Gatyás futás - Gyetven Miklós blogja

Plusz nulla vagy mínusz nulla?

Ma reggel épp nulla fok volt. Futás közben azon tűnődtem, hogy az agyunk egyfolytában játszik velünk , így ezt illene viszonoznunk, és nekünk is kéne játszani az agyunkkal.

Hogy mire gondolok? Itt van a nulla esete. A nulla fok az hideg, vagy meleg? Plusz vagy mínusz? Ami plusz az már melegnek számít? Attól függ, hogyan játszik velünk az agyunk. Egyszer lehet meleg, máskor meg hideg.

Szokták kérdezni, látva hogy a Fagyos Kakasok csapatával fürdünk a téli Dunában, hogy: Nem hideg a víz? Nem fáztok fel? Nem kaptok tüdőgyulladást? Na meg hogy három pulóverbe burkolózva el sem tudják képzelni hogy télen nekivetkőzzenek a Dunaparton, nemhogy még meg is fürödjenek. Pedig ez az agyban dől el!

Na köszönöm szépen – mondhatná bárki – ezzel sokat segítettem! Mi az, hogy az agyban dől el? Micsoda elcsépelt frázis-puffogtatás! De jutott eszembe egy jó kis példa, amit biztosan te is tapasztaltál:

Egy jó forró zuhany után kinyitod a zuhanykabin ajtaját, és előre rettegsz, hogy megcsap a fürdőszoba „jéghideg” levegője. Pánikszerűen kapsz a törölköződért, gyorsan megtörlöd magadat, hogy ne is érje vizes testedet a levegő. Ha ennél ravaszabb vagy, előre bekészíted a törölköződet, így meg tudsz törölközni még ajtónyitás előtt. Haleluja, megmenekültél! De mitől is? A fürdőszoba „jéghideg”-nek érzett levegője kábé 23-25 fokos lehet. Az meg meleg. De agyunk szerint hideg is.

Próbáld ki ugyanezt a következőképpen: kinyitod a kabinajtót, állsz ellazult testtel, és tudomásul veszed, ahogyan a hideg levegő végigsöpör a tested felszínén. Tudod hogy nem fog maradandó sérülést okozni. Nem rándulsz össze, nem kapálózol. Csodák csodája, kábé 5 másodperc alatt vége a „veszélyes” résznek. A tested elfogadta az új környezeti hatást, te pedig komótosan megtörölközhetsz. Legyőzted a 25 fokos hideget! Nem hagytad hogy az agyad játsszon veled. Te vetted át az irányítást.

Na innen már csak néhány lépés és gyakorlás kérdése ugyanezt megismételni alacsonyabb hőmérsékletű levegővel, vízzel. Vagy akár ha az orvosnál injekciót kapsz. Ha ellazulsz, tudva hogy valószínűleg túléled, sokkal kellemesebb lesz!

Remélem segítettem. Jó gyakorlást!

Akkor fussunk, ha jólesik … életünk tragédiái

Be kell vallanom őszintén, hogy legutóbb pénteken reggel futottam volna. De aznap tragikus esemény történt: aznap reggel legyőzött a lustaság. Igen! Ezt tragédiaként is fel lehet fogni. Megszakadt a rendszeresség, romba dőlt amiért eddig megdolgoztam, csorba esett a kitartásomon, bla bla bla …

Na de mielőtt még túlságosan búnak engedném a fejemet, ma reggel az eső ellenére kimentem, és folytattam. Kilencvenkilencedik alkalommal. És tudom, hogy lesznek alkalmak, amikor a lustaság újra győzedelmeskedik majd. De ha az esetek 80-90 százalékában teljesíteni tudom amit a fejembe vettem, akkor a maradék 10-20 százalék nem tragédia, nem veszteség, hanem a szükséges üresjárat, pihenőidő, vagy akár csak a rendszer tökéletlensége.

Hiszen nézzük meg a benzinmotort: több mint száz éve fejlesztgetik, mégis a legjobbak hatásfoka sem magasabb 40-50%-nál. Ami siralmas. Mégis naponta használjuk.

Fontos, hogy ha kitűzünk egy célt, rendszeresen és kitartóan tegyünk felé lépéseket. Sokszor akkor is, amikor éppen nincs kedvünk. Egy könyvben azt olvastam, hogy a sikeres embert az különbözteti meg a kevésbé sikerestől, hogy hajlandó felemelni a seggét, és rendszeresen megtenni olyan dolgokat, amikhez nem nagyon van kedve, de tudja hogy fontosak a sikerhez vezető úton.

