2018. őszétől rendszeresen csobbantunk az egyre hidegebb Dunában. Egyre többen csatlakoztak hozzánk, így januárban eldöntöttük hogy csapatunkat elnevezzük, de szerettünk volna eltérni a sablonos jegesmedvés elnevezéstől. Végül Gál Ákos által javasolt név lett a nyerő: Fagyos Kakasok (szlovák verzió: Ľadoví kohúti), tekintve hogy Párkány város címerállata a kakas. Az angol verzió (Frozen Cocks) ráadásul jelképezi azt a testi állapotot is, ahogy kijövünk a hideg vízből .
Fagyos Kakasok – először az egyensapkában
Hogy formát adjunk a csapatnak, felkértem Dobsony Ildikót, hogy varrjon számunkra egyen-sapkát, a város címerének színeiben, kakastaréjjal a tetején. A sapkák 2019. január 26-án el is készültek, így aznap már egyforma sapkákban csobbanhattunk az 1,3 fokosra hűlt Dunában. Új rekordunk volt, hogy tizenketten jöttünk össze, közte három nő. Eddig ezen a télen ez volt a legalacsonyabb vízhőmérséklet, ezután megint felmelegedés következett.
Sapkát rendeltem készletre, és csak annak adok (önköltségi áron), aki a Duna 10 fok alatti vizébe nyakig bejön.
A párkányi Fagyos Kakasokkal eddig csobbantak névsora
(nagyjából tudomásomra jutás szerinti időrendi sorrendben, folyamatosan frissítem):
Decemberben a Duna hőmérséklete már 5 fok alatt maradt. Újabb érdeklődők csatlakoztak hozzánk, december 12-én már hatan csobbantunk a 4,8 fokos Dunában, míg az első télies hangulatú fürdésünk december 14-én volt, 4,2 fokos vízben, háttérben a Duna-parti zúzmarás fákkal. A vízben általában 4-6 percet töltöttünk. Az 5 fok alatti vízben a legfőbb akadályt a kéz ujjainak elérzéketlenedése jelentette, fájdalmasan áthűltek az ujjaink, 1-2 perc után már szinte nem éreztük őket.
Ádventi csobbanás. foto: Willant Zoltán
December 15-én aztán megjött a havazás, aznap 4 fokos vízben ketten csobbantunk, majd másnap hatan megismételtük. Havas időben a fő gondot az okozta, hogyan is rakjuk le ruháinkat a parton, hogy el ne ázzanak. A Duna fokozatosan hűlt, fürdöhettünk 3,5 fokos, majd 2,7 fokos vízben, de aztán karácsonyra felmelegedés érkezett, és szilveszterre már újra 4,5 fokos volt a víz.
Szilveszteri csobbanás
2018. szilveszteri csobbanás előtt
Az eddigi években is volt hagyománya a szilveszteri csobbanásnak Párkányban, 3-4 személy részvételével, köztük Jolcsik Péter és Hajtman Marian. 2018. szilveszterén tízen fürdödtünk. Sajnáltam, hogy nem volt igazi havas háttér, ugyanakkor örültem hogy egyre többen vagyunk. Mikor Hajtman Marian a szilveszteri csobbanás előtt szimbolikusan átadta a stafétát, ígéretett tettem, hogy igyekszem minél több embert bevonni a hideg vizes fürdésekbe, egyrészt hogy megtapasztalhassák, hogy ez nem is olyan lehetetlen, mint sokaknak elsőre tűnik, másrészt mert növeli a betegségekkel való ellenállóképességet is.
2019. január 6-án, vízkeresztkor megtört a jég. Na nem a Duna jege, mert befagyva nem volt, hanem a 2,6 fokos vízben végre két nő is volt a három velünk tartó újonc közt (Gál-Szondi Ilona, Takács Krisztina, Szabó Adrián). Mindhárman nyakig merültek velünk a vízbe. Gondoltam, ez megfelelő jelzés lesz a többi érdeklődő hölgynek, hogy ők is bátran csatlakozhatnak, van még hely a Dunában.
