Ma kihasználtam a kánikula-mentes reggelt egy kis futásra. Az utóbbi pár hónapban hanyagoltam a futást – bár párszor lett volna hozzá kedvem, de sikeresen legyőztem . Ma meg a lustaságot győztem le… Óha! … Csak most tudatosítom, hogy micsoda győzelmek sorozatát tudhatom magaménak … Csak kézben kell tartani az irányítást! Amikor úgy döntök hogy lustálkodni akarok, akkor az a siker, ha az teljesül! Végülis mi magunk irányítjuk a sorsunkat. Nemde?

Régebben egy könyvben olvastam ezt a megállapítást: Vagy haladsz a sorsoddal, vagy vonszol. Egy régi fájdalmas tapasztalatom is ezt igazolja: Van már 20 éve is, hogy történt. Egy ismerősöm lován kilovagoltam, útközben egy közeli bolt előtt megálltam és a lóról leszállva egy pillanatra elengedtem a kantárszárat. A ló érezte hogy nincs a hátán lovas, és nyugtalan lett az ismeretlen környezetben. Fordult egyet, és elügetett, vissza az istállója felé. Én meg balga módon reflexből már csak a kengyelszárat tudtam elkapni, hogy majd visszatartom a több száz kilós jószágot. Persze a newtoni fizika működött, és a ló mozgási energiájából részesülve beálltam egy rövid röppályára – a ló mögé. Persze ekkor már elengedtem a kengyelszárat, de a jobb hátsó patájától még érkezett egy búcsúrúgás az arcomba. Szerencsés voltam, épp csak a bőröm repedt fel kicsit, plusz az aszfalton való landolásnál szereztem pár horzsolást, de komolyabb bajom nem történt.

Mi is ebből a tanulság? Jobb a lovat (és a sorsot is) kantárszáron tartani, vezetni, haladni vele. Mert ha lemaradsz, akkor majd a sorsod vonszol téged, de annak sokszor fájdalmas mellékhatásai vannak.

Sok olyan esetről hallottam, amikor valaki nem fizette a telefon-számláját, például havi 30 eurót, mert másra költötte a pénzét. Jöttek a fizetési felszólítások, nem foglalkozott velük. Teltek a hónapok, és egyszer csak jött a végrehajtó, és a 4 havi 120 eurós tartozás miatt, mindenféle plusz behajtási költséggel megfűszerezve – már 300 eurót hajtottak be rajta – jobb esetben levonták a fizetéséből, rosszabb esetben ráterhelték a lakására, majd elárverezték olcsó pénzért. Aztán persze az ember panaszkodott, hogy milyen rossz a sorsa. Pedig ha időben kézbe veszi a sorsát, akkor sokkal olcsóbban megúszhatta volna, akár válthatott volna olcsóbb telefonos előfizetésre, amit megengedhet magának.

Hasonló tragikus és „felháborító” eseteket már láttunk a tévében is: Az egyedül élő özvegy XY-t kilakoltatják kertvárosi házából, mert két évnyi (!) elmaradásban volt a víz és villany számlával. És még akkor sajnálni is kell, meg tüntetéseket kell szervezni a kegyetlen kilakoltatás ellen. Na most bizonyára azt gondolják: milyen érzéketlen vagyok! Pedig az illető nagyon jól tudhatta, hogy egyedül már nem tudja fenntartani a nagy házat, és a vizet meg a villanyt, amit elfogyaszt, ki fog kelleni fizetni. A házat időben eladhatta volna, vehetett volna helyette egy kisebbet vagy egy kis lakást, amit fenn tud tartani. Így, hogy nem vette kézbe a sorsát, a sors kivonszolta a házából.

Ha nekem lecsökkenne a bevételem, azonnal hozzáigazítanám a kiadásaimat. Lemondanám a Netflixet, nem vennék új telefont, lejjebb szabályoznám a fűtést, figyelnék a villany-fogyasztásra, nem mennék étterembe. Aztán persze közben lehet azon dolgozni hogy nőjön a bevétel, de mindig azt kell beosztani ami van. És ha a házamon hitel lenne, amit nem tudnék törleszteni, azonnal megpróbálnám átütemezni kisebb törlesztőre. Ha az is sok, akkor el kéne adni és kisebbet venni vagy bérelni. De semmiképpen sem hagyni, hogy a fizetetlen adósságok gyülekezni kezdjenek. Mert amíg én irányítom a sorsomat, az én érdekeim érvényesülnek.

Ez csak két kiragadott példa volt arra, hogy az emberek nagy része nem igazán vállalja a felelősséget saját sorsáért. Inkább elvárja, hogy valaki oldja meg, segítse meg, támogassa, védelmezze. Legyen ingyenes egészségügyi ellátás, ingyenes oktatás, legyenek jó utak, legyen szociális segély, legyen nyugdíj – nemcsak tizenkettő, de tizenharmadik is. Ha ezek az emberek saját nemtörődömségük miatt sanyarú sorsra jutnak, nem tudom őket sajnálni. Én odafigyelek, hogy a víz, villany, bérleti díj, adók, járulékok, egyéb számlák időben be legyenek fizetve. Aztán némi tartalék a későbbi tervezett kiadásokra, és a nem várt kiadásokra. Mindezek után ha még marad valami, akkor lehet habzsi-dőzsizni.

Én például tegnap vettem egy gombóc citromos fagyit! Igenis, ez már habzsi-dőzsinek számít, mert 1,50 eur-ba kerül a 40g-os gombóc, tehát kilója 37,50 eur. Akciós kacsacomb kilóját meg már 10 euróért is kaphatsz! Hűha! Szóval fizesd ki időben a számláidat, ne jöjjön a végrehajtó!