Ma reggeli futás közben egy prédikációt hallgattam. Már másodszor ugyanazt. Pedig nem vagyok hívő.
Múltkor egyik kedves rokonunk említette, hogy hallgatott egy jó podcast-et, aminek az a címe: „Jól van ez így…”. Rákerestem a Spotify-on, hátha érdekes lesz. Amit én megtaláltam, az Weltler Martin kábé egy órás prédikációja volt valamiféle keresztény gyülekezet előtt. Szerencsére érdekesen beszélt, nem vitte túlzásba az Istenezést, hanem inkább beillett egy pszichológiai önfejlesztő előadásnak. Ateisták is nyugodtan meghallgathatják, nem lesz szentlélek-mérgezésük tőle
.
Mi a lényeg amit magamnak leszűrtem?
Az egész arra épül, hogy elmagyarázta, mit is jelent a „kognitív disszonancia redukció” kifejezés. Nagyjából azt, hogy amikor tudatosítjuk hogy nincs összhang a között amit teszünk és amit helyesnek gondolunk, akkor igyekszünk valami jó magyarázatot, indoklást találni arra, hogy miért is jó az úgy ahogy van, és hogy nem is érdemes vele foglalkozni, meg hogy nem is olyan fontos, satöbbi. Ezzel csökkentjük a lelki feszültséget.
Például az alkoholista tudja hogy nem jó, hogy annyit szlapál. De rövid az élet, meg élvezni kell az életet, nem kell stresszelni, és ő jól érzi magát bódult állapotban, nem izgatja magát mások földhözragadt dolgai miatt, meg nem érdemes a munkától megszakadni csak azért hogy a főnök új kocsit vehessen, akkor végülis neki is megvan a saját igaza. Máris enyhült a lelki feszültség, mert valamilyen szempontból nem is rossz hogy szlapál.
Mindennapi életünkben is sokszor találkozunk olyan helyzetekkel, ami nem nagyon felel meg, nem jó, mégis leggyakrabban csak legyintünk: jól van ez így! Hülye a főnök? Nem megyek máshová, mert minden főnök hülye, jól van ez így. Túl sokat mutat a mérleg? Azt mondták a híres dundi modellek, hogy olyannak kell elfogadni magunkat, amilyenek vagyunk! Tehát nem baj ha nem mozgok semmit, tömhetem magamba a chips-et, jól van ez így! Hogy nem bírok felmenni a második emeletre anélkül hogy szinte ki ne szakadjon a tüdőm? Ott a lift, jól van ez így! Meg kéne tanulnom angolul, hogy jobb munkát találjak? De hát nincs időm (napi 3 óra tévézés mellett), meg lenne most is egy lehetőségem, de nem lehet három hónap alatt megtanulni angolul (mondja ezt már 15 éve), jól van ez így!
Van egy fohászkodó gondolat is, amit kedvelek:
Adj Uram erőt, hogy megváltoztassam, amit meg tudok,
türelmet, hogy elviseljem amit nem lehet megváltoztatni,
és adj bölcsességet is, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni!
Jómagam is már több alkalommal voltam híján a kellő bölcsességnek. Vagy azt hittem valamiről hogy meg lehet változtatni, és fejjel mentem a falnak, vagy a gyakoribb, hogy elviseltem valamit, amit amúgy meg tudtam volna változtatni. Mert miért is gondoljuk azt, hogy ha valami 20 évig működött egy módon, annak ezután is pontosan ugyanúgy kell lennie? Akkor is ha egyre több a kényelmetlenség, egyre több a disszonancia? Látjuk hogy nem olyan jó amit csinálunk. Mégis egyre több magyarázatot gyártunk, hogy megerősítsük tetteink elfogadhatóságát.
A prédikáció arra lyukad ki, hogy mindig törekedjünk helyesen cselekedni, ahelyett hogy a helytelent próbálnánk akár csak kényelemből kimagyarázni. Apró példa: felkelés után vessük be az ágyunkat – ami jelentheti akár csak azt, hogy a takarónkat nem egy csomóban hagyjuk, hanem szépen laposra hajtjuk. Úgy, hogy ha ránézünk az ágyunkra, töltsön el minket az elégedettség érzése: igen, ezt szépen megcsináltam. Ez már egy siker. Jól indult a napom! Pedig még ki sem léptem a hálószobából.
Van egy olyan mondás: A baj nem jár egyedül. Ez egy statisztikai jelenség, más téren is érvényes, például megyünk az úton és sokáig nem jön szemben senki. Aztán mikor jön szemben egy autó, általában több is jön egy csoportban, vagy nemsokára. Tehát nem csak a baj nem jár egyedül, hanem a siker sem.
Ezért jó ha sikeres művelettel indul a nap, mert a siker sem jár egyedül! Tedd rendbe az ágyad, ne elégedj meg a „jólvanazíggyel”! Lépj a tettek mezejére és tarold le a sikereket egész nap! Ámen.