Végre a jeges vízben
Jeges a hangulat a Balatonban
Mivel a tél eléggé enyhe volt, a Dunán sehogy sem akartak jégtáblák úszkálni. Pedig már alig vártam, hogy kipróbálhassak egy igazi jeges fürdést. Január 11-e után aztán a Balatonnál töltöttem pár napot. Hála az éjszakai hidegeknek, a víz a part közelében befagyott. Szállodánk közelében találtam is egy léket, így életemben először a valóban jeges, 0,8 fokos vízben is csobbanhattam, az arra vetődő járókelők furcsálló pillantásaitól kísérve. Köszönet feleségemnek, hogy a szeles hideg időben elkísért, és a fotót elkészítette.
A jeges vízben megtapasztalhattam, hogy óvatosnak kell lenni – nem is annyira a vízzel, hanem a jéggel. Mivel a léket lábbal rugdosva igyekeztem megnagyítani, majd kézzel dobáltam ki a jégdarabokat, az ujjaim végeit a jég eléggé elfagyasztotta, így több órát is igénybe vett, míg fürdés után teljesen rendbejöttek. Szerencsére károsodás nélkül tanulhattam meg, hogy fagyos vízben való fürdéskor nem jó a jeget hosszan tapogatni, mert a vízben már amúgy is alaposan lehűlt ujjakon a még hidegebb jég rövid idő alatt is fagyási sérüléseket okozhat.
Általában a kezek védelmét mások fürdő-kesztyű viselésével oldják meg, vagy kitartják a vízből a kezeiket, mintegy imára kulcsolva, vagy motoros pózban. Én egyelőre inkább fürdök rövidebb ideig, amennyit a kezeim is kibírnak. Szerintem mindegy melyik metódust választjuk, fő hogy kellően óvatosak legyünk, és ne tegyünk kárt magunkban. Ezért is végül eldöntöttem, hogy bár egész télen folyamatosan fogok fürdeni a Dunában, nem célom semmiféle idő-rekord megdöntése. Ha csak három perc esik jól aznap, akkor annyi, ha hat perc akkor annyi. Végül is akkor van értelme, ha élvezzük amit csinálunk, és nem pedig szenvedni járunk le a Dunára.
November 19-én kerültünk csak 10 fok alá, rögtön 8 fokos vízben fürödhettünk. Összesen négyszer tudtunk fürdeni ezen a hőfokon, ami nagyjából elég is volt hogy megszokjuk: 5-6 percet töltöttünk a vízben alkalmanként. Ha szeles volt az idő, a parti vetkőzés és öltözés viszont nem volt annyira kellemes.
Aztán felgyorsultak az események. Újabb lehűlés indult, és november 28-án csak 7 fokos volt a víz. Gyönyörű napsütéses időben tudtunk fürdeni, még strandlabdát is vittünk – ennek köszönhetően szinte repült az idő a vízben.
Jajj úgy élvezem én a strandot – 7 fokos a víz
Másnap elkezdett folyni az orrom – elkapott a nátha (mivel környezetemben már többen betegek voltak, feltételezem hogy valakitől elkaphattam, és nem a hideg vizes hobbi az okozója). Ez kissé elkedvetlenített, de mivel lázam nem volt és fájni sem fájt semmim, nem hagyhattam ki a következő alkalmat. November 30-án a Duna 5 fokos lett, ami a következő legyőzendő álomhatárt jelentette. Az idő borús és szeles volt, csak ketten mentünk le a partra (Szitás Csabával). Izgatott voltam (magyarul: kissé be voltam tojva), mert tudtam, hogy ez egy jelentős és hirtelen ugrás számomra az eddig kipróbált hőfokokhoz képest. Mínusz 1 fokos volt a levegő, vetkőzés során bőrünkön éreztük a szibériai fuvallatot.
Hirtelen az 5 fokos vízbe
Harmadik perce az 5 fokos Dunában
Az 5 fokos vízbe sapkában, fürdőnadrágban és műanyag papucsban, a szokásos módon folyamatosan sétáltunk bele, míg nyakig el nem merültünk. Mivel a fej elég sok hőt tud leadni, jól jön a sapka – így legalább a fejünk nem fázik. Az eddiektől eltérően az első 15 másodpercben ösztönösen kapkodtam a levegőt, majd sikerült úrrá lenni a légzésemen, és a lassú mély légzéshez visszatérni, erre oda kellett figyelnem. Tudtam, hogy kábé két perc kell, hogy a szervezetem lenyugodjon. Már az első perc végétől viszont égető érzést éreztem a tenyeremen. A testem többi része jól bírta, de a tenyerem szinte meg akart fagyni. Eddigi hideg vizes fürdéseimkor a kéz- és lábujjaim szoktak dermedtek lenni 3-4 perc után. Most hozzá jött ez a jeges égető érzés a tenyeremen. Két perc után kimentem a telefonomért, amit a partra készítettem. A vízbe visszatérve csináltam pár fotót, majd tekintettel a náthámra és a hidegre, már 3 perc fürdés után elhagytam a vizet, hogy megszárítkozzam. A jeges szél nem segített sokat. Ujjaim úgy el voltak gémberedve, hogy csak nagy odafigyeléssel sikerült az ingemet részben begombolni. Lábujjaimat is óvatosan töröltem szárazra, nehogy a kezemben maradjon valamelyik.
