Szerző: Gyetven Miklós

A Vas-Lady becenévvel is illetett Margaret Thatcher 1979-től 1990-ig volt Nagy Britannia miniszterelnöke. Önéletrajzát már régebben szerettem volna elolvasni. Mikor a bookline-os csomag megékezett, furcsán nehéznek tűnt, pedig csak két könyvet rendeltem.  Kibontás után láttam, hogy az önéletrajzi könyv 900 oldalas, sűrűn teleírt oldalakkal.

Ingujj felgyűr … olvas … olvas … olvas … végére ér.

A könyvben saját életét mutatja be, gyerekkorától egészen az 1990 végén bekövetkezett lemondásáig, többé-kevésbé időrendi sorrendben, a történések mellé fűzve saját gondolatait, indoklását, az általa megfigyelt háttérinformációkat.

A szocializmus ellenzője

Ifjú kora óta nagy híve volt az egyén szorgalmán és személyes felelősségvállalásán alapuló boldogulásnak. Ellenezte a szocialista gondolkodásmódot, és törekedett az állami szerepvállalás és szabályozás csökkentésére. Véleménye szerint nem a kormány dolga a vállalkozói döntések meghozása, sem a veszteséges munkahelyek támogatása „állami pénzből”. Mint mondta, állami pénz nem létezik – az az adófizetőktől beszedett pénz. Minél több mindent szeretne pénzelni a kormány, annál több pénzt kellene beszedni az adófizetőktől.

Vas-Lady (The Iron Lady)

Szovjet újságíróktól kapta e becenevet, vezetői stílusa, és kemény politikai hozzáállása miatt. Nagy Britannia rossz gazdasági helyzete, amelyet 1979-ben új miniszterelnökként a munkáspárti kormánytól örökölt, meg is követelte, hogy egy kemény, elkötelezett, céltudatos vezető vegye kézbe az irányítást, és szembeszálljon nemcsak a gazdasági kérdésekkel, hanem a megzabolázatlan szakszervezetekkel is, akik politikai célokból sztrájkokat szítottak, kihasználták és megfélelmlítették a dolgozókat, és a törvénysértésektől sem riadtak vissza.

Thatcher sikeresen fordította vissza Nagy Britanniát  a szocialista irányból a kapitalista, demokratikus, szabad vállalkozást támogató irányba.  Sajnos több tervét nem sikerült teljesen végigvinnie. A demokrácia és a politika már csak ilyen: 1990-ben elvesztette támogatottságát, és lemondott.

Mit tanulhatunk tőle?

Egy könyv mindenkinek mást adhat. Önéletrajz olvasásakor pedig tudatában kell lennünk annak is, hogy az író akaratlanul is elfogult lehet önmagával szemben, és utólagosan megszépítve kerülnek tálalásra a történések és az indoklások.  A legsikeresebb, legnemesebb szándékú vezetőnek is vannak hiányosságai. Mégis tiszteletre méltó számomra, amit Margaret Thatcher véghezvitt, és ma is sokat tanulhatunk életéből. Bennem ezek a főbb gondolatok fogalmazódtak meg:

Nincs ingyen ebéd

Elsősorban mi vagyunk felelősek az életünkért és a jólétünkért. Nincs ingyen ebéd. Az a szocialista elképzelés, hogy a kormány majd gondoskodik rólunk, csak magasabb adókhoz vezet, aztán a pénzek nagy része meg elveszik a korrupció szövevényében. Így a végén sokkal többe kerül nekünk, mintha saját magunk gondoskodtunk volna magunkról, mert még a kormányzati ingyenélőket is eltartjuk.

Sajnos szocializmusban élünk: nyugdíj, ingyenes egészségügy, szociális juttatások, minimálbér, munkáltató által fizetett szabadság, stb. Ezek kétségkívül jól hangzó, kényelmes, de hosszútávon tarthatatlan elképzelések. Ahogy öregszik a népesség, egyre inkább egyszerűen nem tudunk elég pénzt beszedni a munkavállalóktól, hogy a fenti költségeket finanszírozni lehessen. Másik mellékhatás, hogy akik megszokták az állami gondoskodást, elkényelmesedtek, és egyáltalán nem tesznek semmit, hogy felelősséget vállaljanak saját sorsukért. Nincs megtakarításuk, felelőtlenül költekeznek, és ha bajba kerülnek, azt várják hogy az állam majd megoldja. Arra leszek kíváncsi, hogy melyik kormány meri majd bevallani: nincs tovább – tarthatatlan a rendszer.

