Azt mondják, a történelem ismétli önmagát, és az emberiség nem tanul. Azon filóztam, vajon Matovič miért nem mondott le még mindig?
1948 februárjában Csehszlovákia kormányának 26 tagjából 9 kommunista volt, tehát még kisebbségben. A kommunisták a hatalom megszerzése érdekében mindenféle nem túl demokratikus praktikát bevetettek, ezek ellen tiltakozásképpen a kormány 12 (nem kommunista) tagja lemondott, remélve hogy ezzel megregulázza a kommunistákat, és esetleg a kormány szétesése után új választások adhatnak egy esélyt az újrakezdésre.
Klement Gottwaldék (a kommunisták) viszont némi sztrájkkal, zavargással vegyített propagandában mindenféle népellenségnek beállították a lemondott minisztereket, és végülis Beneš elnököt „meggyőzték”, hogy a kormányt feltöltse az általuk javasolt emberekkel (új választások kiírása nélkül). Így esett hogy a szemérmes „jófiúk” akik lemondtak, tartósan kint rekedtek, a kommunisták meg ezután azt csináltak amit akartak. Akkor kezdődött a kommunista diktatúra, és pár évtizedig eltartott.
Na most ha ezt mai szemmel nézzük, Matovič-nak nem is reménytelen a helyzete. Lemondott minden vele ellenkezni merő kormánytag. Elég találni elegendő képviselőt a parlamentben, akik a SAS szavazatait, esetleg a „Za ľudí” szavazatait is helyettesítve támogathatják a Matovič-kormányt, aztán a megüresedett miniszteri helyeket feltölteni saját emberekkel vagy támogatásért cserébe más támogatókkal. Máris kész a diktatúra alapja.
Remélem e látomás nem válik valóra, de pszichopata körökben még a kapanyél is elsülhet … A hatalomért való sóvárgás és a vályú mellett maradási vágy sokmindenre képes!