Elérve az 5 fokos határt, elhatároztam, hogy mint kezdő, igyekszem a fürdéseket szélcsendes, napos időre tervezni, hogy megőrizzem a csobbanások élvezeti értékét. Láttam, hogy az 5 fokos vízben kell még néhány alkalom, hogy kezdettől uraljam a légzésemet, és hogy a tenyerem is megszokja a terhelést.
Pár nappal később, december 5-én a náthám már nagyjából elmúlt, és kiváló napfényes strandidő volt, enyhe szellővel – a Duna 4,7 fokos volt, a levegő 5 fokos.
Mikulás nap előtt a 4,7 fokos Dunában
Öten jöttünk össze a csobbanásra. Szokásos módon a vízbe sétáltunk, most a lihegési késztetés már enyhébb volt mint legutóbb, sikerült is gyorsan úrrá lenni a légzésemen. Kb. másfél perc után nagyjából hozzászoktam a vízhez, de megint elkezdett zsibbadni az alkarom – most enyhébben, és egy perccel később már el is múlt. A tenyeremet most is szinte égette a hideg víz, de már csak elviselhető mértékben. Persze a napfény sokat segített, és fürdés után gyorsabban tért vissza az élet az ujjaimba is: még az ingemet is sikerült begombolnom.
Tudom, hogy a legnehezebb rész még hátra van: 5 foktól a nulla fok közelébe. De eddigi tapasztalataim alapján töretlen lelkesedéssel várom a következő fürdéseket.
Régebben azt gondoltam, a hideg vizes fürdés csak a különösen edzett sportembereknek való, és egy magamfajta egyszerű halandó számára lehetetlen. E posztban szeretném röviden bemutatni a könyvet, amely felbátorított, hogy átlépjem ezt a „lehetetlen” határt, valamint megosztani saját tapasztalataimat azok számára, akik esetleg szintén szívesen tágítanának eddigi korlátaikon.
Wim Hof és Justin Rosales: El Hombre de hielo (A Jégember) című közös könyve különösen érdekes kombináció, mivel Wim Hof – a tapasztalt „Jégember” – történetei és tanácsai mellett Justin Rosales kezdő hidegkedvelő fokozatos fejlődését és tapasztalatait is tartalmazza.
Aki nem ismerné, Wim Hof sok éve rendszeresen fürdik jeges vízben, több rekordot is felállított a hidegtűrésével, például a sarkvidéken egy szál rövidnadrágban futott maratont, vagy több mint másfél órát kibírt egy tartályban – nyakig jégkockákkal beborítva. Állítja, hogy ennek köszönheti erős immunrendszerét, szerinte bárki más is képes lenne hasonló hidegtűrésre és arra hogy kellő koncentrációval és megfelelő légzési technikával növelhető a test belső hőképzése, valamint az immunredszer hatékonysága.
Justin a könyvben leírja, hogyan kezdett el érdeklődni a jégemberkedés (hidegtűrés) iránt, miként kezdett el edzeni hidegvizes fürdőkkel. Először csak a végtagjait mártotta jeges vízbe, majd ahogy egyre több időt kibírt, elkezdett teljes testtel vízbe merülni, valamint téli időben egy szál rövidnadrágban futni, odafigyelve mindeközben a biztonságra és a fokozatosság elvére. Leírja azokat az eseteket is, amikor meggondolatlanul túlzásba vitte a dolgot, de szerencsére megúszta maradandó fagyási sérülés nélkül. Miután felvette a kapcsolatot Wim Hoffal, több közös hidegtűréses programján is részt vett, ahol például 8 fok alatti hidegvizű folyóban úszkáltak, hegyet másztak kisgatyában, ugyanilyen lenge öltözékben a hóban ülve meditáltak. Helyet kapott továbbá a könyvben Wim Hof több hidegtűrő élményének leírása is.
