Gyetven Miklós bejegyzései

Gyetven Miklós névjegye

Vállalkozóként dolgozom a MUFIS könyvelőiroda tulajdonosaként (elérhetőség: gyetven@mufis.sk). Érdeklődési köreim: hideg vizes fürdés, spanyol nyelvtanulás, vállalkozás - ezekből osztok meg némi információt blogomon.

Lesz kötelező viselet oltatlanoknak?

A kérdést nem viccnek szántam. A zsidók megkülönböztetése is csak egy kis „ártatlan” sárga csillag viselésével indult. Aztán hová jutott?!


Az oltottak és oltatlanok megkülönböztetése a fertőzés terjesztése szempontjából indokolatlan, mivel az oltottak is ugyanúgy fertőzhetnek, csak egyes ígéretek szerint esetükben enyhébb lefolyású lehet a betegség. Tehát ez csak egy politikai uszítás, amivel egymás ellen akarják fordítani az embereket (oszd meg és uralkodj), meg rákényszeríteni őket, hogy minél nagyobb számban biztosítsák az oltást gyártó cégek bevételeit (meg azon döntéshozókét is, akik abból részesednek).

Nagyon egyszerű a megoldás: aki megbízik a sebtiben kifejlesztett oltásokban, menjen, oltassa be magát, és örüljön, hogy nincs veszélyben. Aki meg nem oltatja be magát, az magára vessen, ha súlyosabb lefolyású lesz a betegsége, vagy törődjön az immunrendszerével.

Azt azért tudnunk kell, hogy a covidtól csak akkor lesz nyugalmunk, ha már nagyjából mindenki átesett rajta. Oltással vagy anélkül. Ezt lehet évekig húzni, és tönkretenni a gazdaságot, vagy mielőbb átesni rajta, felkészítve az egészségügyi rendszert a nagy, de rövidebb terhelésre.

Ami még nekem nagyon hiányzik: küldhetne az állam mindenkinek egy vitamincsomagot és információt, hogy időben, a téli hullám előtt tömegesen erősítsük az immunrendszerünket. Biztosan több értelme lenne, mint mindent bezárni, maszkokban kapkodni levegő után, meg tízezer embert naponta letesztelni, hogy mindössze 50 pozitívat találjunk.

Ez olyan, mintha úgy szednénk a krumplit, hogy teherautóval behordanánk a földet az udvarra, aztán ott válogatnánk ki a pár szem krumplit belőle. Hát nem lenne egyszerübb csak a krumplit hazavinni?

Ami a határellenőrzéseket illeti, EU-n belül semmi értelme, főként ha a szomszédos régiók fertőzöttségi szintje nem tér el lényegesen. Hiszen járványügyi szempontból mi a különbség, ha valaki Párkányból Érsekújvárba jár dolgozni, vagy Esztergomba? Semmi. Mindenféle létező és kitalált covid mutáció már Szlovákiában is jelen van. Ha terjedni akar, belföldön is tud. Csak a politikai félelemkeltés indokolhatja a határellenőrzést, mert gyakorlati jelentősége nincs.

Szóval azt az energiát és pénzt, amit a megszorításokra fordítanak, fordíthatnák inkább erre:
– gyors oltási lehetőség azoknak, akik ezt szeretnék
– tömeges immunerősítő programok a lakosságnak
– gyors nyájimmunitás eléréséhez az egészségügy felkészítése

Emellett mindenki élhetné az életét.

Megvan a COVID megoldása!

Elég egy ilyen rendeletet hozni:

  • 1 Tilos a belépés Szlovákia területére a COVID-19 vírus és minden mutációja számára.
  • 2 Minden vírus köteles az országba való belépéskor igazolni, hogy nem korona-vírus.

    Ha úgy gondoljuk, hogy a koronavírus problémáját korlátozó rendeletekkel fogjuk megoldani, akkor ez aztán véglegesen megoldaná a problémát, nemde?
    De aki értelmesen gondolkodik, annak világos, hogy a korlátozások, és egészséges emberek orrba-szájba tesztelgetése eddig sem oldotta meg a járványt, ezután sem fogja.


