Finisel a szlovákiai választási kampány. Bohó Ifjú koromban választások előtt még igyekeztem tájékozódni az egyes pártok programjáról, ígéreteiről, terveiről (magyarul: a szemrebbenés nélkül előadott hazugságaikról).
Akkor még megnéztem, ki mit nyilatkozik, ki milyen becses elképzeléseket szeretne megvalósítani a köz javára, mindannyiunk épülésére, és lelkesen mentem szavazni, hogy részt vehessek a „döntésben”. Aztán megválasztották ezt is, meg azt is, meg amazt is.
És szépen meg is valósították az ígéreteiket sorban, azért élünk most Szlovákiában ilyen magas életszínvonalon, hogy tök ingyenes az egészségügy, már aznapra kapunk időpontot az orvoshoz, minden reggel kaviárt reggelizhetünk, gyerekeinket jól képzett és jól fizetett tanárok oktatják hasznos és a gyakorlatban is szükséges ismeretekre, mindenki négy nyelven beszél, és csak azért kevés a parkolóhely mert minden családban a 2 BMW mellett kell hely a Porsche-nek is, a nyugdíjasok meg csak utazgatnak a nagyvilágban és nem győznek vastag borravalókat osztogatni az éttermekben, hogy a padláson ne gyűljön fel a rengeteg pénzük amit nyugdíjként kapnak.
Szóval Kánaán?
Sajnos nem. És eztán sem várható. Manapság már nem figyelek a választási kampányra. És sokkal nyugodtabb is vagyok. Csupán néhány információ-foszlány szűrődik be hozzám, amit próbálok Buddhaszerű nyugalommal tudomásul venni, és nem értékelni. Egyszerűen ez van, ez sem nem rossz, sem nem jó. Amit én magam szempontjából, mint szerény és hálás emberi lény fontosnak és üdvösnek tartok, az valójában nem túlságosan függ attól hogy ki fog majd a parlamentben ülni. Maga a demokráciának nevezett rendszer a beteg és tökéletlen. De maga az emberi faj is tökéletlen, így nem is értem, miért képzeli bárki azt, hogy valaha is sikerül egy olyan kormányt összehozni, aki majd a köz érdekében és mindenféle korrupció nélkül elhozza számunkra a mennyek országát.
Ez egy kis szösszenetem csupán, miközben egyik pártot sem emelném ki, sem el nem marasztalnám. Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. De csak látom hogy mekkora hatalmas összegek folynak a kampányokba, és hozzágondolom azokat az összegeket amelyek nem láthatóak, de ott vannak. Hátulról érkeznek, mint a képen. Nem okvetlen ugyanígy, a pénzkötegek gumival való „összefogás” nélkül is csak valakitől származnak. Bűnügyi filmekben látni a nyomozati stratégiát: kövesd a pénz útját, és eljutsz a tetteshez. Na jó, mi itt sosem jutunk el a tetteshez, de akik a pénzeket hátulról vastagon csorgatják, azok sem hülyék, csak simán befektetők. Majd megtérül ez nekik. Így vagy úgy. Mi meg csak csodálkozunk hogy miért nem az épül amit a választások előtt ígértek.
Hofi-nak volt egy viccében, hogy „Hány éves is vagy? És még mindig hiszel a mesékben
”