Wim Hofnak magyarul is jelent meg hasonló témájú könyve, így bármelyiket tudom ajánlani motivációképpen, azoknak is, akik nem okvetlen szeretnének jeges vízben fürdeni. Az élet más területein is tudatosíthatjuk segítségével, hogy az akaraterő mily sok áthághatatlannak tűnő akadályt képes legyőzni. További információkat Wim Hof nevére keresve találhatunk az interneten, továbbá videókat a youtube-on. Érdemes rákeresni.
Jegesmedveség – Hogyan kezdjünk?
A továbbiakban a könyvből, internetről és saját tapasztalatból szerzett információkat osztok meg. Fontos tudni, hogy ezeket mindenki kellő óvatossággal, saját felelősségének teljes tudatában és megfontoltan alkalmazza! A hideg vízben való fürdés nem veszélytelen, e hobbi elkezdése előtt nem árt kikérni orvosa véleményét.
Hideg vízbe merülés
Nem árt
Tudatosítsuk, hogy a hideg víz nem árt az egészséges testnek, ha nem maradunk benne túl sokáig. Hőfoktól függően 3-10 percet nyugodtan a vízben tölthetünk, ha utána megszárítkozunk és teszünk róla hogy pótoljuk a hőveszteséget.
Biztonság
A hideg zuhany kivételével minden esetben legyen valaki a közelünkben, aki tud segíteni, ha váratlanul rosszul lennénk a vízben, vagy más baleset történne. Egyedül ne fürödjünk néptelen helyeken. Ha rosszul érezzük magunkat, azonnal hagyjuk el a vizet, inkább próbáljuk újra később.
Hidegzuhany
Kezdésként javasolt a hideg vizes zuhany, lehetőség szerint naponta. Normál meleg vizes zuhanyozás végére iktassunk be hideg zuhanyt, 2-3 lépésben csökkentsük a víz hőfokát egészen a leghidegebbre, közben forogjunk a vízsugár alatt, hogy minden oldalról érje az egész testünket. Akár 1 perc is elég, ízlés szerint. Közben törekedjünk a lassú, szabályos légzésre. Első alkalmakkor akaratlanul is kapkodjuk a levegőt, de ha odafigyelünk, képesek leszünk a lassú légzésre.
A hideg vízbe merülés fázisai
Első fázis: vízbe merülés után rövidesen érezhetünk szorító, zsibbasztó hatást végtagjainkon, égető érzést a testfelületünkön, késztetést ziháló légzésre, ízületekben szúró fájdalmat. Ez a fázis 1-2 perc alatt elmúlik, és testünk megbékél a helyzettel. Ha 2-3 perc alatt sem történik meg ez az alkalmazkodás, hagyjuk el a vizet, és próbálkozzunk későbbi alkalommal.
Második fázis: elmúlnak ez első fázis kellemetlen mellékhatásai, élvezhető a vízben tartózkodás – képesek vagyunk ellazulva vagy lassan úszkálva a szabályos légzésre, és a hidegrázás elkerülésére, lenyugtatására. Előfordulhat enyhe égető érzés a bőrön.
Harmadik fázis: Erős az égető érzés a bőrön, vagy nem tudunk úrrá lenni a hidegrázáson, esetleg valamelyik végtagunk erősen zsibbadni kezd, a hidegtől érzéketlenné válik, vagy más kellemetlen tünet – ezek jelzik hogy a második fázis véget ért. Hagyjuk el a vizet azonnal, ne akarjunk időrekordokat dönteni, könnyen túlságosan lehűlhetünk (hipotermia), ami életveszélyes állapotot is eredményezhet. Rendszeres edzéssel a későbbi alkalmakkor el tudjuk érni, hogy a biztonságos második fázisban egyre tovább maradhassunk a vízben.