Persze a kitartás és rendszeresség nem jelenti azt, hogy néha nem lehetünk esendők, vagy lusták. Sőt: céljainkat akár bármikor átértékelhetjük, megváltoztathatjuk. Persze minden döntésünk következményekkel jár, így amikor eldöntjük hogy mit csinálunk, vagy mit nem csinálunk, be kell vallanunk magunknak, hogy ezzel elfogadjuk a következményeket is! Nem másokat fogunk érte később hibáztatni! Aki nem akar futkározni az ne fusson.

Akit nem zavar hogy kövér, az kövéren is boldogan élheti az életét. Aki nem akar három műszakban dolgozni azért hogy még nagyobb autója, még nagyobb háza legyen, az boldogan élhet egy kisebb lakásban és ráadásul gyalog járni nagyon egészséges.

Végülis mi az élet értelme? Erre egy jó tipp: az hogy élvezzük. Ami jelentheti azt is, hogy semmit nem csinálunk, csak heverészünk egész nap (esetleg a híd alatt, ha nincs aki munka nélkül lakást és élelmet ad nekünk). Vagy azt, hogy 8 órát munkára áldozunk, hogy a fennmaradó időben heverészhessünk, vagy családunkkal kiránduljunk, vagy hobbinkkal foglalkozzunk. Vagy találunk olyan munkát vagy más megélhetést, amelyet élvezettel csinálunk. Persze azon belül is leszek „nemszeretem” teendőink.

Ha ez nem tetszik, még mindig lehetséges a híd alatti heverészés homeless opció .

Szóval ha néha le is győz a lustaság, addig nincs gond, míg én több ponttal vezetek .

Maratoni futás 50 felett – kipróbáltam a 42 km távot

Újfent kíváncsi voltam. Milyen lehet a marathoni 42,2 km távot lefutni?

Most már nem vagyok kíváncsi …

, mert kipróbáltam – 87. gatyás futásként. 2022. március 26-án reggel 7-kor indultam Szentgyörgymezőről, át a hídon Párkányba, onnan a töltésen Kőhídgyarmatig, majd a hegyfarki úton a párkányi vasútállomásig, onnan Nánán keresztül Párkány központjába, ez eddig 27 km. Onnan futottam egy kört a gyári út felé (eddig 34 km), majd vissza Esztergomba, némi kerülőkkel Szentgyörgymezőig, hogy meglegyen a 42,2 km.

Egy hónapja próbáltam ki a 21 km-s távot, az nem okozott különös gondot, ebből balga módon arra következtettem, hogy ennek a duplája is sima ügy. Valójában 29 km táján elfogyott a lelkesedés, elértem azt a holtpontot, amiről eddig csak olvastam, ez azt igazolta hogy nem vagyok kellően felkészült ilyen távra. Onnantól már nem volt oly élvezetes a futás, de hála konokságomnak, befejeztem az egész távot, bár a végefelé már kombináltam a futást némi masírozással, de szerencsésen hazaértem.

A szokásos 5 km-hez képest a 42 km már némi logisztikai tervezést igényelt, fiam elkísért biciklivel az első 25 kilométeren, tőle utántölthettem vizes flakonjaimat. A futó-övem zsebeiben vittem magammal banánt, amit útközben eszegettem, hogy legyen némi tápanyag-utánpótlás. Útközben még két alkalommal utántöltöttem a vizet és eledelt. Volt nálam só-tabletta is, amiből egyet-egyet megettem. Olvastam, hogy a mellbimbókat le kell ragasztani ragtapasszal, hogy a póló ki ne dörzsölje – ez a gatyás futás miatt nem volt szükséges

. A hőmérséklet induláskor 2 fok volt, és hazáig 16 fokig emelkedett, de a napsütés miatt melegebbnek tűnt. Számoltam a napsütéssel, be is kentem magamat, mert 5 órányi futkározás alatt csúnyán meg is éghettem volna.

Végkövetkeztetés: örülök hogy kipróbáltam, de nem ébredt bennem vágy ilyen hosszú távok megismétlésére. Tapasztalatnak megfelel. A végén már nem voltam túl lelkes, de végigcsináltam. Aznap délután aztán úgy járkáltam, mint egy járókeretes bácsi, csak annyival nehezítve, hogy járókeretem sem volt

. A talpam sajgott, a lábszáraim fájtak, de szerencsére sérülésem nem volt. Még másnap is sántikáltam, ülésből öregesen támaszkodva álltam fel, de aztán 2 napra rá már tudtam rendesen menni. Hiába, a heti 2 x 5 km futás nem nevezhető maratoni felkészülésnek, de hajtott a kíváncsiság. Fiam segítségével egy videót is készítettünk.

