Szerző: Gyetven Miklós
A párkányi Štúr-szobor és a feszültség
Megmértem, tényleg feszültséget generál-e az új párkányi Štúr-szobor, amelyet 2019. május 12-én avattak fel a Duna-parton.
Mert ahogy az egyszeri mondta: a politikusoknak azt sem lehet elhinni, amit kérdeznek. Jobb ha utánajár az ember.
Hát feszültséget a mérés nem igazolt. Ahogy a képen is látható, csupán 0,04V-nyi alapjárati feszültséget mutat a műszer.
Összeszedtem hát minden bátorságomat, és egészen közel mentem a szoborhoz. Mert ugye azt mondták egyesek hogy ez mennyire veszélyes itt a magyarságra nézve. Féltem is, hogy mi az Isten csudája fog velem történni😟. Csodák csodája, a szobor nem bántott. Meg se mukkant. Csak nézett egykedvűen a Duna felé. Villámok sem cikáztak belőle. Nem akart arról sem meggyőzni, hogy felejtsem el magyar anyanyelvemet és eztán csak szlovákul beszéljek. Mikor elfordultam tőle, nem csinált semmit a hátam mögött sem. Pedig titkon figyeltem ám! De annyit sem mondott hogy fityfiritty. Vagy ennek a szlovák megfelelőjét sem, ami nem tudom hogy hangzik.
Akkor vajon ki szíthatja a feszültséget ha nem a szobor? Kinek válik hasznára a perpatvar? Netán valamely parlamentből kibukott párt aktivistái szeretnének ellenséges fenyegetést kreálni belőle, hogy aztán melldöngetve kiállhassanak és küzdhessenek eme “hatalmas” veszély ellen, mint az itteni magyarság egyetlen megmentői? Hátha így visszakerülhetnek a parlamentbe?
Tán jobb lenne ha példát vennének néhány tiszteletreméltó társukról (párton belül is), akik feszültségszítás helyett inkább azon dolgoznak, hogy több pénz, több lehetőség, Szlovákia északabbi részeivel egyenlő jogok jussanak az itteni lakosoknak, beleértve az itt élő magyarokat és szlovákokat is. Hogy javuljon az oktatás, egészségügy minősége, a közutak állapota, az államigazgatás működése, a vállalkozási és munkalehetőségek.
Igen, a múltban voltak minden oldalon bajok, sérelmek, igazságtalanságok – azokon változtatni már nem tudunk. Viszont jövőt olyant építhetünk, amilyent szeretnénk. Ne mindig ellenséget keressünk, és valami ellen akarjunk küzdeni, hanem küzdjünk inkább valamiért. Valami jóért, hasznosért.
Én egyszerűen nem vagyok hajlandó utálni valakit azért, mert más nemzetiségű. És a szobraikat sem fogom utálni. Élni és élni hagyni. Ha ezt követeljük mi magyarok, akkor adjuk meg ezt viszont a szlovák polgártásainknak is.
A cikk a Facebook idővonalamon jelent meg 2019. május 13-án (link: https://www.facebook.com/miklos.gyetven/posts/2510966725635046). Miután majd 100 hozzászólás született (hideg is, meleg is), a következő kis kommenttel zártam a témát:
Köszönöm hogy elolvasták, elolvastátok a cikket és köszönöm a hozzászólásokat is!
Minden csoda három napig tart, a Štúr-szobornak is megvolt e három napja:
1. tüntetés
2. szoboravatás
3. csámcsogás a témán
Az élet megy tovább, ez meg csak egyetlen szobor az Európában elhelyezett számtalan szobor közül. Nincs nagyobb jelentősége.
Ha ezt a kommentekben feltűnő sok buzgó energiát inkább valami alkotó tevékenységre fordítanánk, pár éven belül itt a Kánaán!
Az Y Modell
12 magyar fiatal vállalkozó útja a siker felé
Egy óbudai könyvesboltban nemrég bukkantam e könyvre.
Az előszóban felmerül a kérdés: Valóban oly semmirekellő a mai Y generáció? Nem lojálisak, nem lelkesednek semmiért, csak a gyors meggazdagodás érdekli őket? Vagy ez csak olyan általánosítás mint az “ezek a mai fiatalok”, amit a mi szüleink és nagyszüleink is előszeretettel használtak az épp aktuális ifjabb generációra.
Őszintén szólva néha nekem is olyan érzésem van, hogy bár munkatapasztalat híján vannak, a mai fiatalok mégis rögtön egy jól fizető menedzseri székbe szeretnének beülni, és nem akarnak keményen vagy kitartóan megdolgozni az eredményekért. Aztán ha bármikor jobb lehetőség bukkan fel, huss, tovaröppennek. Mi nem ebben a szellemben nőttünk fel, mégis időnként elgondolkodom: hátha nekik van igazuk. A világ felgyorsult, az iskola elvégzése után már nem vár ránk egy stabil nyugdíjas állás. Az a nyerő, aki gyorsan tud váltani, alkalmazkodva a környezeti változásokhoz. Mert egyvalami biztos: az állandó és egyre gyorsabb változás.
Nemcsak léha ifjak vannak
Bizonyítékként, hogy nemcsak léha ifjak léteznek, a könyv bemutat 12 fiatalt, akik röviden mesélnek magánéletükről és vállalkozói útjukról, eddigi eredményeikről. Gondolom a korlátozott terjedelem is oka lehet, hogy a leírások általában eléggé vázlatosak. Én szeretem ha egy írás mélyebben elmerül a témában és konkrét részletekkel mutatja be a vállalkozók útját, mert abból úgy többet lehet tanulni. Kb. kettő cikk szinte haszontalan is ebből a szempontból, mégis a többségéből ki lehet hámozni hasznos információt.
Bár mindenkit más szempont érdekelhet, számomra a következő gondolatok tűntek legértékesebbnek a könyvből, kiegészítve azokat saját szájízem szerint:
Csináljuk ami érdekel
Fontos hogy azt csináljuk, ami érdekel, felvillanyoz, még ha az el is tér a szokványostól, akár szembemegy az árral. Ha viszont már nem érdekel, vagy nem megfelelő, ne habozzunk váltani – mielőtt az egészségünk vagy az életkedvünk rámegy. Az amit eddig csináltunk, nem kötelez arra, hogy ezután is ugyanazt csináljuk. Bármikor válthatunk!
Ha munkahelyről van szó, bizonyos időre elvállalhatunk kevésbé jól fizetett állást is, ha az érdekel, és ott tanulunk valami értékeset. Egy spanyol vállalkozási tanácsadó (Antonio Gonzáles-Barros) videó-interjújában mesélte: Frissen végzett vállalkozókedvű fiatalok fordultak hozzá tanácsért, hogy hogyan kezdjenek vállalkozni. A tanácsa: Sehogy! Menjenek el 1-2 évre egy vagy több helyre dolgozni, ne a saját kárukra, hanem a munkáltató kontójára tanulják meg hogy hogyan működik a munka, hogyan működnek a vállalkozások. És még fizetik is őket. Csak azután kezdjenek saját vállalkozásba, amikor már el tudják kerülni a legelemibb hibákat. (Az interjú itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=2y4eGcImk2c ).