Negyedik fázis: A vizet elhagyva megszárítkozunk és felöltözünk, közben újraindul a testfelszín vérellátása (bőrpír), az itt keringő vér lehűl, a test pedig hőt próbál termelni. Ha nem végzünk ilyenkor kellő testmozgást, a szervezet hidegrázással helyettesíti. Kellemesebb ha mozgunk. Legjobb a gyaloglás vagy laza kocogás. Ne kezdjünk ilyenkor megerőltető gyakorlatokba, mert a kihűlt izmok megsérülhetnek. Ha a mozgást kevésnek érezzük, kiegészíthetjük langyos zuhannyal vagy fürdővel (vigyázzunk, a túl meleg víz károsodást okozhat – gémberedett kézzel nehéz a hőfok ellenőrzése).
Nyakig a vízbe
Ha már a hideg zuhany elviselhető, lehet próbálkozni a hideg vizes mártózással, úszással. Legjobb nyáron kezdeni, 20-25 fokos vízben, és fokozatosan folytatni az alacsonyabb hőfokokban is. Ekkor több időt kap a szervezetünk hogy hozzászokjon a vízhez. Minél gyakrabban fürdünk, annál jobb. Ha valaki 20 fok alatt kezd, először csak derékig menjen a vízbe, és ha 1 percig bírta, akkor merüljön bele nyakig és ússzon vagy próbáljon ellazulni.
Csapatban jobban esik a csobbanás
Mi általában a parton vetkőzünk, a testünk megkapja a hideg levegőtől az első sokkot, ami előkészületként is megteszi. Ezután lassan, de egyenletesen belesétálunk a vízbe nyakig, majd úszkálunk, figyelve az egyenletes légzésre. 10 fok alatt a körülményektől függően kábé egy perc kell, hogy a szervezet megszokja a hidegsokkot. Legalább 3-5 percet jó bent maradni, ha jól érezzük magunkat, akkor tovább is. Minél tovább maradunk, annál jobban lehűl a testünk, és tovább tart majd újramelegedni (többet kéne kocogni utána).
Még egyszer: a legfontosabb a biztonság a hideg vízbe merülésnél
Újra véssük eszünkbe, hogy olyan helyen fürödjünk, ahonnan rosszullét esetén is biztonságosan ki tudunk jutni, és aki velünk van, ki tudjon vinni a vízből. Fagypont közeli vízhőmérséklet esetén figyeljünk végtagjaink ujjaira – ezek elgémberedve tompábban jelzik hogy elég volt, így túl hosszúra nyúlt fürdés esetén fagyási sérüléseket szenvedhetünk.
Sapka viselése ajánlatos, én az első évben 15 fok alatt a fejemet még nem merítettem a víz alá (ezt későbbre hagyom, majd ha egy egész telet átfürödtem). Tapasztaltabb jegesmedvék szerint nem javasolt hőszigetelő kesztyű viselése, mert azzal pont megakadályoznánk hogy végtagjaink lehűljenek és jelezzék a fürdésidő végét. A vizet elhagyva a izmaink, és főként a végtagok ujjai gémberedettek. mozogjunk óvatosan, meg ne sérüljünk, el ne essünk.
Alacsonyabb hőfokoknál, de vadvízben egyébként is javasolt a lábbeli viselése, amely megvédi lábunkat pl. az eldobált üvegdarabok vágásaitól, vagy a parti jég által okozott sérülésektől. Az elgémberedett lábunkon meg sem érezzük a vágást, csak később vehetjük észre.
Jómagam is régebben szinte irtóztam a hideg víztől, de rá kellett jönnöm hogy ez nem csak a kiváltságosok sportja lehet. Nagyon jó buli élvezni az egyre hűvösebb vizet, és kihasználni a természetadta fürdési lehetőséget – nemcsak nyáron, hanem egész évben. Tudom ajánlani.
Október elején kellemes meleg idő volt. A Duna vize 16-17 fokra melegedett, így szinte naponta jártam fürdeni, leggyakrabban Ákos is velem tartott. A csobbanásokról a Facebook-oldalamon rendszeresen egy-egy képet vagy rövid vidót tettem közzé, azzal a nem titkolt céllal, hogy más érdeklődőket is részvételre buzdítsak. Felvettem a kapcsolatot Jolcsik Péterrel is, aki szilveszterkor szokott úszni a helyi “jegesmedvék” közt. Megbeszéltük hogy ahogy ideje engedi, ő is velünk tart. Rajta kívül még néhány további érdeklődő is akadt, ki-ki egyéb elfoglaltsága függvényében részt vett rendszeres csobbanásainkon, amelyekre délutánonként 15:30-kor, majd az óraátállítás után 14:30-kor került sor.
