Ma reggeli futásom közben a földúton négy nyomvonalból is választhattam hogy melyiken haladjak – a fotón is látni. Ami pont kétszer annyi mint a nótában!
Első lehetőség: megállhattam volna készíteni egy részletes áthaladási tervet, az egyes verziók költségelemzésével, előreküldeni egy háromdimenziós lézeres terep-letapogató berendezést, na meg egy csapat geológust akik elemeznék a talajszerkezetet. Az úton lévő apró rovarok védelméről is kellett volna gondoskodni, meg elemezni, hogy más állatfajok életterében nem teszek-e kárt áthaladásommal. Na meg vigyázni, hogy nehogy Z alakban fussak, és valaki ezt háborús propagandának fogja fel. Ezen infók birtokában egy kinevezett bizottság meghozhatta volna a döntést, hogy melyik nyomvonal a legbiztonságosabb opció. Persze addigra úgy megöregszem, hogy már nem bírok tovább-csoszogni.
Másik lehetőségként felhasználhatom eddigi tapasztalatomat, amely azt sugallja, hogy egyik nyomvonalon sem leselkedik rám halálos veszély, így valójában amelyikhez kedvem szottyan abban a pillanatban, azon elindulhatok. Azzal a tudattal, hogy ha közben mégsem tetszene, vagy ha rájövök hogy több a pocsolya a lábam alatt, mint ami messziről látszott, bármikor visszafordulhatok, vagy átkecmereghetek a másik nyomvonalra.
Ma reggel Romuald Fons hangoskönyvét hallgattam a scribd-en (Crece y Hazte Rico – Növekedj és gazdagodj, a fickó spanyol és egy jól menő SEO ügynökséget működtet többek közt). A cím alapján általános bla-bla szövegre számítanának sokan, ellenben szókimondó és gyakorlatias formában osztja meg tapasztalatait saját sikertelenségeiről és későbbi sikereiről.
Két rövid fejezetet emelnék ki most, amelyek lényege:
- ne gondolkozz túl sokat, hanem cselekedj!
- változtass irányt, ha szükséges!
Számomra ez azt jelenti, hogy nem szeretnék előre 10 éves üzleti tervet készíteni, mert nincs elég adatom, sem látnoki képességem hogy lássam, mi történik majd nemhogy 10 év múlva, de azt sem tudjuk, mi lesz majd jövő héten. Ha van egy “jó” elképzelésem ami lelkesít, belevágok. Elindulok egy irányba. Aztán lehet hogy zsákutcában találom magamat, de jó esetben rövid tolatás után mehet tovább a szekér kissé más irányba. Problémák és megoldandó feladatok lesznek, de ma nem láthatom előre mindet.
A fészbukon általában mindenki csak a sikereit domborítja. Én most egy kudarcomat osztom meg: 2021 októberében tele volt a hócipőm a képmutató cenzúrával, és támadt egy ötletem, hogy csináljunk egy cenzúramentes közösségi oldalt, ahol a felhasználók saját maguk felelnek az általuk megosztott tartalomért, véleményekért és tudnak kommentelni.
Novemberben egy személlyel el is kezdtük a fejlesztést, és 5 hónapnyi munka után volt egy nagyjából működőképes alap verzió. Menet közben agyaltam, hogy hogyan oldjuk meg a közben felmerülő problémákat, valamint teszteltük a finanszírozási ötleteket. Mivel bizonytalan volt a projekt, nem akartam befektetőt bevonni, mert égett volna a képemen a bőr, ha más pénzét elbukjuk.
A projektnak rövid távon legalább önfenntartónak kellett volna lennie. Nem találtam ilyen megoldást, és ami ötlet volt, arról is kiderült hogy tizedannyi bevételt sem képes hozni, mint elképzeltem. Emellett a kisebb-nagyobb műszaki fennakadások már szinte lényegtelennek számítanak, mert ha a vállalkozás nem termel elég pénzt, akkor az nem vállalkozás, hanem hobbi, sokszor elég költséges hobbi.
Szóval beismertem magamnak a kudarcot , és április elején lefújtam az egészet. Az öthavi munka és annak költsége ment a kukába. Kiömlött a tej. Én öntöttem ki. De már tudom hogy nem kell sírni felette
. Értékes tapasztalattal lettem gazdagabb. Minden egyes kudarc egy olyan tudást ad, amely lehetővé teszi hogy valamivel kevesebb hibát kövessek el a jövőben.
De hibák mindig lesznek.Romuald Fons azt mondja: ne csak egyfajta dolgot próbáljunk egyszerre. Ha valakinek van hét verziója amit kipróbál, és abból egy vagy kettő jól működik, a többit azonnal megszüntetheti. Akkor van ugyan 5-6 kudarca, vagyis tapasztalata, de 1-2 meg szuperul megy. Míg ha csak egy verzióban gondolkodunk, lehet hogy épp a működésképtelent fogtuk ki, és akár évekre leköthetjük magunkat egy kudarcra ítélt ügy mellett, anélkül, hogy láthatnánk más lehetőségeket.
Úgyhogy a most induló web-logisztikai céghez nincs üzleti tervem.
De tudom hogy X összeg kell a beinduláshoz, és később a bevételek fedezni fogják a költségeket. Tudom, hogy ha megbízhatóan és felelősen teljesítjük ügyfeleink felé amit vállalunk, működni fog. Tudom hogy kell egy jó csapat, ami alakul, a héten kész lesz az árlistánk, június közepétől üzemelünk. Addig már “csak” a szoftver-hátteret kell befejezni, raktár-helyiséget találni és berendezni, ügyfelekkel és szolgáltatókkal szerződni. A többit meg megoldjuk menet közben.
Több út van előttünk, de lehet hogy a végén majd azon haladunk, amely ma még nem is látható. Vár minket egy (be)láthatatlan út!
