Ma megvolt a 20. alkalom, összejött 100 km apránként! Reggel 6-kor elindultam, így még az eső előtt szárazon megúsztam. Mondhatnám hogy lógott az eső lába, de szerencsére nem volt lábszag. Aztán mire lezuhanyoztam, elkezdett esni.
Idén februárban kezdtem el futni, és most kitartottam több mint 3 alkalommal! 
Volt már életemben, hogy megpróbáltam kocogni, de évi 1 vagy 2 alkalommal ki is fulladt minden próbálkozásom. Az iskolában pedig kimondottan rühelltem a futást. Ha valaki a futásról beszélt, azt mondtam, az nem nekem való.
De: képesek vagyunk változni, célokat elérni. Fontos lépések:
1. el kell hinnünk, hogy talán lehetséges
2. kell valamiféle motivációt találni, legyen a változás hasznos, vagy szórakoztató, vagy más előnnyel járjon
3. konkrét célt kell kitűzni: pl. milyen gyakran és mennyit szeretnék futni, vagy milyen nyelvet milyen szinten megtanulni, milyen tudást megszerezni, stb.
(… eddig könnyű, most jön a neheze:)
4. apró lépésekre bontani a célhoz vezető utat
5. megtalálni az alkalmas időpontokat amikorra beiktatjuk napirendünkbe az apró lépéseket, figyelve hogy ne kerüljön konfliktusba más érdekekkel (meg az étkezési időpontokkal), mert akkor hanyagolni fogjuk a végrehajtást. Tehát nem “egyszer majd elmegyek futni”, hanem pl. hétfőn reggel 6-kor.
6. emlékeztető, és “kényszerítő” rendszert kialakítani, hogy el ne feledkezzünk a következő lépésről. Ez lehet naptár, egy ébresztőóra vagy csipogó emlékeztető, autó ülésére bekészített edzőtáska, de lehet edző vagy edzőtárs is, mert ha megegyezett időpontban valakivel együtt kell kezdeni valamit, nagyobb a szégyen és kisebb az esély hogy ellustálkodjuk valami jó kifogással (pl. hogy nincs kedvem, most esik az eső, túl hideg van, túl meleg van, fáradt vagyok, most fáj a fejem, most sokat ettem, keveset ettem, stb.).
7. csinálni kell !!! (végül is ez az egy pont is elég lenne 
)
Az (akarat)ERŐ legyen veletek !