Az első két alkalom után arra gondoltam, jó lenne hetente legalább egy gatyás futást beiktatni, valami kellemes, szélcsendes időpontban, nulla fok körüli hőmérséklettel.
Na ez ma sikerült is, bár a szélcsend nem igazán jött össze.
Mivel napközben eléggé felmelegedhet az idő (akár 5 vagy 10 fok is lehet), én már napkelte előtt talpon voltam, hogy kellő hűvösben, reggel 6:45-kor nekivághassak az 5km-s távnak: Szentgyörgymezőről a kerékpárúton a Bazilika alatt a Kossuth hídig és vissza.
A hőmérséklet +1 fok volt, lökésekben fújt a keleti szél, ami odafelé hátulról nem számított, de visszafelé szemben eléggé fokozta a hűsítő hatást. Lehet hogy ennek köszönhetően picit szaporábban szedtem a lábamat, így a múlt heti 38 perc helyett 34 percig tartott a futás. Tudom hogy ez nem nagy szám még így sem, de eddig évente egyszer szoktam csak megpróbálni futni, most meg ez volt a múlt heti kezdés óta a harmadik alkalom.
Mint kezdőnek nem is lehet az a célom hogy csúcsidő szülessen, hanem hogy egyáltalán legalább hetente egyszer kocogjak egyet, lassú tempóban, hogy ne szakadjon ki a tüdőm, és lehetőleg jól érezzem magamat, sérülések, túlterhelés nélkül.
Páran kérdezték hogy ez most megfázást, tüdőgyulladást, meg miegyebet okoz-e. Az elmúlt 2 hétben háromszor próbáltam ki a gatyás futást -2, -1, +1 fokban, és a legnehezebb része ez: elképzelni hogy kimész a hidegre gatyában. A többi része megy simán. Bent be kell melegíteni kicsit, és ha már kint vagy és futsz, akkor bár a bőröd érzi a hideget, a tested belül nem fázik. Ha nem tolod túl a tempót, akkor tudsz az orrodon belélegezni. Nekem így nem volt gondom a légzéssel, sem a torkom sem a nyakam nem fázott. Sapkát azt viseltem, hogy a fejem ne fázzon.
Hogy a mai napban egy kis wellness is legyen, még 11-kor elmegyek a párkányi öbölhöz a szokásos vasárnapi fürdésre, a Duna vize most 3 fokos.
Szóval: egészségünkre!