Akik az oltásra vártak, mint a messiásra, azok jobb ha nem nagyon bízzák el magukat. Például az izraeli egészségügyi minisztérium most már csak 39 százalékosra tartja a Pfizer-vakcina nyújtotta védelmet.

Persze aki akarja, oltassa be magát, lehet hogy részben megvédi, vagy könnyebb lefolyásúvá teheti a betegségét. Sajnos megbízható és elegendő információ a megbízhatóságról és a veszélyeiről nem áll rendelkezésre.

Mindemellett jó lenne időben foglalkozni az egészségüggyel. A betegséget szerintem elsősorban az egészségügyben kéne legyőzni. Ideje lenne megoldani:

– az oltás csak az egyik lehetséges megelőzési mód, de aki oltást szeretne, az megkaphassa gyorsan, a lakhelyéhez közel
– segíteni a lakosságot az immunredszerük erősítésében (információval, vitamin-csomagokkal, stb, különös tekintettel a veszélyeztetett csoportokra)
– gyors és hatékony rendszert kiépíteni a betegek kezelésére:
1. legyen világos, hogy tünetek esetén hol lehet gyorsan teszteltetni, ki és hogyan fogja kezelni a beteget
2. legyen elég gyógyszer, lélegeztető-gép, kórházi ágy, egészségügyi személyzet – ne fél év múlva sírjunk hogy nem bírja a rendszer, hisz most már előre tudhatjuk, hogy kábé mekkora terhelésre kell számítani

Gatyás futás nyáron is

nyári reggeleken már nincs hideg

A nyári melegekben is folytattam a heti 2 reggeli futást.  A hajnali 18 fok még mindig kellemesebb volt, mint a délutáni 30 fok. Júliusban sikerült lefutnom először 30 perc alatt az 5 km távot. Nekem ez nagy szó, mert sport antitalentum voltam világéletemben, futni is csak pár hónapja kezdtem.

A nyári futások végén, ha időm engedte, a Dunában hűtöttem le magamat, mert 18 fokban már elég jól meg lehet izzadni.

10 km futás először

első 10 km-s futásom

Június 18-án aztán kipróbáltam, milyen lehet lefutni egyszerre 10 kilométert.

Vittem magammal vizet, a futás az 5 kilométerhez képest kétszer annyi ideig tartott. Fázni nem fáztam, de nem volt még profi futócipőm, így 10 kilométeren egy vízhólyaggal gazdagodott a lábam. Intő tapasztalat volt, hogy ideje beszereznem egy rendes futócipőt.

Azt tudtam, hogy nem szeretnék rendszeresen nagyon hosszú távokat futni, mert annyi időt erre nem áldoznék, így azt a célt tűztem ki magam elé, hogy hetente kétszer futok 5 km-t, néha egy-egy 10km-t is beillesztve.

Nem kérünk a korlátozásokból!

Szlovákiában a tiltakozások ellenére nemhogy enyhítenének, hanem további értelmetlen szigorításokat vezetnek be. Párkányban újabb tiltakozást szerveznek a hídon, holnap (szombat) délelőtt 11-kor.

Nem vagyok az oltás ellen. Az oltás egy jó találmány, ha van rá elég idő kifejleszteni és kipróbálni. Az most sajna nem volt. Akkor nehogy már rajtam akarják erőszakkal kipróbálni! De: aki hisz benne, az természetesen oltassa be magát.

Elvileg a szigor azért van, hogy ne hurcolják be a nemtommilyen legújabb variánst. Ezért osztják oltott „árjákra”, és oltatlanokra az embereket.

Ébresztő emberek! 

