Ma zárva van a zártosztály!
– ezt tudtam meg a járókelőktől futás közben 
. Úgyhogy kimenőn voltam. És ha már zárt osztályról szalajtottak, megengedett számomra hogy akár hülyeségeket is írogassak. Micsoda alkotói szabadság!
. Úgyhogy kimenőn voltam. És ha már zárt osztályról szalajtottak, megengedett számomra hogy akár hülyeségeket is írogassak. Micsoda alkotói szabadság!
Kellemes szélcsendes idő volt, Szentgyörgymezőről a hídon át elfutottam Párkányba, majd egy kör után vissza. Útközben egy podcastot hallgattam arról, mit is jelent a válság a vállalkozásban.
A beszélgetők szerint, ha a cégük felszálló ágban van, akkor a válságot ők csak hullámzásként élik meg. Hullámzás meg mindig van, akkor is ha nincs válság.Végülis szerény véleményem szerint a válság nagyrészt a fejünkben létezik, azok gazdasági “okai” inkább csak következmények, mégpedig egyes személyek, érdekcsoportok kapzsiságának a következményei. Aztán a mesterségesen kreált, vagy a természetes hullámzás által létrejött „válsághelyzetben” mindig gazdát cserél egy halom pénz és vagyon. Csak akkor van szívás, ha nem a te irányodba áramlik.
Nincs más hátra, be kell állni felszállóágba, hogy a válság-hullámok ne árthassanak. Sokan ezen nem gondolkodnak „békeidőben”, amikor nincs gond, a cégük megyeget, de nem fejlődik, és tartalékokat sem képeznek. Annyira azért jól megy a cégük, hogy ne hagyják abba, de annyira nem megy rosszul, hogy valami változtatáson, fejlesztésen törnék a fejüket. Ez a legveszélyesebb állapot. Ennek elég egy kis válságocska, és lehúzhatja a rolót.
Egy vállalkozásban két fontos mozzanat, két fontos döntési pont létezik: mit mikor elkezdeni, és mit mikor abbahagyni. Ez mellesleg bárki életében így van, még ha nem is vállalkozik. Miért fontos időnként megfontolni, hogy abbahaggyunk-e valamit? Mert ha még „normál” körülmények közt döntünk, akkor nagyjából mi diktáljuk a feltételeket. Ha például nem tetszik a munkánk, mi dönthetjük el, mikor mondunk fel és keresünk másik helyet, vagy akár az új helyünket megtalálhatjuk előre. Nem ér meglepetésként a változás. Kisebb a stressz, teher, pénzügyi veszteség.
Sokan félnek változtatni az életükben, félnek új dolgokat kipróbálni. Pedig ha igazán félnének, akkor nem mernének tétlenül maradni ugyanabban a kellemetlen helyzetben! Nem mernék megvárni hogy csődbe menjen a cégük, vagy idegösszeroppanást kapjanak egy stresszes munkahelytől!
Bizony mondom néked: Ne ijedj meg, de félj nagyon! Félj olyannyira nagyon a tétlenségtől és annak következményeitől, hogy ne félj cselekedni és változtatni! Ámen
