatott arra, hogy a szlovákiai magyarokat képviselje, az még nem jelenti azt, hogy úgy is van.
Akármennyire fennkölt nevet is adnak maguknak. Vicces, hogy bennem még legutóbb az „Összefogás” név maradt meg, aztán egyszer csak látom hogy már nincs összefogás, már csak „Szövetség” van.
Annyira nem figyeltem a részleteket, azt nem tudom hogy ki, kivel, és ki ellen szövetkezett
. De a sikerhez ez az elnevezés sem volt elég. Miért is lett volna? Hisz ugyanaz a be nem vált recept volt, csak most kicsit több pénzzel megtolva. Lassan elfogynak a jó hangzású elnevezések. Aztán a magyar pártos érvelés akkor válik érdekessé, ha egyszerre több „magyar” párt is kijelenti, hogy ők maguk az egyetlen „echte” magyar csapat, és senki más, csakis ők menthetik meg a magyarságot a pusztulástól és még tán a rézfaszú bagolytól is. És aki nem rájuk szavaz, az nem is igaz magyar.
De ki is az igaz magyar? Egyáltalán létezik? Szerintem nem. Az hogy valaki magyar, csak azon múlik hogy minek tartja magát.
Tudományos módszerrel nem mérhető, főként hogy őseink közt annyiféle náció keveredik, hogy a nemzetiség fogalma megállapíthatatlan. Fontosnak és értékesnek tartom egyes nemzetek nyelvét, kultúráját, de a nemzetiségnek vagy nemzeti öntudatnak vajmi kevés jelentőséget tulajdonítok.
A nemzeti öntudat valójában csak egy eszme, amit a tömegek manipulálására használnak. Miért is mennek háborúzni? A nemzetért és a hazáért! De aki a nemzetről szónokol a bársonyszékböl, az nem megy ki a frontra lelövetni magát, hanem odaküldi a kisembert és annak gyerekeit a nagy nemzeti öntudat által vezérelve. Csak azért, hogy ne más üljön a bársonyszékben.
Pedig a népnek oly mindegy lenne, ki ül ott. Csak másnak fizetnénk az adót, más lopná el azt amit csak nem szégyell.
És jaj, hányszor eljátszották már a magyar néppel is a nagy nemzeti öntudat által vezérelt játékot (persze a háttérben mindig valaki érdeke állt): „Előre a nemzetért, a hazáért! Menjünk neki a falnak – aztán siránkozzunk hogy milyen igazságtalan, hogy koppant a fejünk!”
Nem kell hogy igaz magyar vagy igaz szlovák legyen valaki, hanem legyen IGAZ EMBER ! 