Az állam ne vállalkozzon, hanem gazdálkodjon ésszerűen

Egy kormány mindenféle politikai szempontok által vezérelt, nem úgy gondolkodik mint egy vállalkozó. Egy vállalkozás indításakor meg kell fontolni, van-e valós igény a vállalkozás termékeire, szolgáltatásaira, és azokat nyereségesen elő lehet-e állítani. Aztán folyamatosan figyelni kell, hogy van-e értelme folytatni. Ha a cég nem képes nyereséges működésre, le kell húzni a rolót. Ezzel szemben egy állami cégbe számolatlanul önthetik az állami pénzt (ami ugye az adófizetők pénze), emellett mindenféle korrupt úton-módon mehet a lopás, pénzek átjátszása komának-sógornak. Közben meg még verik is a mellüket hogy hogyan védik a munkahelyeket. Szerintem ha egy munkahelynek meg kell szűnnie, az szűnjön meg, és inkább próbáljunk segíteni a munkavállalónak, hogy új munkahelyet találjon, ha kell átképezhesse magát.

Másik számomra érthetetlen körülmény, hogy a mostani kormányok rendszeresen költségvetési hiánnyal működnek. Tehát évente mínuszos költségvetést terveznek, egyre növelve az államadósságot. Ha Margaret Thatcherék képesek voltak pluszos költségvetéssel gazdálkodni, más kormány is képes lenne rá. A józan paraszti ész is ezt diktálná: addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér. Lehet hitelt felvenni, de azt vissza is kell fizetni. De hogy a kormány minden évben csak halmozza a hiteleket, annak nem lesz jó vége.

Demokrácia van (?)

Jól hangzik a demokrácia. A szomorú valóság viszont az, hogy a választók nagy részének fogalma sincs, hogy kikre szavaz valójában. Aztán a megválasztott személyek, akiknek nem kell hogy legyen bármilyen szaktudásuk, beülnek a parlamentbe, kormányba és a többi tisztségbe, és gyakorlatilag bármilyen közvetlen ellenőrzés és felelősség nélkül ügyködnek, kezelve azokat a pénzeket, ami nem az övék. Ugyanakkor világosan tudják, hogy csak addig ülnek a zsírosfazék mellett, amíg egy újabb kalandor szebbet ígér a választónak, vagy jobban elhülyíti őket – így általában csak négy évben gondolkodnak, és hogy mi lesz azután, az már a következő kormány gondja. Nem is csodálkozom hogy elsőrendű demokratikus igyekezetük, hogy amit csak lehet, mielőbb lenyúljanak.

Politika

Az a kevés, amibe betekintést adott Margaret Thatcher, igazolja, hogy a politikában nem barátok és ellenségek, hanem csak érdekek vannak. Aki ma még barát, mert az érdek úgy kívánja, holnapra lehet ellenség, ha az érdeke azt diktálja.
És ha egy nagyhatalom megszáll egy kis országot, akkor azt nevezhetik a demokrácia védelmének, és mindenki más csendben kussol. Míg ha egy kis ország ellenkezik (sértve a nagyhatalom érdekeit), akkor agresszornak és terroristának titulálják, és nemzetközileg is elítélik, sőt nemzetközi összetételű csapatokkal tanítják móresre.

Ugyanúgy ha egy határozott jellemű személy támogatáshoz és hatalomhoz jut, majd elkezdi végrehajtani programját az ország rendbetételére, előbb-utóbb mindenféle érdekeket fog sérteni, elindulnak az ármánykodások, elveszti a támogatást. Thatcher is jól tudta, hogy Nagy Britannia helyzetének javításához sok keserű pirulát le kell nyeletnie támogatóival és a néppel is. De a keserű pirulákat senki sem szereti, és az emberek nagy része nem is hajlandó lenyelni őket. Csak a szép eredményeket a jólétet várják, de hogy tegyenek is érte valamit, az a szélesebb tömegekre nem jellemző. Ez az ember tragédiája…

Érdemes elolvasni.