87. Gatyás futás – Marathon

Újfent kíváncsi voltam. Milyen lehet a marathoni 42,2 km távot lefutni?
Most már nem vagyok kíváncsi … , mert ma kipróbáltam. Reggel 7-kor indultam Szentgyörgymezőről, át a hídon Párkányba, onnan a töltésen Kőhídgyarmatig, majd a hegyfarki úton a párkányi vasútállomásig, onnan Nánán keresztül Párkány központjába, ez eddig 27 km. Onnan futottam egy kört a gyári út felé (eddig 34 km), majd vissza Esztergomba, némi kerülőkkel Szentgyörgymezőig, hogy meglegyen a 42,2 km.

A szokásos 5 km-hez képest a 42 km már némi logisztikai tervezést igényelt, fiam elkísért biciklivel az első 25 kilométeren, tőle utántölthettem vizes flakonjaimat. A futó-övem zsebeiben vittem magammal banánt, amit útközben eszegettem, hogy legyen némi tápanyag-utánpótlás. Útközben még két alkalommal utántöltöttem a vizet és eledelt. Volt nálam só-tabletta is, amiből egyet-egyet megettem.

Olvastam, hogy a mellbimbókat le kell ragasztani ragtapasszal, hogy a póló ki ne dörzsölje – ez a gatyás futás miatt nem volt szükséges. A hőmérséklet induláskor 2 fok volt, és hazáig 16 fokig emelkedett, de a napsütés miatt melegebbnek tűnt. Számoltam a napsütéssel, be is kentem magamat, mert 5 órányi futkározás alatt csúnyán meg is éghettem volna.

Végkövetkeztetés: örülök hogy kipróbáltam, de nem ébredt bennem vágy ilyen hosszú távok megismétlésére. Tapasztalatnak megfelel. A telefonom szerint 3400 kalóriát égettem, úgyhogy ma nem kell visszafognom a kaját .
Aki szeretné, próbálja ki! Mindenkinek szép napot!

Kipróbáltam a 21 km távot

Arra gondoltam, kipróbálnék hosszabb távot a szokásos 5km-nél, esetleg a néha-néha beiktatott 10km-nél is. Csak a kíváncsiság kedvéért .

Este kinéztem a térképen néhány lehetséges útvonalat, és reggel 7-kor nekiindultam azzal a titkos tervvel, hogy a félmaratoni 21,1 km távot jó lenne megtapasztalni, természetesen a gatyás futások keretén belül.

Kigugliztam, hogy e távon már javasolják, hogy legyen némi étel-ital nálam, így vízzel és némi csokival szereltem fel magamat, ezek épp elfértek a futó-övem zsebeiben.

Induláskor még -4 fokot mutatott a hőmérő, de aztán feljött a nap, és a hőmérséklet fokozatosan emelkedett. Mire 2 óra és 25 perc futás után hazaértem, már +1 fok volt.

Mivel ennyit még sosem futottam, de még a fele is soknak számított, volt olyan verzióm is, hogy menet közben lerövidíthetem 14 km-re , ha úgy érzem hogy túl nehéz. Szerencsére nem volt gond. A hűvösnek hála, kicsi volt a folyadék-veszteség, így a magammal vitt fél liter vízből maradt is. Az ötödik kilométer után kezdtem időnként kortyolgatni, a 13. és 17. kilométernél ettem egy-egy kocka csokit. A 18. kilométer után aztán már megfordult a fejemben, hogy tán kellemesebb lenne egy termál-medencében lebzselni

, de azért csak haladtam tovább hazáig. Érdekes tapasztalat volt, picit tovább kellett utána nyújtani, meg a vádlikat átmozgatni, mint az 5 km futás után.

Februárban sikerült egy célkitűzésemet teljesíteni: egy éven át rendszeresen, rövidnadrágban futni, beleértve a téli hónapokat is.