Kitartás
Nem minden sikerül elsőre. Az új vállalkozások nagy része pár éven belül becsődöl. Ha nem sikerült, próbáljuk újra, másképpen, kitartóbban, felhasználva az előző tapasztalatokat, okulva az előző hibákból.
Legyünk kitartóak! A jól beinduló vállalkozásban is általában évek kellenek, míg olyan szintre jut, hogy számottevő pénzt tudjon belőle kivenni a tulajdonos. Addig marad a szerény élet és a sok-sok munka. Saját tapasztalatból is megerősíthetem: minden sokkal tovább tart, mint azt előre gondoljuk. Nem vicc: sokkal tovább!!!
Célok és haladás
Konkrét célokat kell kitűzni, megszabni az oda vezető út mérföldköveit, hogy mindig világos legyen, mi a következő lépés. Aztán már csak mindig lépni kell egyet, és figyelni (mérni) hogy haladunk-e. Hisz a 10.000 kilométeres út is egyetlen lépéssel kezdődik. Lépni meg általában mindenki tud. Aztán már csak az egyetlen lépést kell ismételgetni, míg oda nem érünk.
Próbáljunk egy célra fókuszálni, ne aprózzuk el magunkat sok-sok cél közt, való igaz a mondás: egy fenékkel több lovat nem lehet megülni. (Könnyű ezt mondani! Jómagam is többször megszegem e szabályt, de időnként aztán próbálom magamat megregulázni.)
Vállalkozói ötlet titkolása
Sokan azt hiszik, van egy szuper ötletük, és azt titkolják, nehogy valaki más megvalósítsa. A valóságban szinte mindent már valaki kitalált, ötletekkel tele van az internet. Amit kevesen csinálnak: nekilátnak és megvalósítják. Ez az igazán nehéz része. Ezért nyugodtan elmondhatjuk ötleteinket, hátha valakitől jó tanácsot kapunk, esetleg találunk valakit aki segíteni tud célunk elérésében.
Még a szuper ötletekhez annyit: ha valami ötlet teljesen újszerű, ami még nem létezik, az valójában rizikós is, mert semmi nem garantálja hogy van is rá valós fizetőképes igény. A biztonságosabb üzleti modellek a már létező bevált receptek, ezekből szemezgethetünk saját ízlésünk és érdeklődésünk szerint. A fontos az, hogy mi tud minket fellelkesíteni, és mit tudunk jobban megcsinálni mint az eddigi vállalkozók. És itt nem a jobb (alacsonyabb) árra gondolok, mert az olcsóskodás egy kezdőnek a legbizonytalanabb üzleti modell. Inkább hogy valamit szebbé, jobban elérhetővé teszünk, jobb minőségben elkészítünk, vagy jobban megoldjuk a vevőnk problémáját.
Félelem
Félni lehet. A változástól, új céloktól, ismeretlentől. Félni kell. A félelem jó, mert óvatosságra int, rákényszerít a kockázat felmérésére, esetleg biztonsági intézkedésekre. De a fontos az, hogy a félelem ellenére tudjunk és merjünk cselekedni.
Jó pap is holtig tanul
Tanuljunk folyamatosam! Sokan azt hiszik, a tanulás véget ér az iskola elhagyása után. Pedig igazából csak akkor kezdődik. Valljuk be: az iskolában igazán kevés használható dolgot tanítanak. Azok nagy része el is avul, mire az iskolát befejezzük. Szerencsére az interneten szinte korlátlan mennyiségben és nagyrészt ingyenesen található anyag (videók, szakmai szövegek, stb., és most nem a vicces macskás videókra gondoltam).
Tanuljunk mások példáján, képezzük magunkat ezekből a forrásokból is, valamint olvassunk a kedvenc témánkkal kapcsolatos könyveket. Nyelveket, szakismereteket, szinte bármit ingyenesen és rövid idő alatt megtanulhatunk, ha vesszük a fáradságot, és például esténként a tévés valóságshow helyett ennek szentelünk 1-1 órát. Keressük a kapcsolatot nálunk okosabb vagy tapasztaltabb emberekkel – tanuljunk tőlük, váljanak a mentorainkká.
Tanuljunk nyelveket! Bármilyen nyelv ismerete megkönnyíti az életünket, számtalan kaput nyit ki előttünk, és lehetővé teszi hogy több nyelven szívjuk magunkba a tudást.
A legjobb tanulási módszer pedig a gyakorlat. Kezdjük el, amit szeretnénk, és tanuljuk meg menet közben, hogyan kell!
Végülis érdemes elolvasni
A könyv elolvasását ajánlom olyan fiataloknak is, akik még nemigen tudják, mit is kezdjenek az életben. Ma a korlátlan lehetőségek korában élünk. Ez előny, de hátrány is, hiszen annyi mindent lehetne csinálni, hogy a bőség zavarában nehéz választani és elköteleződni egy irány mellett (legalább egy időre). Mert mi van ha a másik út jobb lenne?
A puding próbája az evés. Ki kell próbálni valamit. Nem várni, hanem cselekedni. Aztán ha nem tetszik, lehet váltani. Ha csak tétovázunk, nem jutunk sehová. (Zárójelben megjegyezve: jó filozófiai kérdés lenne: Kell-e egyáltalán valahová eljutnunk?)
A könyv szereplőit itt listázom. Nem írtam mellé hogy ki mivel foglalkozik, mert ez nem minden esetben derült ki egyértelműen, általában több mindent csináltak eddig. És lehet hogy mire e sorokat elolvassa valaki, már egészen mással foglalkoznak:
- Barta Niki
- Albert Tímea
- Puszta Richárd
- Tusnádi Roland
- Faragóné Pancsa Amanda
- Soltész Ian
- Szabó Dávid
- Tóth Ádám
- Tóth Gábor
- Rácz Dorina
- Vedres Tamás Fleck
- Majsai Richárd
A tyúk amelyik átment az úton
Egy barcelonai könyvesboltban böngészgetve bukkantam rá Menchu Gómez és Rubén Turienzo La gallina que cruzó la carretera = „A tyúk amelyik átment az úton” című könyvére.
Könnyed kis olvasmány, mindössze 150 oldalas, amely igyekszik megmutatni, hogyan tűzzünk ki célokat, hogyan haladjunk feléjük, különösképpen a csapatmunka segítségével. Spanyol nyelvgyakorlásnak is kiváló. Mindkét szerző pszichológiai tanulmányokat végzett, pszichológusként és coachként tevékenykednek Spanyolországban.
Popeya a nyughatatlan csirke
Főhőse a baromfiudvar lakója Popeya (egy csirke), aki fejébe veszi hogy átmegy az úton. A többiek próbálják lebeszélni, mindenféle baljóslatokkal elrettenteni merész tervétől. Az idősebbek intik: a közeli főúton átmenni életveszélyes, és a túloldalon egy hatalmas kráter képében maga a világ vége található. Ezért az utat még megközelíteni sem szabad.
Persze Popeya nem egy átlagos csirke. Kiscsibe korától minden érdekli, mindenre kíváncsi, megállíthatatlan kérdésözönt zúdít környezetére, minden információt kétségbe von, mindent érteni akar. Tyúkanyja kivizsgáltatja, és „vállalkozócsirkeséget”, avagy „nyughatatlan fenék” szindrómát diagnosztizálnak nála.