Szomolai Tibor: A klán című könyve a 90-es évekbe kalauzol vissza bennünket, a dunaszerdahelyi Pápay klán történetével.

Bár az elmúlt húsz évben nagyon sok információ  nyilvánosságra került a maffiózók tetteiről, politikai kapcsolataikról, itt egy összefogott történetben ismerhetjük meg az összefüggéseket. Néhány hiányzó részletet az író fantáziája egészített ki, de teljesen hihető és odaillő módon.

Az 1989-es rendszerváltás utáni elnöki amnesztia sok bűnözőt kiszabadított, ami hozzájárult a változások zűrzavarában formálódó bűnbandák kialakulásához. Így volt ez Dunaszerdahelyen is, ahol az alakuló csallóközi maffia aktívan kivette a részét (és a jussát is) a privatizációból, zsarolásokkal kezdve, védelmi pénz szedésével folytatva. Ezt követték a fehér lovak (strómanok) felhasználásával elkövetett szervezett csalások, melyekkel megrövidítették először az állami vállalatok utódcégeit, más nagyobb cégeket, majd a magáncégeket és az állami adóbevételeket is. Erőszakos cselekedeteiket nem is nagyon titkolták, szinte nyíltan ment a bűnözés és a megfélemlítés, a gyilkosságoktól sem riadtak vissza

Ilyen mértékű szervezett bűnözés nem működhetett volna a bűnüldöző szervek és a politikusok együttműködése nélkül, akik cserébe részesedést vagy bizonyos piszkos ügyek elintézését várták el a maffiózóktól, ebbe a Mečiar korszakban a titkosszolgálat egyes tagjai is belekeveredtek.

A Pápay klán uralma 1999-ben ért véget, amikor is Dunaszerdahelyen ismeretlenek legyilkolták őket egy alvilági leszámolás keretén belül. Dunaszerdahely fellélegzett, véget ért a nyílt bűnözés korszaka. Legalábbis ezt szeretnénk hinni.

A könyv egy kicsit felnyitja az egyszerű polgár szemét, tudatosíttatja velünk, mi minden zajlott a háttérben, mekkora vagyonokat szétloptak a privatizáció során, és hogy a politikusok nyilvánosság általi valós ellenőrzése mennyire ingatag és illuzórikus elképzelés. Ez segít megérteni, hogy a manapság furcsának tűnő történések mögött miféle háttér húzódhat, milyen érdekek is munkálkodhatnak a háttérben. Vigyázat, lerombolhat néhány naív elképzelést a fejünkben!

(Info: a könyv borítója szerint forgalmazza Szlovákiában a Családi Könyvklub – www.konyvklub.sk, Magyarországon a Xantusz Könyv – www.xantusz.hu)

Piroska Gyula könyvét a napokban olvastam el újra. Ez egy csali-könyv. Aki még nem találkozott a csali fogalmával: a csali egy olyan nem túl drága termék, amelynek célja felkelteni a figyelmet, és első kisebb vásárlásra bírni a vevő-jelöltet. Könyv esetében aztán a tartalom meggyőzheti az olvasót, hogy az író érti a dolgát, és érdemes lenne más, drágább termékét vagy szolgáltatását is megismerni, megvenni. Persze ettől még szeretem a csali termékeket, mert a jó csali termék önmagában is használható és értékes lehet.

A könyv elsősorban vállalkozóknak, vezetőknek íródott. Piroska Gyula cége vezetői tréningeket szervez, és a témakörben összegyűlt tapasztalataiból oszt meg heti leveleiben – ezekből állította össze a könyvet.

Miért pont a luxuskurvák?

A címválasztás oka elsősorban figyelemfelkeltés, de kapcsolódik a tartalomhoz is. Egyes vállalkozók – mikor már jól megy a szekér – elvesztik a fejüket (fej helyett az irányítást átveszi a farok, nők esetében más testrész), és párjukat megcsalva mellékutakra járnak. Ez a becstelen magatartás aztán visszatükröződik a cégükben is, és gyakran okoz későbbi problémákat. Mert aki a saját feleségét/férjét megcsalja, becsapja, annál feltételezhető hogy az alkalmazottaival, üzleti partnereivel, vevőivel szemben sem lesz túl becsületes. Egy ilyen főnök hogyan tudna a becsületes hozzáállásról papolni a beosztottjainak?

