Kirándulás közben szeretek betérni nagyobb helyi könyvesboltokba, élvezettel böngészgetni a személyiség-fejlesztő, vállalkozói, gazdasági és hasonló témájú könyvek közt. Idei spanyol utunkról sem tértem vissza zsákmány nélkül.
Először Lloret de Mar-ban találtunk rá a “Galissá” könyvesboltra, ahol kisvároshoz képest elég sokféle könyvük volt, találtam is 4 érdekeset. Aztán kedvencem, a barcelonai “Casa del Llibre” széles választékában turkálhattam. Ebben a boltban egész nap tudnék válogatni. Bár visszafogtam magamat, de itt is 4 új könyvvel jöttem ki. Végül szintén Barcelonában a “Llibreria Hispano Americana” műszaki könyvesboltban legeltettem szemeimet a könyvespolcokon. Még plusz 2 darab a szatyorba.
Az egyikben már a 110. oldalon járok, (Borja Vilaseca: El sinsentido común – magyarul a szójátékos címet úgy lehetne lefordítani hogy a “Közösségi józanésztelenség”, témája az önismeret, saját életünk értelmének és céljának megtalálása, és elszakadás a társadalom által ránk erőltetett, belénknevelt értelmetlen korlátoktól, félelmektől. A többi 9 könyv önismereti, vállalkozói, üzleti, pénzügyi témákkal foglalkozik. Alig várom hogy habzsolhassam őket.
Vannak, akik lenézik az úgynevezett „önfejlesztő” vagy „hogyan legyünk sikeresek” típusú könyveket, mert hogy csak általános frázisokat puffogtatnak, és hogy akkor mindenki sikeres és boldog lenne, ha csak elég lenne elolvasni pár könyvet. Való igaz. Gyakran ezek a könyvek felesleges szószaporításnak tűnő tartalomba csomagolják a mondanivalójukat. Az olvasó feladata, hogy megtalálja azt a néhány kulcs-mondatot, vezér-gondolatot, amit ő a saját életében fel tud használni. És ez mindenkinek más lehet akár ugyanabból a könyvből. Na meg van akinek részletesebb magyarázat, példák és szemléltetések szükségesek, hogy befogadja az információt. Nem kell egyetérteni az egész könyvvel, én már akkor is örülök, ha mindegyikben találok 1-2 fontos és hasznos mondatot.
Na és nem elég elolvasni az okos könyvet, sőt megtalálni a lényeget. Két fontos lépés még hátravan:
- Első: Elfogadni és befogadni az információt, ami esetleg lényegesen különbözhet az eddigi hiedelmeinktől, és esélyt adni hogy esetleg felhasználható számunkra.
- Második: ami nagyon nehéz, és kevesen teszik meg: a szerzett ismeretet hasznosítani, változtatni szokásainkon, megtenni a szükséges lépéseket, rendszeresen, újra meg újra, akkor is ha mások esetleg hülyének néznek minket.
Mert ma az internet korában minden információ (igaz és hamis is) szinte szabadon és ingyenesen elérhető. Aki szeretne valami újat tanulni, hozzájut az ismerethez. Nincs kifogás. Persze minden újabb ismeret azzal a veszéllyel jár, hogy rájövünk, eddigi életünk (vagy annak egy része) hazugságokra épült, és társadalmunk egyes szabályai esetleg nem is annyira a mi érdekeinket szolgálják. És ez nagyon kellemetlen érzés. Még kellemetlenebb, ha emiatt ki kéne lépnünk a komfortzónánkból. Az ismeretlenbe. A bizonytalanba. Miközben az átlagember nem érti, miért nem akarunk együtt haladni a nyájjal. Miért is agyalunk, mit különcködünk? Miért akarunk gondolkodni, amikor már gyerekkorunk óta olyan jól megmondják nekünk hogy mit kell tenni és mit kell gondolni.
Olvassatok! Olyasmit is, amivel tán első látásra nem értetek egyet. Hátha: „az igazság odaát van?!” És ne higgyetek vakon senkinek! Csak a saját józan eszetekre számíthattok. 😇