Tavaly február 10-én próbáltam ki először a gatyás futást, amit aztán folytattam. A leghidegebb idő, amiben futottam, -9 fok volt, én személy szerint a 0 fok körüli hőmérsékletet szeretem a legjobban. Az elég hideg hogy ne izzadjon túlságosan az ember, és elég meleg hogy ne fázzon a kéz kesztyű nélkül. Azt is el kell mondani, hogy a közvélekedéssel ellentétben a gatyás futás nem okoz tüdőgyulladást (szerencsémre

Most kipróbáltam a 21 km-t, és túléltem gond nélkül

, de nincs olyan célom hogy a hosszabb távokhoz szükséges időt napi szinten feládozzam az életemből. Maradok a rendszeres 5km távnál, itt-ott egy tizest beiktatva. Továbbra sem tartom magamat nagy sportembernek, sosem voltam az, és 50 évesen már nem is akarok senkit legyőzni, csakis saját magamat. Igyekszem másfajta mozgást is végezni, emellett ha kétszer egy héten hajnalban kivakarom magamat az ágyból, hogy munka előtt fussak egyet, már nyertem!

Januári gatyás futás -9 fokban

Január 12-én reggel nem panaszkodhattam hogy túl meleg lett volna! Még a képen látható szobor is be volt öltöztetve rendesen .

Hó az nem volt, de a hőmérőnk -9 fokot mutatott. Eddig ez volt a leghidegebb gatyás futásom. Szerencsére szélcsendes idő volt, mert ilyen hőfoknál viharos szélben nem lett volna kedvem gatyában futározni. Most kifejezett előny volt hogy nem futok túl gyorsan, mert kevésbé hűtött az ellenszél

De be kell vallanom, hogy a kezemen a hüvelykujjam fázott, aztán mikor megmarkoltam, akkor meg a mutatóujjam volt elöl, és az fázott. Így cserélgettem őket, míg meg nem szokták a hőfokot. Legközelebb ilyen hidegben veszek fel kesztyűt.

Gatyás futás a szabadban – itt a tél

Nem vagyok százas! – ezt tudtam meg egy decemberi havas reggelen futás közben – egy kutyát sétáltató nénitől. Még szép, hisz csak ötvenes vagyok .
Nem tudtam ellenálni a frissen esett havas táj csábításának. Bár a hóban kicsit nehézkesebb a futás, de jólesett így indítani a napot.

Heti két alkalommal továbbra is folytatom a gatyás futásokat. Mivel februárban kezdtem, kíváncsian várom, milyen megpróbáltatásokat, milyen hideget tartogat számomra december és január.

Közben a párkányi Fagyos Kakasokkal rendszeresen (hetente 1-2 alkalommal) járunk fürdeni a Dunára. December elején a víz kb. 4 fokos volt. Szívesen vennénk egy kis havas, jeges időt, az méltóbb háttér lenne a téli fürdőzésekhez.

Gatyás futás – folytatás az őszben

Őszre beszereztem egy rendes futócipőt. Jó a szellőzése, könnyű, és elég jól tompítja a talaj ütéseit. Szeptemberben kétszer is beiktattam 5 km helyett 10 km-s távot, az új cipő már nem törte fel a lábamat, megúsztam vízhólyag nélkül.

Sikerült rendszeresen folytatnom a futást, heti 2 alkalommal. Mivel ezen kívül heti háromszor más mozgásformát is végzek, ennél többet nem szeretnék besűríteni a napirendembe. Aki sokat markol, keveset fog. A futással annyi a célom, hogy egy alap kondíciót megszerezzek, és ha véletlenül kell futni 5 vagy 10 kilométert, akkor ne essek kétségbe. Az azonnali kellemes hatása annyi, hogy szinte felpezsdíti a szervezetet, átszellőzteti a tüdőt, és sokkal energikusabban kezdhetem a napot egy jóleső futás után.

Gatyás futás nyáron is

A nyári melegekben is folytattam a heti 2 reggeli futást. A hajnali 18 fok még mindig kellemesebb volt, mint a délutáni 30 fok. Júliusban sikerült lefutnom először 30 perc alatt az 5 km távot. Nekem ez nagy szó, mert sport antitalentum voltam világéletemben, futni is csak pár hónapja kezdtem.

A nyári futások végén, ha időm engedte, a Dunában hűtöttem le magamat, mert 18 fokban már elég jól meg lehet izzadni.

10 km futás először

Június 18-án aztán kipróbáltam, milyen lehet lefutni egyszerre 10 kilométert.

Vittem magammal vizet, a futás az 5 kilométerhez képest kétszer annyi ideig tartott. Fázni nem fáztam, de nem volt még profi futócipőm, így 10 kilométeren egy vízhólyaggal gazdagodott a lábam. Intő tapasztalat volt, hogy ideje beszereznem egy rendes futócipőt.