Saját véleményem is egybevág ezzel. Ha valaki annyira nem akar vagy nem képes a házastársával együtt élni, akkor váljon el tőle, és úgy lépjen tovább. Azt, hogy a háttérben csalja őt, eléggé „genyóságnak” tartom. Egy emberben legyen már annyi tartás, hogy a párjának adott szavát betartsa. Vállalkozók, vezetők esetében tovább bonyolítja a helyzetet, ha a kalandhoz esetleg a saját beosztottjai közül választ alanyt. Ez egy kellemetlen időzített bomba lehet a cégen belül, a saját fészekbe rondítás jó példája.

A vállalkozói lét, vezetői munka egyéb kérdései

A könyv nem csak a fenti kérdésre szorítkozik, több rövid írásban érinti a következő témákat:

A vállalkozók

• A vállalkozók tényleg csak mocskos kapitalisták, vagy értéket, munkahelyeket teremtenek?
• Mi lenne ha a vállalkozók is oly felelőtlenek lennének mint a politikusok, akik teljes nyugalommal terveznek évről évre veszteséges állami költségvetést, és egyre növekvő államadósságot?

Céljaink

• Ne hangoljon le, ha környezetünk nem érti meg merész álmainkat, céljainkat.  Az átlagembernek nincsenek igazi céljai, csak panaszkodik a sanyarú helyzete miatt, de igazából nem tesz semmit hogy változtasson, vagy hogy megalapozza egy későbbi változás lehetőségét.
• Ne vegyük túl komolyan az életet, ne aggódjunk feleslegesen. Ha megvan a cél, ne gondolkodjunk túlságosan sokáig, hanem döntsünk és vágjun bele! Felesleges túlagyalni a dolgokat, évekig tervezgetni, 500 oldalas üzleti tervet készíteni, és csak azután vágni bele, miután már az utolsó gombostű helyét is elterveztük. Bármikor jöhet valami rossz, valami nem sikerül, becsődölhet a vállalkozásunk. De lesz egy értékes tapasztalatunk, újra felállhatunk, és elkezdhetünk valami mást. Don’t worry, be happy …

Cégvezetés és alkalmazottak

• A cégvezetés nem demokrácia. A döntést nem a tömegekre kell bízni. Viszont érdemes előtte meghallgatni a beosztottakat, akik a munkát az első vonalban végzik. Aztán a főnök ezen infók ismeretében dönt.
• Mi a helyes bánásmód az alkalmazottakal: hogyan kezeljük a rossz teljesítményt, hogyan dícsérjünk, hogyan szervezzük a munkát, hogy a beosztottaknak világosak legyenek az elvárások, és ne romboljuk le a személyes motivációjukat. Aki viszont nem teljesít és nem is akar, attól meg kell válni.

Pénz és a válság

• Tényleg piszkos dolog a pénz? A szegénység pedig erény? A pénz meg mindig kevés? Vagy van belőle elég, csak tenni kell érte, hogy jusson nekünk is elegendő, hogy gondoskodjunk magunkról és családunkról?
• A válság a fejekben létezik, eldönthetjük, hogy részt kívánunk-e venni benne. Akkor is ha néha nehezebb.
• Mi vagyunk a felelősek magunkért. Nem a válság, nem a kormány, nem mások. Mi dönthetjük el, teszünk-e elegendő erőfeszítést céljaink irányába. A kudarcok, hibák a munka velejárói. Fontos, hogy aki hibázik, igyekezzen továbblépni és a hibát kijavítani.
• Képezzünk pénzügyi tartalékot a szűkebb időkre, váratlan problémákra, vagy a fel-fel bukkanó jó lehetőségekre számítva. Ha nem tudunk sokat félretenni, tegyünk félre apránként kevesebbet. Az tudja kihasználni a lehetőségeket, aki készen áll rá, nemcsak lélekben, de anyagilag is.
• Használjuk ki maximálisan a csúcsidőszakokat, amikor nagyobb a vevői igény. Készüljünk fel kellő mennyiségű áruval, plusz személyzettel, szervezéssel, akár meghosszabbított nyitvatartással, hogy a szezonálisan megnövekedett igényt maximálisan kiaknázzuk. A pangó időszakokban hiába fogjuk a reklámot nyomatni, ha az arra kiadott rengeteg pénz csak kicsike hatással lesz.