Aktívan lelkileg támogatja csirketársait, próbálja őket ráébreszteni, hogy mindenki képes lehet különleges dolgokra. Mint egy igazi vezető, igyekszik más vezetőket is létrehozni, nem csak követőket találni. Bár első látásra nem sok különbség van az egyének közt, ha aktívan felhasználjuk a megszerzett tapasztalataink erejét és fel merjük vállalni a tömegtől különböző hozzáállást, cselekvést, különleges eredményeket érhetünk el.
A könyvben a tojótyúkok állandó nyomásnak voltak kitéve, hogy kellő méretű és mennyiségű tojást tojjanak, ellenkező esetben igazságtalannak tűnő büntetéssel sújtották őket. Popeya rájött, hogy a lázongás helyett inkább megpróbálja megérteni az igények eredetét, és megtalálni azokat a feltételeket, amelyekkel súrlódások nélkül biztosítható az elvárt termelés. Konkrétan finom gyógynövények alkalmazását akarta bevezetni a táplálkozásban. A vezető kakasoknak persze nem tetszett ez a minden lében kanál magatartás.
Miért akart átmenni?
De hogy miért is akart átmenni az úton? Azért, hogy ott egy olyan farmot létesítsen, ahol a tyúkok finom gyógynövényeket ehetnek és könnyedén és boldogan tudnak megfelelő méretű tojásokat tojni.
Megtanul nyilvános beszédet mondani és kisebb forradalmi mozgolódások után egy csirkecsapat kikíséri az úthoz. Csirketársai lelki támogatásával hősiesen és sikeresen átkel az úton, anélkül hogy elütné egy autó. A túloldalon nem talál sem krátert, sem a világ végét, hanem jó füvű mezőt. Az új tyúkfarm lehetősége máris reálisabb lett. De ez már egy következő történet lesz … ha lesz.
Tanulság
Vízparti olvasmánynak kitűnő lehet, a kissé bugyuta, de viccesen leírt kerettörténetből ki-ki megpróbálhatja kihámozni a tanulságot és a lényeget saját felhasználásra. Számomra ezek voltak:
- Kételkedjünk. Semmit se fogadjunk el megváltozhatatlan tényként, főleg ne azért, mert „eddig ezt mindig így csináltuk”, vagy valaki tekintélyes azt mondta.
- Saját céljainkat mi szabjuk meg.
- Közben többször eleshetünk, de újra felállva folytathatjuk utunkat. A kisgyermek sokszor elesik, míg megtanul járni – mégsem okoz neki lelki gondot. A kockázatmentes célok nem is igazi célok.
- Cél eléréséhez 2 százalék tehetség és 98 százalék cselekvés, kitartó megvalósítás kell. Mert semmi sem tart oyan sokáig, mint az amit el sem kezdünk.
A V mítosz (A vállalkozás mítosza)
Nemrég olvastam újra Michael E. Gerber “A V mítosz” című könyvét, amelyet kezdő, de tapasztalt vállalkozóknak is tudok ajánlani. Nem csak abban segíthet, hogyan javítsuk vállalkozásunk működését, hanem ráébreszthet arra is, ha zsákutcába kerültünk.
Bár nem ez a könyv fő mondanivalója, de fontos észrevenni: sokan vakon küzdenek saját vállalkozásukban, miközben nem veszik észre, hogy a szabadság helyett, amire vállalkozóként áhítoztak, valójában saját vállalkozásuk rabszolgájává váltak, ami rosszabb mint egy kellemetlen munkahely.
Sokan indítanak vállalkozást szakmai tudásukat kihasználva, például ha valaki ért a weboldalkészítéshez, vállalkozást indíthat mint weboldalkészítő, remélve, hogy majd több pénze, több szabadsága lesz, mintha ugyanezt a munkát alkalmazottként végezné. Ezzel véget is ér a boldog szakemberi élet, mert neki kell foglalkoznia a marketinggel, vevőszerzéssel, munkaszervezéssel, számlázással, pénzügyekkel, eszközbeszerzéssel és más nemszeretem feladatokkal is. Ha meg a szakmunka mögé bújva nem látja el ezen egyéb feladatokat, az előbb-utóbb a cég elsorvadásához vezet.
Gerber is rámutat: egy vállalkozásban nemcsak a szakemberre van szükség, hanem egy vállalkozóra és egy menedzserre is. Hogy miben is különbözik e három szerep?
- a szakember: elvégzi a szakmunkát, gyártást, szolgáltatást
- a vállalkozó: megálmodja a vállalkozást, meglátja a lehetőségeket, új eljárásokat, termékeket, szolgáltatásokat gondol ki
- a menedzser: működő rendszerbe szervezi a céget, rendet tart
E három különböző szerep ritkán találkozik egy személyben, ezért is nehéz a kezdő kisvállalkozók sorsa, és ezért kell törekedni arra, hogy a cég mielőbb serdülőkorba kerüljön, amikor már tud alkalmazottakat felvenni, betöltve a fenti három szerepek közül a hiányzókat. A könyv bemutatja a vállalkozások életszakaszait:
1. Gyermekkor – a szakember szakasza
A szakember elindítja a vállalkozást, mindent egy kézben tartva, igyekszik ellátni a szakmunka mellett az álmodozási és szervezési feladatokat. Megálmodja és elkészíti a tökéletes terméket vagy szolgáltatást, nem kímélve pénzt, időt, fáradságot, gyakorlatilag éjjel-nappal csak ezzel foglalkozva. Mivel ez nagyon megterhelő, e szakasz nem tarthat túl sokáig.
Ha minden fáradozás ellenére sem indul be a vállalkozás annyira, hogy a serdülőkorba lépjen, érdemes lehet megfontolni az alkalmazotti létbe való visszatérést, mert ott legalább némileg garantált a fizetés, van szabadság, és behatárolt a munkaidő.
Ha viszont beindult a vállalkozás, jön a bevétel, sok a megrendelés, a szakember nem győzi a munkát – ekkor vagy túlterheli és kinyírja magát fizikailag, vagy átlép a serdülőkorba.
2. Serdülőkor – segítség bevonása, a menedzseri szakasz
Alkalmazottakat kell felvenni. Ez esetben gyakori hiba, hogy segítségként vesszük fel az alkalmazottakat, és továbbra is mindenki csinál mindent, de senki nem felel konkrétan semmiért.
Fontos hogy megszervezzük a munka és a felelősség elosztását, a gyártási és ellenőrzési folyamatokat, úgy hogy ne maradjon lefedetlenül egy fontos felelősségi kör sem.
Ha nem sikerül a menedzseri szerepkört betölteni, káosz alakulhat ki az amúgy jól beindult cégben, ami csődhöz vagy gyermekkorba való visszaeséshez vezethet, vagy ideig-óráig a káosz ellenére működhet, míg a kulcs-személy bele nem rokkan lelkileg.