  • az oltottak is behurcolhatják a vírust, sőt ha nekik az oltás miatt elvileg enyhébb a betegség lefolyása, akkor az oltottak egy része észre sem veszi hogy beteg, úgy hozza be a vírust
  • hová lett a betegségen átesettek elismerése, hisz elvileg az ő szervezetük bizonyítottan legyőzte a vírust, míg a beoltottak csak bizakodhatnak ugyanebben
  • amúgy meg a vírus már itt van, mindenféle variánsokkal (ha feltételezzük hogy tényleg létezik)
  • a politikusoknak bezzeg nem kell semmi korlátozás,ők utazgathatnak, meg be is hurcolhatnak mindent
  • a PCR teszt abban a pillanatban már nem sokat ér, mikor a határon mutogatják, mert a tesztelés óta a személy fertőzött lehet
  • aztán a rendőrök megint tapizzák mindenki papírjait, és terjeszthetnek ezt-azt

    Mivel látható, hogy a szigorú intézkedések egyike sem véd a vírus behurcolása ellen, az az érzése támad az embernek, csak alanyokra van szükség, hogy a nagy tömegben megrendelt oltást valakinek beadhassák, kipróbálhassák azt, na meg persze valaki felmarkolja a lóvét érte.
    Ez ellen tiltakozni kell, kimegyek holnap délelőtt én is, hogy tiltakozzak az értelmetlen megkülönböztetés és állami erőszakos zsarolás ellen.

Gatyás futás és a Chi futás

Az első 11 gatyás futás után megtettem az első lépéseket a megvilágosodás útján! Nem kell megijedni, nem léptem be semmilyen szektába! Mindössze rá kellett jönnöm, hogy eddigi életem során nem tudtam futni. Nem ismertem a technikáját. Megvolt hozzá ugyanaz a szerszámom, mint másoknak: lábak, test egyéb részei, mégsem tudtam futni. Hiányzott a megfelelő technikai tudás.
     Az iskolai torna-órákon ha futni kellett, én legutolsóként vánszorogtam be a célba, a legrosszabb idővel, levegőért kapkodva. Csodálkoztam hogy egyes osztálytársaim hogyan képesek oly könnyedén és gyorsan futni. A torna-tanárok sem sokat segítettek. „Z” tanár úr (nyugodjon békében) csak annyit mondott: Fiam igyekezz jobban egy kicsit! Na ezzel az igyekezettel ugyanúgy utolsónak futottam be, csak még jobban kidögölve. Aztán „B” tanár úr (nem tudom él-e még) az idő-eredmények alapján 3-ast adott tornából, és az „Ép testben épp hogy élek” beszólásaival sem volt túl motiváló 😌. Bár magamtól is utánanézhettem volna a helyes technikának, de azt hittem ez személyes adottság kérdése, egyszerűen béna vagyok a futáshoz. Így telt el 50 év az életemből, futás nélkül. Ez az én kis személyes tragikus tapasztalatom az iskolarendszerrel. Több volt a hangsúly az osztályzáson, mint azon, hogy megkedveltessék a futást (és megtanítsák a technikáját).

Chi futás

     A gatyás futások felvillanyoztak, de úgy éreztem, mintha egy fal állna előttem, ami megakadályozza hogy gyorsabban, könnyedebben fussak. Aztán a feleségemtől (áldassék a neve😇) szülinapomra kaptam egy könyvet: Danny Dreyer: ChiFutás. Egy amerikai hosszútávfutó írja le benne, milyen technikával fut, hogy elkerülje az erőlködést és a sérüléseket.
     Sosem gondoltam, hogy könyvből fogok futni tanulni, de egy szuszra elolvastam, és világosság gyúlt a fejemben (Haleluja!). Teljesen rossz technikával, erőből próbáltam futni, rossz testtartással, helytelen lábhasználattal. Így nem csoda ha nehéznek tűnt a futás, kidöglesztett, ezért nem is vonzott, az eredmények sem javultak.

Chi Futás elveinek első próbája

2021.március 31- én volt az első alkalom, hogy a könyvben olvasottakat élesben is kipróbáljam. És működött! Az 5 km távon addig 35 – 38 perces időkkel kezdtem, új időm 31 perc alatt volt. Tudom hogy ez profiknak nem nagy szám, de számomra maga a csoda. Ugyanakkor az ízületeim és lábizmok terhelése jóval lecsökkent.