Árak, ügyfelek

• Ha magasak az áraink, vagy más a termékünk mint az átlag elvárás, ne szégyelljük, inkább dicsekedjünk el vele.  Ha nem különbözünk a konkurrenciától, és tömegterméket árulunk, igyekezni kell valamiben különbözővé válni, hogy ne kényszerüljünk árháborúra. Érdemesebb inkább azon igyekezni, hogy a magas árért a megfelelő szintű szolgáltatást vagy terméket adjuk, minthogy olcsójánoskodnánk. A túl alacsony árak veszélyesek, mert nem teszik lehetővé a cég fejlődését, és rontják a minőséget is,
• Ügyfél felé ha hibázunk, ne sunnyogjunk, hanem aktívan tegyük jóvá, még ha az sokba is kerül. Jó befektetés a jövőre nézve, ha bízhatnak bennünk.

Tanulás, pihenés

• Ne gondoljuk, hogy ha sikeres vállalkozók vagyunk, akkor már mindent tudunk, és senki sem tud újat mondani nekünk. Figyeljünk, tanuljunk, olvassunk, beszélgessünk más szakemberekkel, külső tanácsadókkal (akik kívülről látják a cégünket, és gyakran észrevesznek olyant is, amit mi belülről nem látunk). Tanuljunk nyelveket. Ha valamihez szakismeretekre van szükségünk, ne siránkozzunk, hogy nem értünk hozzá, hanem tanuljuk meg és csináljuk!
• Szánjunk időt a pihenésre, lazításra. Egy vállalkozás indításakor sok időt, gondolkodást, rengeteg véget nem érő munkát kell befektetnünk. Hogy ki ne égjünk, ne ragadjunk meg a 24 órás munkavégzésben, tervezzünk be kellő időt saját magunkra, családunkra, a pihenésre. Szakadjunk ki rendszeresen egy-egy időre a mókuskerékből.

Ne sajnáld a pénzt egy jó könyvelőre!

Mivel könyvelőirodám van, különösen tetszett a fejezet , amelyben javasolja külső szakemberek igénybevételét, különösen  egy jó ügyvédet és jó könyvelőt.  Az ő dolguk, hogy ismerjék a vonatkozó előírásokat, és rendet tartsanak a papírok közt. A jó könyvelő vállalja a felelősséget a munkájáért, minden bevallást időben lead, folyamatosan kommunikál az adóhivatallal, intézi az ellenőrzéseket, jó esetben úgy, hogy az ügyfélnek nincs rá semmi gondja. Egy túl olcsó könyvelő nagyon sokba kerülhet később, láttam már rá nem egy példát. Ha nem termel a vállalkozásunk elég pénzt, hogy a megfelelő szakembereket megfizessük, akkor valamit nem jól csinálunk.

Laza de tanulságos olvasmány

Mivel a könyv több különálló cikkből áll, olvasható darabonként is, ha van egy kis időnk.  Nem egy strukturált tudományos munkáról van szó, de tanulságos, elgondolkodtató írásokból áll. 

Kiegészítő info: Piroska Gyula céges weboldalát megtaláltam itt: https://seminarconsulting.hu/ , személyes tapasztalatom még nincs velük.  (A könyv a weboldalon is megrendelhető.)

12 magyar fiatal vállalkozó útja a siker felé

Egy óbudai könyvesboltban nemrég bukkantam e könyvre.

Az előszóban  felmerül a kérdés: Valóban oly semmirekellő a mai Y generáció? Nem lojálisak, nem lelkesednek semmiért, csak a gyors meggazdagodás érdekli őket? Vagy ez csak olyan általánosítás mint az “ezek a mai fiatalok”, amit a mi szüleink és nagyszüleink is előszeretettel használtak az épp aktuális ifjabb generációra.

