Október elején kellemes meleg idő volt. A Duna vize 16-17 fokra melegedett, így szinte naponta jártam fürdeni, leggyakrabban Ákos is velem tartott. A csobbanásokról a Facebook-oldalamon rendszeresen egy-egy képet vagy rövid vidót tettem közzé, azzal a nem titkolt céllal, hogy más érdeklődőket is részvételre buzdítsak. Felvettem a kapcsolatot Jolcsik Péterrel is, aki szilveszterkor szokott úszni a helyi “jegesmedvék” közt. Megbeszéltük hogy ahogy ideje engedi, ő is velünk tart. Rajta kívül még néhány további érdeklődő is akadt, ki-ki egyéb elfoglaltsága függvényében részt vett rendszeres csobbanásainkon, amelyekre délutánonként 15:30-kor, majd az óraátállítás után 14:30-kor került sor.
Tudtam, hogy mivel számomra új ez a hideg vizes dolog, hozzá kell edződnöm, így igyekeztem lehetőség szerint minden nap menni (hacsak nem esett az eső, de októberben ritkán esett). Október 16. után a víz újra fokozatosan hűlni kezdett, a fotón a 13,4 fokos vízben már négyen fürdünk. Október végére aztán 11 fokos lett a víz. Első 11 fokos alkalommal a vízbe merülve szúró fájdalmat éreztem a bokámban, és enyhén fájdalmas összehúzódást vállaimban, ezek elmúltak kábé két perc úszkálás után. Többszöri hasonló csobbanás után aztán ezek a tünetek már nem jelentkeztek.
Aztán újabb melegfronti hatásra a Duna visszamelegedett 13 fokosra, ami november 5-ig kitartott. Így már kellően hozzászoktunk ehhez a hőmérsékletű vízhez, nagyon jókat pancsoltunk benne a késő őszi napsütéses napokon. Először 15 percet szoktunk a vízben tölteni, de aztán 10 percre korlátoztuk, hogy a fürdés utáni visszamelegedést lerövidítsük. E kellemes időszakban fogalmaztam meg eme négysorost:
Már sárgul a lombjuk a parton a fáknak,
Még őszi nap sápatag fénye virít,
Már nem melegít vize lomha Dunának,
De minket a hűvös is kedvre derít!
Hirtelen 10 fok alá
November 10-től megindult a lehűlés, 11.4 majd 10.8 fokos vizet is kipróbálhattunk. Alig vártam, hogy elérjük a 10 fokot, ami aztán nagyobb léptékben sikerült mint előre terveztem.
De közben egy rövid nászútra mentem a spanyolországi Alicante-ba, ahol a Dunánál jelentősen melegebb, 19 fokos volt a tenger, így nem hagyhattam ki egy csobbanást. Nem volt strandolós idő, így csak 3-4 ember (fanatikus) volt a vízben. Feleségem meg is jegyezte, hogy azért akad még pár idióta 
. De készített rólam pár fotót, és megvárt a szeles tengerparton, amiért hálás köszönetem neki!
November 19-én újra itthon voltam, közben a Duna hirtelen lehűlt 8.4 fokosra. Tartottam is tőle, hogy hogy fogom viselni, tekintve hogy addig 10.8 fokosnál hidegebbet nem próbáltam. Szeles idő volt, a levegő csak 4 fokos, így eléggé hidegnek éreztem a vizet is. De nem volt olyan rossz, mint amire számítottam. Hárman jöttünk össze, Ákossal és Péterrel. Szerencsére két nappal később újra csobbanhattunk – sokkal kellemesebb körülmények közt: bár a víz 7.8 fokosra hűlt, de szélcsendes, 8 fokos idő volt.
Azt azért éreztem, hogy több alkalomra lesz szükség, hogy a 10 fok alatti vizet megszokjam, különösen a lábujjaim és a kezeim gémberedtek el és hűltek át nagyon ennél az alacsony hőfoknál, valamint a bőrömön éreztem enyhe égető érzést. A vízből kijőve alaposan bepirosodott a bőröm, és érzékeny volt a dörzsölésre, továbbá az átfagyott kezekkel elég ügyetlen volt az öltözködés. Bevezettem, hogy fürdés után közvetlenül – miután felöltöztem – beiktatok egy 15 perces tempós sétát a közeli pékséghez és vissza. Ez elegendő szokott lenni ahhoz, hogy a mozgás által termelt hő pótolja a vízben leadott hőmennyiséget, így elkerülhettem az utólagos reszketést. Ugyanis ha csak beülnék valami meleg helyre, kívülről nem tud kellő hőt felvenni a szervezet, és fürdés után 10-15 perccel szinte ellenőrizhetetlen reszketés lenne úrrá rajtam – a szervezet így próbál mozgással hőt termelni (próbáltam, és inkább jobb a séta).
Mindebből a legfontosabb tanulság, hogy a 8 fokos vízzel már hihető közelségbe került a szilveszteri csobbanáskor várható vízhőfok. Ami egyre jobban közeleg.