     A könyvből tanultakat még sokat kell gyakorolnom. Első alkalommal  próbáltam felváltva odafigyelni a helyes testtartásra, dőlésszögre, lábak helyzetére, lazításra, légzésre, mert folyamatosan visszaestem a helytelen futási módba. De már tudtam, mit kell megtanulnom, begyakorolnom: nem szabad erőből futni, hanem technikával. A téli „gatyás futások” ideje lassan lejárt, de én folytattam a futást. Ugyanúgy gatyában, de a melegebb időben legalább kevesebb aggódó néni szólt be: „Fiatalember, nincs egy kicsit alulöltözve?” 😅.

Júniusban már nem volt túl hideg

 Ahogy egyre melegebb lett, igyekeztem korán, akár 5 órakor is kelni, hogy még a hűvös reggeli órákban futhassak, hetente kétszer. Áprilisban COVID-os voltam, így bő két hét a futásból kimaradt.
 Hogy a futással eltöltött időt ne érezzem elvesztegetett időnek, a 24. alkalomra már beszereztem egy „csontrezgéses” fülhallgatót (amely szabadon hagyja a fület, hogy halljam a környező zajokat, például közeledő autókat is). Így tudok hangoskönyveket vagy podcastokat hallgatni futás közben. Ez abban is segít, hogy eltereli a figyelmemet a futás nehézségéről, szinte észrevétlenül telik el a táv.

Kis lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés ez nekem!

Ma megvolt a 20. alkalom, összejött 100 km apránként! Reggel 6-kor elindultam, így még az eső előtt szárazon megúsztam. Mondhatnám hogy lógott az eső lába, de szerencsére nem volt lábszag. Aztán mire lezuhanyoztam, elkezdett esni.

Idén februárban kezdtem el futni, és most kitartottam több mint 3 alkalommal! 😁 Volt már életemben, hogy megpróbáltam kocogni, de évi 1 vagy 2 alkalommal ki is fulladt minden próbálkozásom. Az iskolában pedig kimondottan rühelltem a futást. Ha valaki a futásról beszélt, azt mondtam, az nem nekem való.

De: képesek vagyunk változni, célokat elérni. Fontos lépések:

1. el kell hinnünk, hogy talán lehetséges

2. kell valamiféle motivációt találni, legyen a változás hasznos, vagy szórakoztató, vagy más előnnyel járjon

3. konkrét célt kell kitűzni: pl. milyen gyakran és mennyit szeretnék futni, vagy milyen nyelvet milyen szinten megtanulni, milyen tudást megszerezni, stb.
(… eddig könnyű, most jön a neheze:)

4. apró lépésekre bontani a célhoz vezető utat

5. megtalálni az alkalmas időpontokat amikorra beiktatjuk napirendünkbe az apró lépéseket, figyelve hogy ne kerüljön konfliktusba más érdekekkel (meg az étkezési időpontokkal), mert akkor hanyagolni fogjuk a végrehajtást. Tehát nem „egyszer majd elmegyek futni”, hanem pl. hétfőn reggel 6-kor.

6. emlékeztető, és „kényszerítő” rendszert kialakítani, hogy el ne feledkezzünk a következő lépésről. Ez lehet naptár, egy ébresztőóra vagy csipogó emlékeztető, autó ülésére bekészített edzőtáska, de lehet edző vagy edzőtárs is, mert ha megegyezett időpontban valakivel együtt kell kezdeni valamit, nagyobb a szégyen és kisebb az esély hogy ellustálkodjuk valami jó kifogással (pl. hogy nincs kedvem, most esik az eső, túl hideg van, túl meleg van, fáradt vagyok, most fáj a fejem, most sokat ettem, keveset ettem, stb.).

7. csinálni kell !!! (végül is ez az egy pont is elég lenne 😉)
Az (akarat)ERŐ legyen veletek !

Vállalkozás a valóságban

Loptam ezt a képet …
… de megosztom. Főként azoknak, akik vállalkozáson törik a fejüket, vagy már vállalkoznak.