október 21, a víz 13.4 fokos, szemerkélő eső
Tudtam, hogy mivel számomra új ez a hideg vizes dolog, hozzá kell edződnöm, így igyekeztem lehetőség szerint minden nap menni (hacsak nem esett az eső, de októberben ritkán esett). Október 16. után a víz újra fokozatosan hűlni kezdett, a fotón a 13,4 fokos vízben már négyen fürdünk. Október végére aztán 11 fokos lett a víz. Első 11 fokos alkalommal a vízbe merülve szúró fájdalmat éreztem a bokámban, és enyhén fájdalmas összehúzódást vállaimban, ezek elmúltak kábé két perc úszkálás után. Többszöri hasonló csobbanás után aztán ezek a tünetek már nem jelentkeztek.
Aztán újabb melegfronti hatásra a Duna visszamelegedett 13 fokosra, ami november 5-ig kitartott. Így már kellően hozzászoktunk ehhez a hőmérsékletű vízhez, nagyon jókat pancsoltunk benne a késő őszi napsütéses napokon. Először 15 percet szoktunk a vízben tölteni, de aztán 10 percre korlátoztuk, hogy a fürdés utáni visszamelegedést lerövidítsük. E kellemes időszakban fogalmaztam meg eme négysorost:
Már sárgul a lombjuk a parton a fáknak, Még őszi nap sápatag fénye virít, Már nem melegít vize lomha Dunának, De minket a hűvös is kedvre derít!
Hirtelen 10 fok alá
November 10-től megindult a lehűlés, 11.4 majd 10.8 fokos vizet is kipróbálhattunk. Alig vártam, hogy elérjük a 10 fokot, ami aztán nagyobb léptékben sikerült mint előre terveztem.
Alicante, csobbanás a “melegebb” vízben
De közben egy rövid nászútra mentem a spanyolországi Alicante-ba, ahol a Dunánál jelentősen melegebb, 19 fokos volt a tenger, így nem hagyhattam ki egy csobbanást. Nem volt strandolós idő, így csak 3-4 ember (fanatikus) volt a vízben. Feleségem meg is jegyezte, hogy azért akad még pár idióta . De készített rólam pár fotót, és megvárt a szeles tengerparton, amiért hálás köszönetem neki!
8.4 fokos a Duna, jól jön a sapka is
November 19-én újra itthon voltam, közben a Duna hirtelen lehűlt 8.4 fokosra. Tartottam is tőle, hogy hogy fogom viselni, tekintve hogy addig 10.8 fokosnál hidegebbet nem próbáltam. Szeles idő volt, a levegő csak 4 fokos, így eléggé hidegnek éreztem a vizet is. De nem volt olyan rossz, mint amire számítottam. Hárman jöttünk össze, Ákossal és Péterrel. Szerencsére két nappal később újra csobbanhattunk – sokkal kellemesebb körülmények közt: bár a víz 7.8 fokosra hűlt, de szélcsendes, 8 fokos idő volt.
Azt azért éreztem, hogy több alkalomra lesz szükség, hogy a 10 fok alatti vizet megszokjam, különösen a lábujjaim és a kezeim gémberedtek el és hűltek át nagyon ennél az alacsony hőfoknál, valamint a bőrömön éreztem enyhe égető érzést. A vízből kijőve alaposan bepirosodott a bőröm, és érzékeny volt a dörzsölésre, továbbá az átfagyott kezekkel elég ügyetlen volt az öltözködés. Bevezettem, hogy fürdés után közvetlenül – miután felöltöztem – beiktatok egy 15 perces tempós sétát a közeli pékséghez és vissza. Ez elegendő szokott lenni ahhoz, hogy a mozgás által termelt hő pótolja a vízben leadott hőmennyiséget, így elkerülhettem az utólagos reszketést. Ugyanis ha csak beülnék valami meleg helyre, kívülről nem tud kellő hőt felvenni a szervezet, és fürdés után 10-15 perccel szinte ellenőrizhetetlen reszketés lenne úrrá rajtam – a szervezet így próbál mozgással hőt termelni (próbáltam, és inkább jobb a séta).