Őszintén szólva néha nekem is olyan érzésem van, hogy bár munkatapasztalat híján vannak, a mai fiatalok mégis rögtön egy jól fizető menedzseri székbe szeretnének beülni, és nem akarnak keményen vagy kitartóan megdolgozni az eredményekért. Aztán ha bármikor jobb lehetőség bukkan fel, huss, tovaröppennek. Mi nem ebben a szellemben nőttünk fel, mégis időnként elgondolkodom: hátha nekik van igazuk. A világ felgyorsult, az iskola elvégzése után már nem vár ránk egy stabil nyugdíjas állás. Az a nyerő, aki gyorsan tud váltani, alkalmazkodva a környezeti változásokhoz. Mert egyvalami biztos: az állandó és egyre gyorsabb változás.

Nemcsak léha ifjak vannak

Bizonyítékként, hogy nemcsak léha ifjak léteznek, a könyv bemutat 12 fiatalt, akik röviden mesélnek magánéletükről és vállalkozói útjukról, eddigi eredményeikről. Gondolom a korlátozott terjedelem is oka lehet, hogy a leírások általában eléggé vázlatosak. Én szeretem ha egy írás mélyebben elmerül a témában és konkrét részletekkel mutatja be a vállalkozók útját, mert abból úgy többet lehet tanulni. Kb. kettő cikk szinte haszontalan is ebből a szempontból, mégis a többségéből ki lehet hámozni hasznos információt.

Bár mindenkit más szempont érdekelhet, számomra a következő gondolatok tűntek legértékesebbnek a könyvből, kiegészítve azokat saját szájízem szerint:

Csináljuk ami érdekel

Fontos hogy azt csináljuk, ami érdekel, felvillanyoz, még ha az el is tér a szokványostól, akár szembemegy az árral. Ha viszont már nem érdekel, vagy nem megfelelő, ne habozzunk váltani – mielőtt az egészségünk vagy az életkedvünk rámegy. Az amit eddig csináltunk, nem kötelez arra, hogy ezután is ugyanazt csináljuk. Bármikor válthatunk!

Ha munkahelyről van szó, bizonyos időre elvállalhatunk kevésbé jól fizetett állást is, ha az érdekel, és ott tanulunk valami értékeset. Egy spanyol vállalkozási tanácsadó (Antonio Gonzáles-Barros) videó-interjújában mesélte: Frissen végzett vállalkozókedvű fiatalok fordultak hozzá tanácsért, hogy hogyan kezdjenek vállalkozni. A tanácsa: Sehogy! Menjenek el 1-2 évre egy vagy több helyre dolgozni, ne a saját kárukra, hanem a munkáltató kontójára tanulják meg hogy hogyan működik a munka, hogyan működnek a vállalkozások. És még fizetik is őket. Csak azután kezdjenek saját vállalkozásba, amikor már el tudják kerülni a legelemibb hibákat.  (Az interjú itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=2y4eGcImk2c ).

Kitartás

Nem minden sikerül elsőre. Az új vállalkozások nagy része pár éven belül becsődöl. Ha nem sikerült, próbáljuk újra, másképpen, kitartóbban, felhasználva az előző tapasztalatokat, okulva az előző hibákból.

Legyünk kitartóak! A jól beinduló vállalkozásban is általában évek kellenek, míg olyan szintre jut, hogy számottevő pénzt tudjon belőle kivenni a tulajdonos. Addig marad a szerény élet és a sok-sok munka. Saját tapasztalatból is megerősíthetem: minden sokkal tovább tart, mint azt előre gondoljuk. Nem vicc: sokkal tovább!!!

Célok és haladás

Konkrét célokat kell kitűzni, megszabni az oda vezető út mérföldköveit, hogy mindig világos legyen, mi a következő lépés. Aztán már csak mindig lépni kell egyet, és figyelni (mérni) hogy haladunk-e. Hisz a 10.000 kilométeres út is egyetlen lépéssel kezdődik. Lépni meg általában mindenki tud. Aztán már csak az egyetlen lépést kell ismételgetni, míg oda nem érünk.
Próbáljunk egy célra fókuszálni, ne aprózzuk el magunkat sok-sok cél közt, való igaz a mondás: egy fenékkel több lovat nem lehet megülni. (Könnyű ezt mondani! Jómagam is többször megszegem e szabályt, de időnként aztán próbálom magamat megregulázni.)

