Parlamenten kívüli szobrozás

Avagy: Hová tűntek el rejtélyesen a magyarok?

Két hete kaptam hideget és meleget is a kommentekben A párkányi Štúr-szobor és a feszültség c. írásomra, amelyben nem értettem, mire jó a feszültségkeltés. Az úgynevezett „felvidéki magyar pártok” leszereplése az EU-s választásokon viszont gyönyörűen illusztrálja a témát.
Az elnyert szavazatok: MKP 4,96%, HÍD 2,59%, MKDSZ 0,23% = összesen 7,78%. Ugyanez a három párt a legutóbbi parlamenti választásokon még 10,6%-ot kapott, míg a magyarok aránya a 2011-es népszámlálás adatai szerint 8,6%.

Vajon hová tűnhettek a magyarok, ha az EU-s választáson csak 7,78% szavazott a „magyarszerű” pártokra?

Új idők, új szelek

Különösen az MKP előszeretettel tartja magát az itteni magyarság egyetlen hiteles képviselőjének. Mielőtt még elfogultsággal vádolnak:  elismerem, hogy van a pártban több olyan személy is, aki valóban sokat tesz a déli vidéken élőkért. Nagy kár, hogy mások leragadtak a múltban, kétségbeesetten ragaszkodva a  történelmi sérelmekhez, gerjesztve az értelmetlen nacionalista hőzöngést, aminek a Štúr-szobor reklámozása is jó példája volt. Igen, reklámozást írtam, mert ha a magyarkodók nem csináltak volna ekkora hírverést a szobornak, akkor a kutya sem törődött volna vele.

De visszatérve a témához: az MKP-nek észre kéne vennie, hogy itt már nagyjából demokrácia van. Minden tiszteletem azoké, akik az elmúlt évtizedekben kiálltak a magyar nyelv és kultúra megóvása mellett, akár a Csemadok vagy más szervezeteken belül, nekik is köszönhetjük a mai kedvező jogállást, és hogy a természetes és megállíthatatlan asszimiláció legalább lassabban haladt.

Viszont ma már nem nyom el minket senki, megvannak a nyelvhasználati jogaink, még az állami hivatalban is kötelesek velünk magyarul beszélni. Nem állítom hogy nincs mit megoldani, nincs miért küzdeni, de a megváltozott helyzet megváltozott módszereket igényel.  Ha mézet szeretnék kivenni a kaptárból, ne azzal kezdjük hogy jót belerúgunk, majd ordítozva követelőzünk, ugyanakkor a más nemzetiségűeket meg gátolni akarjuk saját jogaik gyakorlásában, legyen az akár egy szobor állítása.

Elsősorban el kéne fogadni, hogy Szlovákiában élünk. Annak, hogy 100 éve milyen országhoz tartozott e föld, ma nincs jelentősége. Mert akkor visszamehetünk a Római Birodalom idejébe is, és mindjárt nincs értelme ősi magyar földről beszélni, és állíthatnánk szobrokat a római császároknak, meg le kéne bontani a Bazilikát. A lényeg az, hogy aki magyar nemzetiségűnek tartja magát, az a szlovákokkal azonos jogokkal rendelkezzen, plusz: mivel nem jószántukból kerültek a magyarok a mai Szlovákia területére, ezért elvárjuk hogy használhassunk anyanyelvünket. De hát ez a jogunk meg is van! Haleluja!

Tehát: hová tűntek rejtélyesen a magyarok?

A magyarok nem tűntek el. Mindössze észre kéne venni, hogy a magyar nemzetiségi alapú, elnyomás elleni hősies küzdelmes politizálás ideje lejárt, legalábbis Szlovákiában. Hogy Orbán Viktor dakota mondását szabadon idézzem, különösen az MKP figyelmébe ajánlva:  Ha megdöglött a lovadszállj le róla!
Nem attól lesz jobb az életünk, ha acsarkodunk a szlovákokra, direkt nem tanuljuk meg az államnyelvet, lobogtatjuk a magyar zászlót, és nem vagyunk hajlandóak közösen munkálkodni a jövő irányában a szlovák polgártársainkkal.

Igen, jól lenne ha a szlovák parlamentben ülnének magyar nemzetiségű képviselők is, mert a jogainkra azért vigyázni is kell. De a parlamentbe bejutni véleményem szerint úgy kéne, hogy bizonyítjuk, képesek vagyunk korrekt, felesleges hőzöngés nélküli együttműködésre. A háttérbizniszt nem ismerem, de ebből a szempontból nagyon jó volt a Híd mint párt alapötlete, sajnos az egész kisiklott, és a mostani lecsúszásuk teljesen megérdemelt következménye eddigi nem túl elvhű tetteiknek. Viszont a Híd kezdeti sikere jó jelzés lehetett volna az MKP-nak, hogy új idők új szelei fújnak.

Bár úgy tűnik, hogy nem csípem az MKP-t, mégis remélem, hogy a párt képes lesz megújulni, és a múlt helyett a jövőbe nézve el tudja kerülni a felesleges és valódi tét nélküli konfliktusokat, ugyanakkor a valós problémákra és fejlődési lehetőségek kihasználására tud majd koncentrálni. Már alig várom, hogy a Csemadok és a Matica slovenská közös kultúr-akciókat szervezzen, és közös szlovák-magyar szoborparkok létesüljenek, és a Szlovák Nemzeti Párt is élenjárva támogassa a nagy összegű délvidéki beruházásokat, mert itt a szlovákok is olyan jól megférnek a magyarokkal.

Mint mondtam, az MKP-ben is található nem egy tapasztalt és jóakaratú ember. Kár lenne őket parlagon heverve hagyni, kár lenne még tovább a parlamenten kívül „szobrozni”. Adyt idézve: Szabad-e Dévénynél betörnöm új időknek új dalaival?”

Szerző:

Gyetven Miklós

Vállalkozóként dolgozom a MUFIS könyvelőiroda tulajdonosaként (elérhetőség: gyetven@mufis.sk). Érdeklődési köreim: hideg vizes fürdés, spanyol nyelvtanulás, vállalkozás - ezekből osztok meg némi információt blogomon.

Vélemény, hozzászólás?