A bal oldali fejlemény is előfordul néha, de a jobb oldalon vázolt menet jobban megfelel a valóságnak. Aztán ismétlődik újra. Meg újra.
Amíg nem értél el a WIN pozícióba – a trófeádért, minden nap azon dolgozol, hogy az utadba került újabb és újabb akadályokat leküzdve, egy-egy lépésssel közelebb kerülj az áhított célhoz. Mivel a világ folyamatosan változik, előre nem tudhatod, milyen hosszú lesz az utad, milyen akadályokkal fogsz szembesülni. Ez a nehéz és egyszerre szép is a vállalkozásban. Vállalod, hogy legyőzöd a problémákat, amelyekről még nem tudsz, de majd jönnek.

Gyakran előfordul, hogy mire odaérsz a célba, már nincs ott semmi számodra. A trófeát addigra valaki elviszi, vagy csak simán köddé válik. Ezért kell szinte naponta futtatni az „újratervezés” funkciót. És bizony néha rá kell jönni, hogy más célt kell találni. Akkor is, ha a mostani célodért már 5 éve küzdöttél. Ezt nem mindenki tudja könnyen feldolgozni – lelkileg.

Ha egyszer mégis eljutottál a WIN pozícióba, kézbe vehetted a trófeát, akkor az lesz az új izgalmas kihívás, minden egyes nap, hogy ott tudj maradni, kézben tudd tartani a trófeát. Lehet hogy ez még nehezebb mint célbaérni. Itt szoktak sokan elkényelmesedni, elaludni a babérjaikon. Aztán egyszer csak észlelik hogy már nincs a kezükben a trófea.

Azt olvastam valahol, hogy egy vállalkozásban nincs olyan hogy egy szinten maradás. Vagy fejlődsz felfelé, vagy mész lefelé. Oké, hogy a fák nem nőnek az égig. De ha felérsz egy csúcsra, akkor ha nem tudsz észrevenni egy következő, kicsit magasabb csúcsot, amit új célként kitűzhetsz magadnak, akkor itt a nyugdíjbavonulás ideje.

Nekem sajnos (vagy szerencsére) az a bajom, hogy annyi sok más csúcsot látok körös körül, hogy a legnehezebb választani közülük. Oly sok érdekes és izgalmas megvalósítható ötlet, cél létezik. Ilyenkor fontos eldönteni, hogy mit NE csináljunk. Nem mindig sikerül, de igyekszem.

Például nem akarok polgármesternek indulni. Bár nagyon élvezném azt a munkát is, de az tényleg egy egész embert kíván, ami más, fontosabb személyes feladataim és céljaim mellett egyszerűen nem férne bele az életembe. Az angol és spanyol mellett még tetszene a japán és olasz nyelv is, de nem fér be a naptáramba. Valami régi kínai mondás szerint: ha két nyulat kergetsz egyszerre, akkor nem fogsz meg egyet sem.

Számomra az élet egyik legfontosabb tanulsága: szinte naponta leltározni a céljainkat, hogy melyikek a legfontosabbak, melyik a reális, és ezekből melyik fér bele az életünkbe. A többit meg sajnos el kell felejteni. Akkor is, ha valamelyiknek több évet szenteltünk az életünkből. De a jövő mindig ma kezdődik!

Csak az oroszok lennének ennyire dolgosak?

Csehország orosz diplomatákat utasított ki, mondván: kiderült hogy titkosügynökök. Nagyon helyes, mondhatnánk, ne szimatoljon meg ügyködjön senki, főleg ne titokban.

Elgondolkodtam. Csehország, Szlovákia és Magyarország is az Ukrán konfliktusgóc mellett, és az amerikai-orosz befolyások földrajzi találkozásánál található. Számomra logikus, hogy itt mind az orosz, ugyanúgy az amerikai, meg még jónéhány más ország titkosszolgálata is aktívan jelen van, gyakran nagykövetségi dolgozónak (is) álcázva. Persze ezt minden ország tudja, és figyeli is a külföldi titkosszolgálatok ténykedését, minimum sejtve, hogy kik is lehetnek a náluk bevetett titkosügynökök. Közben mindenki úgy tesz, mintha nem tudna semmiről, a háttérben mindenki próbál átverni mindenkit.
Néha valami külső vagy belső érdek aztán azt kívánja, hogy úgy tegyenek, mintha hirtelen lelepleztek volna valakit, akkor azt teátrálisan megteszik. Itt hozzáfűzöm: nem tudom mi az igazság ez esetben, és nem is fogjuk megtudni.

