Bevallom: visszaeső vagyok 
. Nem bírok kikecmeregni abból a vezetői betegségből, amit a cím is sugall. Betemet a teendők listája, a befejezetlen feladatok lekötik a figyelmemet, mire kettőt kipipálok a listámról, helyette három új feladattal hosszabbodik.
Gyakran úgy érzem magamat mint egy zsonglőr, aki minden nap eggyel több labdával zsonglőrködik. És ha túl sok a kézben a labda, néha egy-egy leesik, akkor azt a zsonglőrködés közben még újra fel is kell venni.
Persze elméletben tudom, hogy még tudatosabban delegálnom kéne, azt is tudom, hogy mik ennek a lépései, mégis rendszeresen elsodor a napi teendők tornádója, és mire felocsúdok hogy sokmindent csináltam, csak a delegálással nem haladtam előre, már délután 4 óra, vége a munkaidőnek.
Ami a szervezést és delegálást jelenti. Kisebb, de nagyobb döntésekben is. Mert felesleges hogy a vezető döntse el hogy 50 postai borítékot vegyünk egyszerre, vagy 100 darabot, a lényeg hogy mindig legyen a szekrényben ha postázni szeretnénk valamit. Ha minden apróságról a vezető akar dönteni, akkor mindenki rá fog várakozni míg ő meghozza a döntést, így a vezető lesz a cég működésének akadálya.