Mindebből a legfontosabb tanulság, hogy a 8 fokos vízzel már hihető közelségbe került a szilveszteri csobbanáskor várható vízhőfok. Ami egyre jobban közeleg.
Szeptember 25-én már 17 fokos volt a Duna vize, míg a levegő 13 fokos volt. Azt is mondhatnám, hogy bementünk melegedni a vízbe, bár ezt akkor nem így éreztem. Ákossal besétáltunk a vízbe nyakig, igyekeztünk mélyen és nyugodtan lélegezni. Rövidesen a karjaim és lábaim zsibbadni kezdtek, mintha kívülről szorítanák őket. Tudtam hogy ez nem veszélyes, csak ki kell várni míg a szervezet alkalmazkodik. Egyébként belsőleg jól éreztem magam.
Kábé két perc múlva elmúlt a zsibbadás és a szorító érzés, kellemesebb lett a víz. Mivel még nem voltam hideg vízhez edzett, kapkodott a remegés, oda kellett figyelnem, hogy lazítsam el a testem, lélegezzek, és átadjam magamat a hűvös közegnek. Ellazulva a remegés mindig egy időre megszűnt. Aztán kábé 10 perc után már nehezemre esett ellazulni, ekkor kimentem a vízből megszárítkozni. Sütött a nap, így kint kellemes volt.
A következő napokban az időjárás függvényében szinte naponta csobbantam. Természetesen tudatosítottam a hideg vizes fürdőzés veszélyeit is, mindig úgy szerveztem hogy legyen velem valaki ha váratlan esemény történne, netán rosszul lennék a vízben. Az interneten talált infók szerint szívgörcs meg hasonló nyalánkságok előfordulhatnak ha a szervezetet hirtelen hidegsokk éri. Ha Ákos nem ért rá velem tartani, megkértem fiamat vagy feleségemet, hogy legyen ott a parton, ha segítségre lenne szükség. Persze nem szoktam fejest ugrani a hideg vízbe, hanem levetkőztem, és komótosan besétáltam a vízbe, közben lelkileg is felkészülve a hideg hatására. Nem is volt ebből semmi baj.
15 fok teljesítve
15 fokos lett a Duna, 2018. október 4.
A Duna vize fokozatosan hűlt, pár 16 fokos csobbanás után október 4-én Ákossal kipróbálhattuk a 15 fokos vizet, így elérve az első mérföldkövet. Ekkor kezdtem el kábé 2-3 perc úszás után tartani fél perc szünetet, majd újra visszamenni a vízbe, hogy szoktassam magamat a bemenetelre. Mivel a szervezetem már alkalmazkodott, ilyen rövid szünet után már kellemes volt a vízbe visszatérni.
Látva, hogy az eddig hőfokokat maradandó károsodás nélkül túléltem, már meg mertem magamban fogalmazni a konkrét célt: folytatni a rendszeres csobbanást legalább szilveszterig.
Életem eddigi 47 évében mindig is viszolyogtam a hideg víztől. A 26 fokos úszómedencébe lehetőség szerint már be sem mentem. Tengerparton, ha a víz 25 fok alatti volt, inkább a gyerekeknek segítettem homokvárat építeni, csak hogy ne kelljen a hideg vízbe menni. (Na jó: szeretek is homokvárat építeni.) Ha nyáron a Dunában fürödtünk, lassú hozzászokási procedúra során mentem csak a vízbe. Szauna után is csak pár másodperc langyos zuhanyt engedélyeztem magamnak, vagy a 32 fokos medencét használtam hűtésnek. Egyébként legszívesebben a 36 fokos termálvízben lebzseltem.
Ilyen hülyeség engem nem érdekel
Egy éve Ákos barátom mesélte, hogy olvas egy könyvet Wim Hoftól (a “jégember”), aki a hideg elviseléséről és előnyeiről írt. Ő ennek hatására kezdett próbálkozni a hideg vizes mártózással, így az 5 fokos vízbe már derékig be szokott menni. Én erre csak annyit mondtam, hogy érdekesen hangzik, de engem ilyen hülyeség nem érdekel. Különben sem szeretem a hideg vizet, és én csak olyasmibe vágnék bele, amit valamilyen szempontból élvezni tudnék.