Vállalkozói ötlet titkolása

Sokan azt hiszik, van egy szuper ötletük, és azt titkolják, nehogy valaki más megvalósítsa.  A valóságban szinte mindent már valaki kitalált, ötletekkel tele van az internet. Amit kevesen csinálnak: nekilátnak és megvalósítják. Ez az igazán nehéz része. Ezért nyugodtan elmondhatjuk ötleteinket, hátha valakitől jó tanácsot kapunk, esetleg találunk valakit aki segíteni tud célunk elérésében.

Még a szuper ötletekhez annyit: ha valami ötlet teljesen újszerű, ami még nem létezik, az valójában rizikós is, mert semmi nem garantálja hogy van is rá valós fizetőképes igény. A biztonságosabb üzleti modellek a már létező bevált receptek, ezekből szemezgethetünk saját ízlésünk és érdeklődésünk szerint. A fontos az, hogy mi tud minket fellelkesíteni, és mit tudunk jobban megcsinálni mint az eddigi vállalkozók. És itt nem a jobb (alacsonyabb) árra gondolok, mert az olcsóskodás egy kezdőnek a legbizonytalanabb üzleti modell. Inkább hogy valamit szebbé, jobban elérhetővé teszünk, jobb minőségben elkészítünk, vagy jobban megoldjuk a vevőnk problémáját.

Félelem

Félni lehet. A változástól, új céloktól, ismeretlentől. Félni kell. A félelem jó, mert óvatosságra int, rákényszerít a kockázat felmérésére, esetleg biztonsági intézkedésekre. De a fontos az, hogy a félelem ellenére tudjunk és merjünk cselekedni.

Jó pap is holtig tanul

Tanuljunk folyamatosam! Sokan azt hiszik, a tanulás véget ér az iskola elhagyása után. Pedig igazából csak akkor kezdődik. Valljuk be: az iskolában igazán kevés használható dolgot tanítanak. Azok nagy része el is avul, mire az iskolát befejezzük. Szerencsére az interneten szinte korlátlan mennyiségben és nagyrészt ingyenesen található anyag (videók, szakmai szövegek, stb., és most nem a vicces macskás videókra gondoltam).

Tanuljunk mások példáján, képezzük magunkat ezekből a forrásokból is, valamint olvassunk a kedvenc témánkkal kapcsolatos könyveket. Nyelveket, szakismereteket, szinte bármit ingyenesen és rövid idő alatt megtanulhatunk, ha vesszük a fáradságot, és például esténként a tévés valóságshow helyett ennek szentelünk 1-1 órát. Keressük a kapcsolatot nálunk okosabb vagy tapasztaltabb emberekkel – tanuljunk tőlük, váljanak a mentorainkká.

Tanuljunk nyelveket! Bármilyen nyelv ismerete megkönnyíti az életünket, számtalan kaput nyit ki előttünk, és lehetővé teszi hogy több nyelven szívjuk magunkba a tudást.

A legjobb tanulási módszer pedig a gyakorlat. Kezdjük el, amit szeretnénk, és tanuljuk meg menet közben, hogyan kell!

Végülis érdemes elolvasni

A könyv elolvasását ajánlom olyan fiataloknak is, akik még nemigen tudják, mit is kezdjenek az életben. Ma a korlátlan lehetőségek korában élünk. Ez előny, de hátrány is, hiszen annyi mindent lehetne csinálni, hogy a bőség zavarában nehéz választani és elköteleződni egy irány mellett (legalább egy időre). Mert mi van ha a másik út jobb lenne?

A puding próbája az evés. Ki kell próbálni valamit. Nem várni, hanem cselekedni. Aztán ha nem tetszik, lehet váltani. Ha csak tétovázunk, nem jutunk sehová. (Zárójelben megjegyezve: jó filozófiai kérdés lenne: Kell-e egyáltalán valahová eljutnunk?)

A könyv szereplőit itt listázom. Nem írtam mellé hogy ki mivel foglalkozik, mert ez nem minden esetben derült ki egyértelműen, általában több mindent csináltak eddig. És lehet hogy mire e sorokat elolvassa valaki, már egészen mással foglalkoznak:

• Barta Niki
• Albert Tímea
• Puszta Richárd
• Tusnádi Roland
• Faragóné Pancsa Amanda
• Soltész Ian
• Szabó Dávid
• Tóth Ádám
• Tóth Gábor
• Rácz Dorina
• Vedres Tamás Fleck
• Majsai Richárd

Egy barcelonai könyvesboltban böngészgetve bukkantam rá Menchu Gómez és Rubén Turienzo La gallina que cruzó la carretera = „A tyúk amelyik átment az úton” című könyvére.

