A párkányi Štúr-szobor és a feszültség

Feszültségmérővel a szobornál

Megmértem, tényleg feszültséget generál-e az új párkányi Štúr-szobor, amelyet 2019. május 12-én avattak fel a Duna-parton.
Mert ahogy az egyszeri mondta: a politikusoknak azt sem lehet elhinni, amit kérdeznek. Jobb ha utánajár az ember.
Hát feszültséget a mérés nem igazolt. Ahogy a képen is látható, csupán 0,04V-nyi alapjárati feszültséget mutat a műszer.

Összeszedtem hát minden bátorságomat, és egészen közel mentem a szoborhoz. Mert ugye azt mondták egyesek hogy ez mennyire veszélyes itt a magyarságra nézve. Féltem is, hogy mi az Isten csudája fog velem történni😟. Csodák csodája, a szobor nem bántott. Meg se mukkant. Csak nézett egykedvűen a Duna felé. Villámok sem cikáztak belőle. Nem akart arról sem meggyőzni, hogy felejtsem el magyar anyanyelvemet és eztán csak szlovákul beszéljek. Mikor elfordultam tőle, nem csinált semmit a hátam mögött sem. Pedig titkon figyeltem ám! De annyit sem mondott hogy fityfiritty. Vagy ennek a szlovák megfelelőjét sem, ami nem tudom hogy hangzik.

Akkor vajon ki szíthatja a feszültséget ha nem a szobor? Kinek válik hasznára a perpatvar? Netán valamely parlamentből kibukott párt aktivistái szeretnének ellenséges fenyegetést kreálni belőle, hogy aztán melldöngetve kiállhassanak és küzdhessenek eme “hatalmas” veszély ellen, mint az itteni magyarság egyetlen megmentői? Hátha így visszakerülhetnek a parlamentbe?
Tán jobb lenne ha példát vennének néhány tiszteletreméltó társukról (párton belül is), akik feszültségszítás helyett inkább azon dolgoznak, hogy több pénz, több lehetőség, Szlovákia északabbi részeivel egyenlő jogok jussanak az itteni lakosoknak, beleértve az itt élő magyarokat és szlovákokat is. Hogy javuljon az oktatás, egészségügy minősége, a közutak állapota, az államigazgatás működése, a vállalkozási és munkalehetőségek. 

Igen, a múltban voltak minden oldalon bajok, sérelmek, igazságtalanságok – azokon változtatni már nem tudunk. Viszont jövőt olyant építhetünk, amilyent szeretnénk. Ne mindig ellenséget keressünk, és valami ellen akarjunk küzdeni, hanem küzdjünk inkább valamiért. Valami jóért, hasznosért.
Én egyszerűen nem vagyok hajlandó utálni valakit azért, mert más nemzetiségű. És a szobraikat sem fogom utálni. Élni és élni hagyni. Ha ezt követeljük mi magyarok, akkor adjuk meg ezt viszont a szlovák polgártásainknak is.

A cikk a Facebook idővonalamon jelent meg 2019. május 13-án (link: https://www.facebook.com/miklos.gyetven/posts/2510966725635046).  Miután majd 100 hozzászólás született (hideg is, meleg is), a következő kis kommenttel zártam a témát:

Köszönöm hogy elolvasták, elolvastátok a cikket és köszönöm a hozzászólásokat is!
Minden csoda három napig tart, a Štúr-szobornak is megvolt e három napja:
1. tüntetés
2. szoboravatás
3. csámcsogás a témán
Az élet megy tovább, ez meg csak egyetlen szobor az Európában elhelyezett számtalan szobor közül. Nincs nagyobb jelentősége.
Ha ezt a kommentekben feltűnő sok buzgó energiát inkább valami alkotó tevékenységre fordítanánk, pár éven belül itt a Kánaán!

Szerző:

Gyetven Miklós

Vállalkozóként dolgozom a MUFIS könyvelőiroda tulajdonosaként (elérhetőség: gyetven@mufis.sk). Érdeklődési köreim: hideg vizes fürdés, spanyol nyelvtanulás, vállalkozás - ezekből osztok meg némi információt blogomon.

Vélemény, hozzászólás?