Na de én nem vagyok egy sportember
De nem felejtettem el a témát, a gondolat ott motoszkált a fejemben. Az mindenképpen érdekelt, hogyhogy egyes emberek képesek olyasmire, ami a többi számára lehetetlennek tűnik. Tudom, vannak sportemberek, akik rendkívüli teljesítményekre képesek. Én nem vagyok sportember, középiskolában hármasom is volt tornából. De több sportembertől hallottam már azt, hogy az eredmények elsősorban fejben születnek (na meg kell hozzá megfelelő edzés is) – és ez érvényes az élet más területein is.
Egy nem túl sportos, de szemléltető példa: otthon vagyok a földszinten, és kedvem lenne olvasni, de a könyvem az emeleten van. Nincs kedvem felmenni – lusta vagyok, az agyam hatalmas akadályként tekint az emeletnyi magasságra, amely lehetetlenné teszi, hogy a könyvemhez jussak. Halogatok: „Majd ha valamiért fel kell mennem amúgy is, no majd akkor lehozom”.
Pedig ha az agy kiadja a parancsot a testnek, az máris mozdul, legyőzi a lépcsőket, meghódítja az egy emeletnyi magasságot, és dicsőséggel hozza az áhított olvasnivalót. Ezt már többször próbáltam, és működött! Haleluja!
2018 meleg nyara
2018 nyarán aztán jöttek a hőségek. A Duna vize júliusban egész 25-26 fokig melegedett. Elkezdtem délutánonként kijárogatni a partra, lehűteni magamat a Dunában. Napoztam, közben félóránként csobbantam egyet a hűsítő vízben. Ez kellemesen elviselhetővé tette a hőséget. Közben, emlékezve a hideg vizes témára, próbáltam átprogramozni az agyamat. Miközben mentem be a vízbe, tudatosítottam, hogy a 26 fokos víz nem árt a testnek, így valójában nincs semmilyen okom arra, hogy a hideg vízzel érintkezve összeránduljak, vagy pihegjek, vagy hogy a szokott kényeskedő módon menjek be a vízbe. Próbáltam komótos, de folyamatos léptekkel besétálni a vízbe, közben megőrizve a normál légzési ritmust, nem törődve a hideggel, ahogy az fokozatosan magába fogad. Csodák csodája: nem lett semmi bajom. Sőt: élveztem, hogy simán besétáltam a vízbe. Maradtam is bent egy ideig, tudva, hogy bár hűsít a víz, de nem árt. Ezt folytattam augusztusban és szeptember elején is, miközben a Duna vize fokozatosan lehűlt 21 fokosra.
Wim Hof – A Jégember
Nyaralásunkkor egy malagai könyvesboltban megláttam Wim Hof és Justin Rosales: El hombre de hielo (A Jégember) c. könyvét. Gondoltam: érdekel a téma, nyelvgyakorlásnak is megfelel – így megvettem. Bővebben majd írok a könyvről egy külön posztban, de a lényeg az, hogy kellő szoktatás után bárki képes lehet elviselni a hideg vizet (10 fok alatt értendő, akár nulla fok közeli). Csak lassan rágtam át magamat a könyvön, mert minden ismeretlen szót becsületesen szótáraztam és a margóra írtam – volt oldal ahol 6-7 is akadt. De már közben éreztem, hogy ez lesz a legújabb „hülyeségem”.
Vége van a nyárnak, hűvös vizek járnak
2018. szeptember 22-én vége szakadt a hosszúra nyúlt nyári időnek. A Duna vize 19 fokosra hűlt, a levegő még hűvösebb volt. Aznap vendégeink voltak, ebéd után kabátokban sétáltunk egyet a Dunaparton, de én vittem magammal fürdőruhát és törölközőt is. Nem voltam biztos benne hogy csobbanok, mert 19 fokos vízzel még nem volt tapasztalatom. Aztán a többiek derülésére végül nekiduráltam magamat és bementem a vízbe. Hideg volt. Nem kicsit, nagyon! Csak 2-3 percet töltöttem benne, de valahogy megfogott. Az elme megint győzedelmeskedhetett egy akadályon.
Ekkor döntöttem el, hogy szeretnék folyamatosan csobbanni a Dunában, legalább szilveszterig, lépésenként szoktatva magamat az egyre hidegebb vízhez. Ekkor még félelmetes volt belegondolni: hogy viselem majd az 1-2 fokos vizet, mikor már a 19 fokos is ennyire hidegnek tűnt? Na, ez majd kiderül.
.