3. Érettség, vállalkozói szemléletmód
Távlati jövőképből indul ki, egy igény kielégítésére vagy probléma megoldásaként találja ki a terméket vagy szolgáltatást, amit kínálni szeretne. Megálmodja a cég egészét, hogyan kéne kinéznie a távoli jövőben, majd abból visszafejtve kitalálja az ehhez szükséges szervezési feladatokat, megkeresi a szükséges technológiákat, berendezéseket, helyiségeket, munkatársakat és üzleti partnereket.
A vállalkozó kialakítja a cég szervezeti struktúráját, majd rábízza a menedzserre hogy annak működését megszervezze, és szakemberekkel feltöltve működtesse.
Véleményem szerint ezeken a teendőkön már az első lépésben túl kell esni, tehát a vállalkozást eleve azzal a vízióval kell indítani, hogy hogyan fog működni, ha majd az érettség fázisába kerül. Minél világosabb ez az elképzelés, annál könnyebben eljut a vállalkozás a gyermekkoron és serdülőkoron keresztül az érettség fázisába.
Franchise modell – a kulcsrakész üzletformátum
Egy érett vállalkozásnak világos szervezeti struktúrával és szervezett folyamatokkal, kommunikációs vonalakkal kell rendelkeznie, amely lehetővé teszi hogy emberekkel feltöltve képes legyen a sikeres működésre. Gyakorlatilag egy franchise modellt – prototípust kell létrehozni a vállalkozásból, amely alkalmas arra, hogy személyi változások mellett is működjön, sőt klónozható legyen. Gondoljunk csak a McDonalds-ra, amely nem egy magas szintű atomfizikusi ötlet, mégis olyan aprólékosan kidolgozott és kiróbált franchise modell, hogy gyakorlatilag bárki betanítható rá, hogy sikerrel működtesse.
A franchise modell kialakítása nem csak akkor lehet hasznos, ha valóban franchise-ként szeretnénk értékesíteni a céget. Van az a kellemes mellékhatása, hogy egy jól szervezett cég képes működni a tulajdonos mindennapos jelenléte nélkül is, ami a vállalkozói szabadság egyik fontos előfeltétele. Ezért kell kidolgozni és működtetni:
- berendezés, felszerelés leírása (beleértve dizájn, munkaruha)
- folyamatok leírása (munkaköri és műveleti leírások)
- kommunikáció módjai leírása (pl. vevők kezelése)
- oktatási, ellenőrzési és újítási folyamatok leírása
- statisztika, mérési folyamatok leírása, hogy változásokkor értékelhető legyen azok hatása
- a pozíciók szabványosítása úgy, hogy minél kisebb képzettséget igényeljenek, így könnyebben betölthetőek
- fő cél: kiszámíthatóan azonos értéket nyújtani a vevőknek, partnereknek és az alkalmazottaknak is
Vállalkozásfejlesztési program
Gerber a következő pontok átgondolását javasolja, ha vállalkozni szeretnénk:
- Elsődleges célunk
- mit szeretnénk mi, mint magánszemély: milyen életet, mennyi szabadidőt, milyen életszínvonalat.
- Stratégiai cél
- milyen legyen a vállalkozás, mint eszköz, hogy az elsődleges célt elérhessük
- pénz – mennyi bevétel, nyereség kell
- az alapötlet életképes-e, van-e fizetőképes vevő, el tudom-e érni őket
- idő mennyi kell rá, mennyi tőke
- Szervezetstratégia
- szervezeti séma (ne emberek köré szervezzük, hanem munkakörök, felelősségi és feladatkörök kialakításával, és azokhoz rendeljünk személyeket)
- pozíciók prototípusának kialakítása (felelősségi körök, munkaköri leírások, kommunikációs vonalak és ellenőrzési módok megállapítása)
- Menedzsmentstratégia
- nem az emberek kiválóságára kell építeni, hanem olyan rendszert kialakítani, amiben átlagos képességű emberek is képesek kiemelkedő teljesítményt nyújtani.
- Emberstratégia
- a vevőnek nincs mindig igaza, de mégis mindig úgy kell éreznie, hogy az igazság az ő oldalán áll.
- Az alkalmazottakkal szemben elvárás, hogy magas szinten végezzék munkájukat, és ha erre nem képesek, célul tűzzék ki azt, és tegyenek is érte. Aki erre nem hajlandó, az nem a megfelelő személy a pozícióra.
- felvételi folyamat és az új alkalmazott munkábaállása, betanulási folyamata is jól szervezett rendszer kell hogy legyen
- új alkalmazottakkal megértetni a cég működésének alapelveit, és hogy az ő munkájuk hogyan járul hozzá az érték megteremtéséhez
- Marketingstatégia
- mit akar a vevő (mit hisz hogy akar) – gyakrabban érzések alapján dől el, nem racionális érvek szerint (bár az érzelmi alapon hozott döntést igyekszik racionális indokokkal allátámasztani – ebben segíthetjűk is őt)
- meg kell találni a célcsoportot (lehet több is), minél pontosabban megcélozni, és hozzájuk igazítani a marketing rendszereket – többlépéses ismétlődő folyamatokként kiépítve
- Rendszerstratégia
- kemény rendszerek (fizikai dolgok, gépek, eszközök, amelyek adott szabályok szerint működnek)
- puha rendszerek – előírások, emberek, műveleti leírások, szervezeti struktúra – ez a legkevésbé megbízható, jó rendszert és állandó felügyeletet igényel
- információs rendszerek – a fenti két rendszer kölcsönhatásairól adnak infót
Érdemes elolvasni
A könyv egy pitéző és egy szálloda konkrét példáját alkalmazva szemléletesen és olvasmányosan magyarázza el az itt felvázolt alapelveket. Véleményem szerint az egyik legjobb könyv a vállalkozás témájában. Ne hangoljon le senkit, ha az egyes elveket akár szájbarágósan, ismételve magyaráz, próbáljuk a könyvből kiszűrni azt, amit fel tudunk használni saját vállalkozásunkban.
Nekem papír verzióban van meg, de online is elérhető a pl. a scribd.com oldalon: https://www.scribd.com/doc/41617198/Michael-E-Gerber-A-V-mitosz
Találkozás a holland Jégemberrel
A legendás holland jégemberrel (Wim Hof) találkozhattunk 2019. február 17-én, vasárnap, a barcelonai W hotelben. Különböző országból több mint száz érdeklődő gyűlt össze a nagyteremben.
Wim Hof bevezetőjében elmondta hogy egy családi tragédia – a felesége váratlan elvesztése – után talált rá a hideg vízre. Ez segített hogy kilábaljon összezuhant lelkiállapotából. Wim Hof kétségkívül a hidegvizes téma legnagyobb szakértője: több Guinness rekord tulajdonosa, több mint másfél órát töltött nyakig jéggel beborítva, maratont futott a sarkvidéken egy szál rövidnadrágban. Sőt a Kilimandzsárót is rövidnadrágban mászta meg – nem csak egyedül, hanem egy csapat ember kíséretében, akik közt különféle kórokban szenvedők is voltak (mint például Crohn betegség vagy rák). Az orvosok és más szakértők próbálták lebeszélni őket erről az expedícióról, mivel három nap alatt akartak feljutni a Kilimandzsáró csúcsára, ami tapasztalt hegymászókat ruhában is megvisel, mivel ilyen gyorsan a szervezet nem tud alkalmazkodni az oxigénszegény levegőhöz. Wim Hof viszont bízott a hideg hatásában és a több mint 20 tagú csapat nem három, hanem két nap alatt csúcsra jutott, mindegyikük rövidnadrágban.
