Van aki ezt úgy érti: tanulj fiatal korodban, mert felnőttként már nem lesz rá lehetőséged!
Na de mit tegyen az ökör, aki életkoránál fogva már nem tinó, de valami érdekelni kezdi? Hát hagyja figyelmen kívül a fenti vélekedést, és ugorjon fejest a tanulásba!
Mindig is azt gondoltam, hogy a tőzsde szimpla szerencsejáték, és nem is érdekelt bővebben a téma. A következő fél évben viszont szeretnék minél többet megtudni a témáról. Indulásként Alkér Orsolya „csali”-könyvével, a „100 helyről fizetés„-sel, majd André Kostolany „A befektetés művészete” című könyvével indítottam. Warren Buffett módszereinek tanulmányozásával folytatom.
Most már kezdem sejteni, hogy a tőzsdén szerencsejáték is és befektetési lehetőség is keveredik, a kettő közt néha nem is húzható meg az éles határvonal. És nem minden arany ami fénylik. Ez a témakör is olyan, hogy nem szabad mindent elhinnünk amit írnak vagy mondanak, kénytelenek vagyunk gondolkodni, használni a józan paraszti eszünket is. Már akinek van.
A témába mélyedve újfent méltatlankodom, hogy az iskolában mennyire nem tanítanak semmit a hosszútávú anyagi tervezésről, a befektetések egyes fajtáiról, azok előnyeiről és kockázatairól. Hogy mennyire földhözragadtak vagyunk, az is akinek tartaléka, megtakarítása van, leggyakrabban nem lát tovább a banki lekötött betét lehetőségeinél, ahol a kamat még az inflációtól sem véd meg. Vagy esetleg rásóznak valami életbiztosítást, ami ugyan sokkal jobb mint a semmi, de a pénze hozamának nagy részét elviszik az illetékek és jutalékok.
Izgalmas, fejzsongató téma. Időt, és türelmet igényel. És hogy képesek legyünk megkérdőjelezni saját hiedelmeinket. Merni kipróbálni új dolgokat. És amikor kell, ellenállni a kísértésnek., észben tartva Warren Buffett tanácsát: „Ne akarj gyorsan meggazdagodni!”. Pedig ki ne akarna?
Szóval aki tinó korában nem tanult meg valamit, az még ökör korában bepótolhatja. Így lehet belőle még képzettebb ökör!