Számomra az orosz megszállóknál nem jobbak az amerikai megszállók sem. Tudom, hogy kis országnak valamerre mindig nyalni kell. De legalább az alapvető méltóság látszatát megőrizhetnénk. Hisz papíron önálló, független államok vagyunk (😊).

Ha használjuk a két fülünk közt elterülő agyat (már akinek van), akkor furcsa lehet, hogy errefelé mostanában mindig csak az orosz titkosügynököket sikerül leleplezni. Amerikait, németet azt egyet sem. Nem hiszem hogy az orosz ügynökök ennyivel pancserebbek lennének. A szocialista időkre emlékeztet. Csak akkor éppen nálunk az amerikaiak voltak a „rosszak”, és azokat „leplezték” le, oroszt meg nem.

Nagyúri huncutság az egész, mi kisemberek át sem látjuk, fel sem fogjuk, nem is nagyon szólhatunk bele. Jó kérdés, hogy akkor minek is koptatom ezzel a billentyűzetet? 😁 (Már unom a home office-t, jól is vagyok, de még nincs negatív tesztem. Remélem szombatra meglesz, aztán hétfőn tényleg mehetek munkába rendesen.)

Két ország karanténja közé ékelődve

Ma telik le számomra a COVID karantén. Magyarországon tartózkodva 10 nap a karantén, amit az első tünet megjelenésétől számítanak. Szerencsére pár nap hőemelkedéssel és némi köhécseléssel megúsztam, és itthonról tudtam dolgozni a pihenés mellett. Holnaptól vége a bezártságnak. Jó lesz újra kimozdulni, bevásárolni, sétálni egy kiadósat.

De a „karanténa” még pár napig távol tart Szlovákiától. Ugyanis ott a pozitív teszt mintavételétől 14 nap karantént írnak elő. Jó hogy ez a vírus tudja, hogy melyik országban hány napig fertőzhet. Úgyhogy munkába csak jövő kedden mehetek.

Jelen esetben nem zúgolódom, aki pozitív volt, az bírjon ki két hetet otthon. Persze FFP2-es maszkokat ezután sem fogom támogatni. Sem az egészséges emberek ok nélküli tesztelgetését. Ennyi. Lényeg hogy jól vagyunk. Mindenkinek jó egészséget!

Az első 10 Gatyás futás

Az első téli gatyás futás 2021. február 10-én

2021. februárjában próbáltam ki először a téli gatyás futást, -2 fokban. Addig nem szerettem a futást, de ez így valahogy megtetszett.

      Folytattam a futásokat, hetente 1-2 alkalommal, a reggeli órákban futottam 5 kilométert. Fokozatosan kezdtem megszokni ezt a fajta mozgást. Elmúlt a tél, kezdett tavaszodni, már nem fagyban kellett futni, hanem 6-7 fokban. Ezek alapján a nulla fok k¨örüli hőmérsékletet találtam ideálisnak, az még eléggé hűtött, hogy ne izzadjak.

„Pendler”-futás – ingázás a határon keresztül

A 9. gatyás futás rendőri felügyelettel történt. Mint ingázó, naponta átkelek a Dunán, az Esztergom és Párkány közti hídon. Kihasználtam a kellemes szélcsendes reggelt, frissítő -3 fokos hőmérséklettel, egy kis futásra. Az autómat Szentgyörgymezőn hagytam, onnan indultam 6:25-kor, futva, Esztergom főterét útba ejtve, át a hídon Párkányba.
A határon a rendőrök szerencsére csak a papírjaimat vizsgálták, az elmeállapotomat nem 😁.  Megkértem a rendőröket egy közös fotóra, de csak egy bátor jelentkező akadt (köszönöm, Tibor!), a többiek hirtelen elsomfordáltak a háttérből.