Ilyen egyszerű lenne az egész? Bárki levetkőzik rövidnadrágra és máris mehet havas hegycsúcsokat meghódítani? Ha Wim Hof és csapata megcsinálta, akkor tényleg nem lehetetlen, esetleg az átlagember számára hihetetlen.
Merjünk kilépni a komfortzónánkból
A civilizált ember kényelmes életet él: bezárja magát a fűtött házba, beöltözik a hideg ellen, takarít, tisztálkodik, fertőtleníti közvetlen környezetét és a szervezete teljesen elszokik a kellemetlen körülményektől és az azokra való helyes reagálástól. Környezetünket kihasználjuk, leigázzuk, szennyezzük, nem próbálunk harmóniában együtt élni a természettel, mint annak egy része.
Wim Hof ehhez a harmóniához próbál visszatérni úgy, hogy a hideget is elfogadja és megszokja a szervezete. Ugyanakkor minden egyes kilépés a komfortzónából nemcsak edzi a testet és lelket, hanem sikerélményt is nyújt. Ez az ember lelkiállapotát megfelelő pozitív szintre emeli. Hiszen a hideg is egy stresszhatás a szervezetnek, amit ha megtanulunk nyugalommal kezelni, ezt a tudást használni tudjuk más egyéb stresszes esetekben is.
Mindemellett a hideg hatására az erek összehúzódnak majd felmelegedés után újra kitágulnak – így edzve a vérkeringést szabályozó apró izmokat. Nagyon sok a keringési zavarral, betegséggel küzdő ember. Wim Hof szerint ez annak köszönhető, hogy az érrendszer izmai nincsenek edzésben, és a vérkeringés szabályozásának összes munkája a szívre marad, ami így túlterhelődik. A hideg víz hatásának kitett szervezet edzettebb lesz, a keringési rendszer edzettsége pedig lehetővé teszi a szívnek hogy alacsonyabb pulzussal működjön.
Wim Hof szerint el kell gondolkodnunk azon, hogy kilépünk a mókuskerékből, a társadalom birkacsordáiból, és saját magunk legyünk elménk és testünk urai. Tanuljuk meg újra élvezni azokat az apróságokat, a természet szépségét, környezetünk érdekességét, amelyeket kisgyerekként még élveztünk, míg be nem sorakoztattak minket a számtalan szabály, tiltás és hiedelem közé szorított birkacsordába.
Lépjünk ki minél gyakrabban a komfortzónánkból, tanuljuk meg élvezni a nem annyira kellemes körülményeket is, engedjük meg magunknak, hogy kipróbáljunk új dolgokat, akkor is ha az mások szerint vagy az okos könyvek szerint lehetetlen. Ilyen a hideg víz élvezete is. A jeges vagy hideg vizes fürdők nem csak a keringési rendszert edzik, hanem a hormontermelést is serkentik, és erősítik az immunrendszert.
Gyermekkorunk óta sulykolják belénk: ne menj ki a hidegre mert megfázol, ha hideg van öltözz fel rendesen, stb. Ezek az akadályok eredményezik azt, hogy általában az emberek lehetetlennek tartják a fürdést jeges vízben. De ahogy azt a tapasztalatok mutatják, mégsem lehetetlen, sőt kedvező hatású!
Irány a hideg víz
Természetesen ezt sem lehet eszetlenül elkezdeni. Fontos a fokozatosság. Első lépésként mindenkinek javasolja a hideg zuhany használatát a normál napi zuhanyozás végén: elég 30-60 másodperc naponta. Ezután próbálkozzunk biztonságos környezetben a hideg vizes fürdéssel, először csak rövid ideig, aztán ahogy kedvünk tartja – lehet növelni az időtartamot. Saját tapasztalatból mondom, hogy ekkor már mindegy hogy a víz 10 fokos, vagy csak 3, az alacsonyabb hőfoknál egyszerűen rövidebben fürdünk. A találkozó mindegyik résztvevője 2 percet töltött el a jeges vizes medencékben, és mindenki túlélte. Sőt utána már nagyon vidámak voltak.
A hideg vizet elhagyva ne öltözzünk fel azonnal, hanem próbáljunk mozgással hőt termelni, hogy pótoljuk a hőveszteséget. Így elkerülhetjük a kellemetlen didergést és hidegrázást, ami akkor támadna, miután felöltöztünk. A szervezetnek normális esetben önmagától képesnek kéne lennie megküzdeni a különböző betegségekkel, kórokozókkal, és legyőzni őket. Ezt a képességet segíti újraaktiválni a hideg vizes fürdőzés is.
Fontos a légzés
Wim Hof elmondta, hogy az emberek légzése általában felületes, így nem jut elég oxigén a szervezetnek, hogy energiával teltnek érezzük magunkat. Az általa javasolt légzőgyakorlatok mély légzésével több oxigént juttatunk a szervezetbe, csökkentjük a széndioxid szintjét, gyorsítjuk az anyagcserét és az energiatermelést. Ugyanakkor javasolja, hogy napközben is figyeljünk oda a tudatosabb légzésre, hogy jobban ellássuk szervezetünket oxigénnel.
A légzőgyakorlatot nyugodt helyen csináljuk, semmiképpen sem más tevékenység vagy vezetés közben, mert veszélyes lehet. A légzőgyakorlat tartalmaz ugyanis lélegzésmentes időszakokat, amikor akár pillanatnyi eszméletvesztéshez hasonló állapotba kerülhetünk. Legjobb reggel felkelés után az ágyban, még reggeli előtt. Utána mindenképp hagyjunk 10-15 perc pihenőidőt, mert jólesik, másrészt helyreáll a szervezet oxigén-egyensúlya.
A légzőgyakorlat röviden:
- 30x mély hasi belégzés, majd nem erőltetett laza kilégzés
- az utolsó kilégzés után visszatartjuk a lélegzetünket, amíg bírjuk
- ezután belégzünk és bent tartjuk 15-20 másodpercig a levegőt
Háromszor ismételjük a fent leírtakat, majd utána maradjunk hanyattfekvésben pihenve legalább 10 percig. A gyakorlat közben láthatunk fényeket, érezhetünk szédülést, ez normális.
Fejben dől el
A legfontosabb azonban a pozitív hozzáállás. Hogy az agyunkkal eldöntjük, mit is akarunk, és hogy képesek vagyunk rá, és elindulunk és csináljuk. Manapság az internet tele van jobbnál jobb receptekkel, csoda-gyógymódokkal, de mindenféle baromsággal is, amelyeknek az igazságtartalmát sajnos nem tudjuk leellenőrizni. Ezért, legyen az a hideg vizes téma, vagy akármi más, a józan paraszti ész adta óvatosság megtartása mellett ki kell próbálni, meg kell tapasztalni hogy milyen hatással van a szervezetünkre.
Végül azért a kipróbálásokkal kapcsolatban megjegyzem: senki se igyon mosószert, mert az interneten azt látta. Ha nincs az ezt meggátló józan paraszt-ész birtokában, akkor tanácsért forduljon egy helyileg illetékes józan paraszthoz .
