Gondoltam, bespájzolok egy kis Ivermectin-t, ha valaki a családból véletlenül elkapná a Covidot, és lennének tünetei is. Az államra és az egészségügyre ugyanis nem nagyon számíthatunk, a mai napig nincs egyértelmű információ, mivel és hogyan kéne kúrálni a betegeket, az államtól semmilyen vitamin- és gyógyszercsomagot nem kapnak a fertőzöttek.
Én meg nem nagyon hiszek abban a gyógymódban, hogy maradjon otthon a beteg (gyógyszer és minden nélkül), aztán ha már nagyon rosszul van, akkor hívjon mentőt. Amikor már késő, ahogy azt láthattuk néhány halállal végződő esetben.
Pedig teljesen logikus, hogy ha létezik bármilyen gyógyszer, ami ha nem is a vírust öli meg, de bárhogyan segítheti a szervezetet hogy könnyebben átvészelje a betegséget, enyhítse a tüneteket, akkor azt azonnal el kell kezdeni szedni, nem csak akkor vakarózni mikor már haldoklik a beteg.
El is ballagtam a gyógyszertárba, van-e Ivermectin. A városközpontban mindkét helyen azt mondták, csak receptre lehetne kapni, de egyelőre még úgy sincs. Pedig kábé egy hónapja nagy csinnadrattával beharangozta a minisztérium, hogy már engedélyezték és hoznak is be emberi gyógyításra szánt Ivermectint. De mégsem kapható. Ennyire foglalkoznak a mi életeinkkel. Persze a teszt-vásárlási biznisz meg a vakcina biznisz megy, de aki beteg az felőlük meg is dögölhet!
Ezután a harmadik gyógyszertárban a párkányi Poliklinikán tudtam venni Ivermectin tartalmú Galmektin-t, ami állatorvosi gyógyszer, darabja 11,90 eur. Úgyhogy ha valaki komolyabban beteg lesz, eldöntheti hogy marha, disznó, vagy birka szeretne-e lenni, és végső kétségbeesésében ezt az állatorvosi gyógyszert beszedni, ha élni akar.