Könnyed kis olvasmány,  mindössze 150 oldalas, amely igyekszik megmutatni, hogyan tűzzünk ki célokat, hogyan haladjunk feléjük, különösképpen a csapatmunka segítségével. Spanyol nyelvgyakorlásnak is kiváló. Mindkét szerző pszichológiai tanulmányokat végzett, pszichológusként és coachként tevékenykednek Spanyolországban.

Popeya a nyughatatlan csirke

Főhőse a baromfiudvar lakója Popeya (egy csirke), aki fejébe veszi hogy átmegy az úton. A többiek próbálják lebeszélni, mindenféle baljóslatokkal elrettenteni merész tervétől. Az idősebbek intik: a közeli főúton átmenni életveszélyes, és a túloldalon egy hatalmas kráter képében maga a világ vége található. Ezért az utat még megközelíteni sem szabad.

Persze Popeya nem egy átlagos csirke. Kiscsibe korától minden érdekli, mindenre kíváncsi, megállíthatatlan kérdésözönt zúdít környezetére, minden információt kétségbe von, mindent érteni akar. Tyúkanyja kivizsgáltatja, és „vállalkozócsirkeséget”, avagy „nyughatatlan fenék” szindrómát diagnosztizálnak nála.

Aktívan lelkileg támogatja csirketársait, próbálja őket ráébreszteni, hogy mindenki képes lehet különleges dolgokra. Mint egy igazi vezető, igyekszik más vezetőket is létrehozni, nem csak követőket találni. Bár első látásra nem sok különbség van az egyének közt, ha aktívan felhasználjuk a megszerzett tapasztalataink erejét és fel merjük vállalni a tömegtől különböző hozzáállást, cselekvést, különleges eredményeket érhetünk el.

A könyvben a  tojótyúkok állandó nyomásnak voltak kitéve, hogy kellő méretű és mennyiségű tojást tojjanak, ellenkező esetben igazságtalannak tűnő büntetéssel sújtották őket. Popeya rájött, hogy a lázongás helyett inkább megpróbálja megérteni az igények eredetét, és megtalálni azokat a feltételeket, amelyekkel súrlódások nélkül biztosítható az elvárt termelés. Konkrétan finom gyógynövények alkalmazását akarta bevezetni a táplálkozásban.  A vezető kakasoknak persze nem tetszett ez a minden lében kanál magatartás.

Miért akart átmenni?

De hogy miért is akart átmenni az úton? Azért, hogy ott egy olyan farmot létesítsen, ahol a tyúkok finom gyógynövényeket ehetnek és könnyedén és boldogan tudnak megfelelő méretű tojásokat tojni.

Megtanul nyilvános beszédet mondani és kisebb forradalmi mozgolódások után egy csirkecsapat kikíséri az úthoz. Csirketársai lelki támogatásával hősiesen és sikeresen átkel az úton, anélkül hogy elütné egy autó. A túloldalon nem talál sem krátert, sem a világ végét, hanem jó füvű mezőt. Az új tyúkfarm lehetősége máris reálisabb lett. De ez már egy következő történet lesz … ha lesz.

Tanulság

Vízparti olvasmánynak kitűnő lehet, a kissé bugyuta, de viccesen leírt kerettörténetből ki-ki megpróbálhatja kihámozni a tanulságot és a lényeget saját felhasználásra. Számomra ezek voltak:

• Kételkedjünk. Semmit se fogadjunk el megváltozhatatlan tényként, főleg ne azért, mert „eddig ezt mindig így csináltuk”, vagy valaki tekintélyes azt mondta.
• Saját céljainkat mi szabjuk meg.
• Közben többször eleshetünk, de újra felállva folytathatjuk utunkat.  A kisgyermek sokszor elesik, míg megtanul járni – mégsem okoz neki lelki gondot. A kockázatmentes célok nem is igazi célok.
• Cél eléréséhez  2 százalék tehetség és 98 százalék cselekvés, kitartó megvalósítás kell. Mert semmi sem tart oyan sokáig, mint az amit el sem kezdünk.