A párkányi Fagyos Kakasok
2018. őszétől rendszeresen csobbantunk az egyre hidegebb Dunában. Egyre többen csatlakoztak hozzánk, így januárban eldöntöttük hogy csapatunkat elnevezzük, de szerettünk volna eltérni a sablonos jegesmedvés elnevezéstől. Végül Gál Ákos által javasolt név lett a nyerő: Fagyos Kakasok (szlovák verzió: Ľadoví kohúti), tekintve hogy Párkány város címerállata a kakas. Az angol verzió (Frozen Cocks) ráadásul jelképezi azt a testi állapotot is, ahogy kijövünk a hideg vízből .
Hogy formát adjunk a csapatnak, felkértem Dobsony Ildikót, hogy varrjon számunkra egyen-sapkát, a város címerének színeiben, kakastaréjjal a tetején. A sapkák 2019. január 26-án el is készültek, így aznap már egyforma sapkákban csobbanhattunk az 1,3 fokosra hűlt Dunában. Új rekordunk volt, hogy tizenketten jöttünk össze, közte három nő. Eddig ezen a télen ez volt a legalacsonyabb vízhőmérséklet, ezután megint felmelegedés következett.
Sapkát rendeltem készletre, és csak annak adok (önköltségi áron), aki a Duna 10 fok alatti vizébe nyakig bejön.
A párkányi Fagyos Kakasokkal eddig csobbantak névsora
(nagyjából tudomásomra jutás szerinti időrendi sorrendben, folyamatosan frissítem):
- Jolcsik Péter
- Hajtman Marian
- Gál Ákos
- Gyetven Miklós
- Szitás Csaba
- Hajtman Arnold
- Nyitrai Viktor
- Pusztai Nikolas
- Kosa Peter
- Botlík Bálint
- Baldovic Robert
- Krizsan Attila
- Kãmel Boulma
- Gál Szondi Ilona
- Takács Krisztina
- Szabó Adrián
- Melecske Ákos
- Vlačuha Krisztián (Csuka)
- Köteles Rózsa
- Pusztai Erika
- Budai Zsolt
- Žok Roland
- Szebellai Erika
- Elzer Urban Emma
- Jezsó Zoltán
- Cséplő Éva
- Szilágyi Beáta
- Dobai Andrea
- Dobai Bálint
- Pénzes Enikő
- Demendi Bence
- Szabó Attila
- Dobai Péter
- Gyetven Mihály
- Gál Zsombor
- Gál Barnabás
(lista frissítve 2019. március 22.)
Hideg víz – negyedik rész: 5 fok alatt a jeges vízig
Decemberben a Duna hőmérséklete már 5 fok alatt maradt. Újabb érdeklődők csatlakoztak hozzánk, december 12-én már hatan csobbantunk a 4,8 fokos Dunában, míg az első télies hangulatú fürdésünk december 14-én volt, 4,2 fokos vízben, háttérben a Duna-parti zúzmarás fákkal. A vízben általában 4-6 percet töltöttünk. Az 5 fok alatti vízben a legfőbb akadályt a kéz ujjainak elérzéketlenedése jelentette, fájdalmasan áthűltek az ujjaink, 1-2 perc után már szinte nem éreztük őket.
December 15-én aztán megjött a havazás, aznap 4 fokos vízben ketten csobbantunk, majd másnap hatan megismételtük. Havas időben a fő gondot az okozta, hogyan is rakjuk le ruháinkat a parton, hogy el ne ázzanak. A Duna fokozatosan hűlt, fürdöhettünk 3,5 fokos, majd 2,7 fokos vízben, de aztán karácsonyra felmelegedés érkezett, és szilveszterre már újra 4,5 fokos volt a víz.
Szilveszteri csobbanás
Az eddigi években is volt hagyománya a szilveszteri csobbanásnak Párkányban, 3-4 személy részvételével, köztük Jolcsik Péter és Hajtman Marian. 2018. szilveszterén tízen fürdödtünk. Sajnáltam, hogy nem volt igazi havas háttér, ugyanakkor örültem hogy egyre többen vagyunk. Mikor Hajtman Marian a szilveszteri csobbanás előtt szimbolikusan átadta a stafétát, ígéretett tettem, hogy igyekszem minél több embert bevonni a hideg vizes fürdésekbe, egyrészt hogy megtapasztalhassák, hogy ez nem is olyan lehetetlen, mint sokaknak elsőre tűnik, másrészt mert növeli a betegségekkel való ellenállóképességet is.
2019. január 6-án, vízkeresztkor megtört a jég. Na nem a Duna jege, mert befagyva nem volt, hanem a 2,6 fokos vízben végre két nő is volt a három velünk tartó újonc közt (Gál-Szondi Ilona, Takács Krisztina, Szabó Adrián). Mindhárman nyakig merültek velünk a vízbe. Gondoltam, ez megfelelő jelzés lesz a többi érdeklődő hölgynek, hogy ők is bátran csatlakozhatnak, van még hely a Dunában.
Végre a jeges vízben
Mivel a tél eléggé enyhe volt, a Dunán sehogy sem akartak jégtáblák úszkálni. Pedig már alig vártam, hogy kipróbálhassak egy igazi jeges fürdést. Január 11-e után aztán a Balatonnál töltöttem pár napot. Hála az éjszakai hidegeknek, a víz a part közelében befagyott. Szállodánk közelében találtam is egy léket, így életemben először a valóban jeges, 0,8 fokos vízben is csobbanhattam, az arra vetődő járókelők furcsálló pillantásaitól kísérve. Köszönet feleségemnek, hogy a szeles hideg időben elkísért, és a fotót elkészítette.
A jeges vízben megtapasztalhattam, hogy óvatosnak kell lenni – nem is annyira a vízzel, hanem a jéggel. Mivel a léket lábbal rugdosva igyekeztem megnagyítani, majd kézzel dobáltam ki a jégdarabokat, az ujjaim végeit a jég eléggé elfagyasztotta, így több órát is igénybe vett, míg fürdés után teljesen rendbejöttek. Szerencsére károsodás nélkül tanulhattam meg, hogy fagyos vízben való fürdéskor nem jó a jeget hosszan tapogatni, mert a vízben már amúgy is alaposan lehűlt ujjakon a még hidegebb jég rövid idő alatt is fagyási sérüléseket okozhat.
Általában a kezek védelmét mások fürdő-kesztyű viselésével oldják meg, vagy kitartják a vízből a kezeiket, mintegy imára kulcsolva, vagy motoros pózban. Én egyelőre inkább fürdök rövidebb ideig, amennyit a kezeim is kibírnak. Szerintem mindegy melyik metódust választjuk, fő hogy kellően óvatosak legyünk, és ne tegyünk kárt magunkban. Ezért is végül eldöntöttem, hogy bár egész télen folyamatosan fogok fürdeni a Dunában, nem célom semmiféle idő-rekord megdöntése. Ha csak három perc esik jól aznap, akkor annyi, ha hat perc akkor annyi. Végül is akkor van értelme, ha élvezzük amit csinálunk, és nem pedig szenvedni járunk le a Dunára.