Azt tudtam, hogy nem szeretnék rendszeresen nagyon hosszú távokat futni, mert annyi időt erre nem áldoznék, így azt a célt tűztem ki magam elé, hogy hetente kétszer futok 5 km-t, néha egy-egy 10km-t is beillesztve.

Gatyás futás és a Chi futás

Az első 11 gatyás futás után megtettem az első lépéseket a megvilágosodás útján! Nem kell megijedni, nem léptem be semmilyen szektába! Mindössze rá kellett jönnöm, hogy eddigi életem során nem tudtam futni. Nem ismertem a technikáját. Megvolt hozzá ugyanaz a szerszámom, mint másoknak: lábak, test egyéb részei, mégsem tudtam futni. Hiányzott a megfelelő technikai tudás.

Az iskolai torna-órákon ha futni kellett, én legutolsóként vánszorogtam be a célba, a legrosszabb idővel, levegőért kapkodva. Csodálkoztam hogy egyes osztálytársaim hogyan képesek oly könnyedén és gyorsan futni. A torna-tanárok sem sokat segítettek. “Z” tanár úr (nyugodjon békében) csak annyit mondott: Fiam igyekezz jobban egy kicsit! Na ezzel az igyekezettel ugyanúgy utolsónak futottam be, csak még jobban kidögölve. Aztán “B” tanár úr (nem tudom él-e még) az idő-eredmények alapján 3-ast adott tornából, és az “Ép testben épp hogy élek” beszólásaival sem volt túl motiváló

. Bár magamtól is utánanézhettem volna a helyes technikának, de azt hittem ez személyes adottság kérdése, egyszerűen béna vagyok a futáshoz. Így telt el 50 év az életemből, futás nélkül. Ez az én kis személyes tragikus tapasztalatom az iskolarendszerrel. Több volt a hangsúly az osztályzáson, mint azon, hogy megkedveltessék a futást (és megtanítsák a technikáját).

Chi futás

A gatyás futások felvillanyoztak, de úgy éreztem, mintha egy fal állna előttem, ami megakadályozza hogy gyorsabban, könnyedebben fussak. Aztán a feleségemtől (áldassék a neve

) szülinapomra kaptam egy könyvet: Danny Dreyer: ChiFutás. Egy amerikai hosszútávfutó írja le benne, milyen technikával fut, hogy elkerülje az erőlködést és a sérüléseket.

Sosem gondoltam, hogy könyvből fogok futni tanulni, de egy szuszra elolvastam, és világosság gyúlt a fejemben (Haleluja!). Teljesen rossz technikával, erőből próbáltam futni, rossz testtartással, helytelen lábhasználattal. Így nem csoda ha nehéznek tűnt a futás, kidöglesztett, ezért nem is vonzott, az eredmények sem javultak.

2021.március 31- én volt az első alkalom, hogy a könyvben olvasottakat élesben is kipróbáljam. És működött! Az 5 km távon addig 35 – 38 perces időkkel kezdtem, új időm 31 perc alatt volt. Tudom hogy ez profiknak nem nagy szám, de számomra maga a csoda. Ugyanakkor az ízületeim és lábizmok terhelése jóval lecsökkent.

A könyvből tanultakat még sokat kell gyakorolnom. Első alkalommal próbáltam felváltva odafigyelni a helyes testtartásra, dőlésszögre, lábak helyzetére, lazításra, légzésre, mert folyamatosan visszaestem a helytelen futási módba. De már tudtam, mit kell megtanulnom, begyakorolnom: nem szabad erőből futni, hanem technikával. A téli “gatyás futások” ideje lassan lejárt, de én folytattam a futást. Ugyanúgy gatyában, de a melegebb időben legalább kevesebb aggódó néni szólt be: “Fiatalember, nincs egy kicsit alulöltözve?”

Ahogy egyre melegebb lett, igyekeztem korán, akár 5 órakor is kelni, hogy még a hűvös reggeli órákban futhassak, hetente kétszer. Áprilisban COVID-os voltam, így bő két hét a futásból kimaradt.

Hogy a futással eltöltött időt ne érezzem elvesztegetett időnek, a 24. alkalomra már beszereztem egy „csontrezgéses” fülhallgatót (amely szabadon hagyja a fület, hogy halljam a környező zajokat, például közeledő autókat is). Így tudok hangoskönyveket vagy podcastokat hallgatni futás közben. Ez abban is segít, hogy eltereli a figyelmemet a futás nehézségéről, szinte észrevétlenül telik el a táv.