Hideg víz – harmadik rész: 10 foktól 5 fokig
November 19-én kerültünk csak 10 fok alá, rögtön 8 fokos vízben fürödhettünk. Összesen négyszer tudtunk fürdeni ezen a hőfokon, ami nagyjából elég is volt hogy megszokjuk: 5-6 percet töltöttünk a vízben alkalmanként. Ha szeles volt az idő, a parti vetkőzés és öltözés viszont nem volt annyira kellemes.
Aztán felgyorsultak az események. Újabb lehűlés indult, és november 28-án csak 7 fokos volt a víz. Gyönyörű napsütéses időben tudtunk fürdeni, még strandlabdát is vittünk – ennek köszönhetően szinte repült az idő a vízben.
Másnap elkezdett folyni az orrom – elkapott a nátha (mivel környezetemben már többen betegek voltak, feltételezem hogy valakitől elkaphattam, és nem a hideg vizes hobbi az okozója). Ez kissé elkedvetlenített, de mivel lázam nem volt és fájni sem fájt semmim, nem hagyhattam ki a következő alkalmat. November 30-án a Duna 5 fokos lett, ami a következő legyőzendő álomhatárt jelentette. Az idő borús és szeles volt, csak ketten mentünk le a partra (Szitás Csabával). Izgatott voltam (magyarul: kissé be voltam tojva), mert tudtam, hogy ez egy jelentős és hirtelen ugrás számomra az eddig kipróbált hőfokokhoz képest. Mínusz 1 fokos volt a levegő, vetkőzés során bőrünkön éreztük a szibériai fuvallatot.
Hirtelen az 5 fokos vízbe
Az 5 fokos vízbe sapkában, fürdőnadrágban és műanyag papucsban, a szokásos módon folyamatosan sétáltunk bele, míg nyakig el nem merültünk. Mivel a fej elég sok hőt tud leadni, jól jön a sapka – így legalább a fejünk nem fázik. Az eddiektől eltérően az első 15 másodpercben ösztönösen kapkodtam a levegőt, majd sikerült úrrá lenni a légzésemen, és a lassú mély légzéshez visszatérni, erre oda kellett figyelnem. Tudtam, hogy kábé két perc kell, hogy a szervezetem lenyugodjon. Már az első perc végétől viszont égető érzést éreztem a tenyeremen. A testem többi része jól bírta, de a tenyerem szinte meg akart fagyni. Eddigi hideg vizes fürdéseimkor a kéz- és lábujjaim szoktak dermedtek lenni 3-4 perc után. Most hozzá jött ez a jeges égető érzés a tenyeremen. Két perc után kimentem a telefonomért, amit a partra készítettem. A vízbe visszatérve csináltam pár fotót, majd tekintettel a náthámra és a hidegre, már 3 perc fürdés után elhagytam a vizet, hogy megszárítkozzam. A jeges szél nem segített sokat. Ujjaim úgy el voltak gémberedve, hogy csak nagy odafigyeléssel sikerült az ingemet részben begombolni. Lábujjaimat is óvatosan töröltem szárazra, nehogy a kezemben maradjon valamelyik.
Elérve az 5 fokos határt, elhatároztam, hogy mint kezdő, igyekszem a fürdéseket szélcsendes, napos időre tervezni, hogy megőrizzem a csobbanások élvezeti értékét. Láttam, hogy az 5 fokos vízben kell még néhány alkalom, hogy kezdettől uraljam a légzésemet, és hogy a tenyerem is megszokja a terhelést.
Pár nappal később, december 5-én a náthám már nagyjából elmúlt, és kiváló napfényes strandidő volt, enyhe szellővel – a Duna 4,7 fokos volt, a levegő 5 fokos.
Öten jöttünk össze a csobbanásra. Szokásos módon a vízbe sétáltunk, most a lihegési késztetés már enyhébb volt mint legutóbb, sikerült is gyorsan úrrá lenni a légzésemen. Kb. másfél perc után nagyjából hozzászoktam a vízhez, de megint elkezdett zsibbadni az alkarom – most enyhébben, és egy perccel később már el is múlt. A tenyeremet most is szinte égette a hideg víz, de már csak elviselhető mértékben. Persze a napfény sokat segített, és fürdés után gyorsabban tért vissza az élet az ujjaimba is: még az ingemet is sikerült begombolnom.
Tudom, hogy a legnehezebb rész még hátra van: 5 foktól a nulla fok közelébe. De eddigi tapasztalataim alapján töretlen lelkesedéssel várom a következő fürdéseket.
Kezdő jegesmedve lettem
Régebben azt gondoltam, a hideg vizes fürdés csak a különösen edzett sportembereknek való, és egy magamfajta egyszerű halandó számára lehetetlen. E posztban szeretném röviden bemutatni a könyvet, amely felbátorított, hogy átlépjem ezt a „lehetetlen” határt, valamint megosztani saját tapasztalataimat azok számára, akik esetleg szintén szívesen tágítanának eddigi korlátaikon.
- Hideg vízbe merülés lépései – ugrás a gyakorlati tippek bekezdéséhez
Wim Hof és Justin Rosales: El Hombre de hielo (A Jégember) című közös könyve különösen érdekes kombináció, mivel Wim Hof – a tapasztalt „Jégember” – történetei és tanácsai mellett Justin Rosales kezdő hidegkedvelő fokozatos fejlődését és tapasztalatait is tartalmazza.
Aki nem ismerné, Wim Hof sok éve rendszeresen fürdik jeges vízben, több rekordot is felállított a hidegtűrésével, például a sarkvidéken egy szál rövidnadrágban futott maratont, vagy több mint másfél órát kibírt egy tartályban – nyakig jégkockákkal beborítva. Állítja, hogy ennek köszönheti erős immunrendszerét, szerinte bárki más is képes lenne hasonló hidegtűrésre és arra hogy kellő koncentrációval és megfelelő légzési technikával növelhető a test belső hőképzése, valamint az immunredszer hatékonysága.
Justin a könyvben leírja, hogyan kezdett el érdeklődni a jégemberkedés (hidegtűrés) iránt, miként kezdett el edzeni hidegvizes fürdőkkel. Először csak a végtagjait mártotta jeges vízbe, majd ahogy egyre több időt kibírt, elkezdett teljes testtel vízbe merülni, valamint téli időben egy szál rövidnadrágban futni, odafigyelve mindeközben a biztonságra és a fokozatosság elvére. Leírja azokat az eseteket is, amikor meggondolatlanul túlzásba vitte a dolgot, de szerencsére megúszta maradandó fagyási sérülés nélkül. Miután felvette a kapcsolatot Wim Hoffal, több közös hidegtűréses programján is részt vett, ahol például 8 fok alatti hidegvizű folyóban úszkáltak, hegyet másztak kisgatyában, ugyanilyen lenge öltözékben a hóban ülve meditáltak. Helyet kapott továbbá a könyvben Wim Hof több hidegtűrő élményének leírása is.
Wim Hofnak magyarul is jelent meg hasonló témájú könyve, így bármelyiket tudom ajánlani motivációképpen, azoknak is, akik nem okvetlen szeretnének jeges vízben fürdeni. Az élet más területein is tudatosíthatjuk segítségével, hogy az akaraterő mily sok áthághatatlannak tűnő akadályt képes legyőzni. További információkat Wim Hof nevére keresve találhatunk az interneten, továbbá videókat a youtube-on. Érdemes rákeresni.
Jegesmedveség – Hogyan kezdjünk?
A továbbiakban a könyvből, internetről és saját tapasztalatból szerzett információkat osztok meg. Fontos tudni, hogy ezeket mindenki kellő óvatossággal, saját felelősségének teljes tudatában és megfontoltan alkalmazza! A hideg vízben való fürdés nem veszélytelen, e hobbi elkezdése előtt nem árt kikérni orvosa véleményét.
Hideg vízbe merülés
Nem árt
Tudatosítsuk, hogy a hideg víz nem árt az egészséges testnek, ha nem maradunk benne túl sokáig. Hőfoktól függően 3-10 percet nyugodtan a vízben tölthetünk, ha utána megszárítkozunk és teszünk róla hogy pótoljuk a hőveszteséget.
Biztonság
A hideg zuhany kivételével minden esetben legyen valaki a közelünkben, aki tud segíteni, ha váratlanul rosszul lennénk a vízben, vagy más baleset történne. Egyedül ne fürödjünk néptelen helyeken. Ha rosszul érezzük magunkat, azonnal hagyjuk el a vizet, inkább próbáljuk újra később.
Hidegzuhany
Kezdésként javasolt a hideg vizes zuhany, lehetőség szerint naponta. Normál meleg vizes zuhanyozás végére iktassunk be hideg zuhanyt, 2-3 lépésben csökkentsük a víz hőfokát egészen a leghidegebbre, közben forogjunk a vízsugár alatt, hogy minden oldalról érje az egész testünket. Akár 1 perc is elég, ízlés szerint. Közben törekedjünk a lassú, szabályos légzésre. Első alkalmakkor akaratlanul is kapkodjuk a levegőt, de ha odafigyelünk, képesek leszünk a lassú légzésre.
A hideg vízbe merülés fázisai
Első fázis: vízbe merülés után rövidesen érezhetünk szorító, zsibbasztó hatást végtagjainkon, égető érzést a testfelületünkön, késztetést ziháló légzésre, ízületekben szúró fájdalmat. Ez a fázis 1-2 perc alatt elmúlik, és testünk megbékél a helyzettel. Ha 2-3 perc alatt sem történik meg ez az alkalmazkodás, hagyjuk el a vizet, és próbálkozzunk későbbi alkalommal.
Második fázis: elmúlnak ez első fázis kellemetlen mellékhatásai, élvezhető a vízben tartózkodás – képesek vagyunk ellazulva vagy lassan úszkálva a szabályos légzésre, és a hidegrázás elkerülésére, lenyugtatására. Előfordulhat enyhe égető érzés a bőrön.
Harmadik fázis: Erős az égető érzés a bőrön, vagy nem tudunk úrrá lenni a hidegrázáson, esetleg valamelyik végtagunk erősen zsibbadni kezd, a hidegtől érzéketlenné válik, vagy más kellemetlen tünet – ezek jelzik hogy a második fázis véget ért. Hagyjuk el a vizet azonnal, ne akarjunk időrekordokat dönteni, könnyen túlságosan lehűlhetünk (hipotermia), ami életveszélyes állapotot is eredményezhet. Rendszeres edzéssel a későbbi alkalmakkor el tudjuk érni, hogy a biztonságos második fázisban egyre tovább maradhassunk a vízben.
Negyedik fázis: A vizet elhagyva megszárítkozunk és felöltözünk, közben újraindul a testfelszín vérellátása (bőrpír), az itt keringő vér lehűl, a test pedig hőt próbál termelni. Ha nem végzünk ilyenkor kellő testmozgást, a szervezet hidegrázással helyettesíti. Kellemesebb ha mozgunk. Legjobb a gyaloglás vagy laza kocogás. Ne kezdjünk ilyenkor megerőltető gyakorlatokba, mert a kihűlt izmok megsérülhetnek. Ha a mozgást kevésnek érezzük, kiegészíthetjük langyos zuhannyal vagy fürdővel (vigyázzunk, a túl meleg víz károsodást okozhat – gémberedett kézzel nehéz a hőfok ellenőrzése).
Nyakig a vízbe
Ha már a hideg zuhany elviselhető, lehet próbálkozni a hideg vizes mártózással, úszással. Legjobb nyáron kezdeni, 20-25 fokos vízben, és fokozatosan folytatni az alacsonyabb hőfokokban is. Ekkor több időt kap a szervezetünk hogy hozzászokjon a vízhez. Minél gyakrabban fürdünk, annál jobb. Ha valaki 20 fok alatt kezd, először csak derékig menjen a vízbe, és ha 1 percig bírta, akkor merüljön bele nyakig és ússzon vagy próbáljon ellazulni.
Mi általában a parton vetkőzünk, a testünk megkapja a hideg levegőtől az első sokkot, ami előkészületként is megteszi. Ezután lassan, de egyenletesen belesétálunk a vízbe nyakig, majd úszkálunk, figyelve az egyenletes légzésre. 10 fok alatt a körülményektől függően kábé egy perc kell, hogy a szervezet megszokja a hidegsokkot. Legalább 3-5 percet jó bent maradni, ha jól érezzük magunkat, akkor tovább is. Minél tovább maradunk, annál jobban lehűl a testünk, és tovább tart majd újramelegedni (többet kéne kocogni utána).
Még egyszer: a legfontosabb a biztonság a hideg vízbe merülésnél
Újra véssük eszünkbe, hogy olyan helyen fürödjünk, ahonnan rosszullét esetén is biztonságosan ki tudunk jutni, és aki velünk van, ki tudjon vinni a vízből. Fagypont közeli vízhőmérséklet esetén figyeljünk végtagjaink ujjaira – ezek elgémberedve tompábban jelzik hogy elég volt, így túl hosszúra nyúlt fürdés esetén fagyási sérüléseket szenvedhetünk.
Sapka viselése ajánlatos, én az első évben 15 fok alatt a fejemet még nem merítettem a víz alá (ezt későbbre hagyom, majd ha egy egész telet átfürödtem). Tapasztaltabb jegesmedvék szerint nem javasolt hőszigetelő kesztyű viselése, mert azzal pont megakadályoznánk hogy végtagjaink lehűljenek és jelezzék a fürdésidő végét. A vizet elhagyva a izmaink, és főként a végtagok ujjai gémberedettek. mozogjunk óvatosan, meg ne sérüljünk, el ne essünk.
Alacsonyabb hőfokoknál, de vadvízben egyébként is javasolt a lábbeli viselése, amely megvédi lábunkat pl. az eldobált üvegdarabok vágásaitól, vagy a parti jég által okozott sérülésektől. Az elgémberedett lábunkon meg sem érezzük a vágást, csak később vehetjük észre.
Jómagam is régebben szinte irtóztam a hideg víztől, de rá kellett jönnöm hogy ez nem csak a kiváltságosok sportja lehet. Nagyon jó buli élvezni az egyre hűvösebb vizet, és kihasználni a természetadta fürdési lehetőséget – nemcsak nyáron, hanem egész évben. Tudom ajánlani.