A héten a sok munka háttérbe szorította a mozgást, így ma reggel beiktattam egy 10 kilométeres futást. Szentgyörgymezőről elfutottam Párkányba, ott a Fullpost cég előtt készült a fotó, majd kis kerülővel vissza. Közben egy riportot hallgattam Bártfai Balázzsal, amelyben szintén szóba került a téma, hogy kemény munkára ugyan szükség van, de ha nem próbáljuk okosan is, akkor egy idő után belerokkanhatunk a kemény munkába, de akkor sem érünk célba.
Mint hosszában átúszni a Balatont. Lehet simán úszva, de kétes az eredmény, így okosabb ha hajóval indulunk.
Jómagam elviekben túlóraellenes vagyok. Normál körülmények között, ha a munka jól szervezett és adottak a megfelelő eszközök, akkor a rendes munkaidőnek elégnek kell lennie. Ez az elmélet. Amely néha ütközik a gyakorlattal. Mert normál körülmények ritkán vannak.
És akkor újra előbújik a kemény munka. A vezető feladata az, hogy a kemény munka fázisai közben is arra törekedjen, azon agyaljon, hogyan lehet visszaterelni a munkát minél gyorsabban az okos munka fázisába.
Ez nem könnyű feladat, sokan nem látják ilyenkor a fától az erdőt, annyira elfoglalják magukat a munkával, hogy nem jut idő a munkaszervezésre.
Pedig egy óra szervezés később tízszeres mennyiségű munkát takaríthat meg. Meg nem érdemes a felszerelésen spórolni, mert a jó felszerelés könnyíti és egyszerűsíti a munkát. Én a munkában azokat a felesleges teendőket utálom a legjobban, amelyekre létezik gép, szerszám vagy szoftver, amivel azt gyorsabban és sokkal kevesebb erőfeszítéssel meg lehetne csinálni.
A Fullpost cég beindult. A héten megduplázódott az elvégzendő munkamennyiség, közben hét emberből kettő hiányzott, így be kellett fognom magamat is, na meg más kisegítőket. Ez egy “kemény munka periódus” volt. Tovább kell bővítenünk a személyzetet és a felszerelést, hogy visszatérhessünk az okos munkához. Egy vállalkozásban két fő probléma szokott lenni: ha nem megy, vagy ha hirtelen nagyon beindul.
E cégben most a növekedési krízist éljük át, ami a kellemesebb eset, de észnél kell lenni, mert ez sem könnyű és ez is vezethet bukáshoz. Jövő év elején egy második raktárat is kell majd nyitnunk, ahová további emberek, további berendezés kell, az informatikai rendszerünket át kell alakítani több telephelyes működésre, mindezt úgy, hogy alig látszunk ki a munkából. Rettentően izgalmas feladat 
!
Zárásként itt is szeretném megköszönni kollégáimnak a helytállást, első helyen említve két nyugdíjas kolléganőnket, Verát és Évát, akik a fiatalokat is lepipálva serénykedtek és túlóráztak, hogy győzzük a munkát. Köszönöm Vikinek, Mercinek, Levinek, Dávidnak is a helytállást, valamint a MUFIS informatikai részlegéről Petinek hogy a weboldalunkat, hálózatunkat és berendezéseinket rendben tartotta, Andrisnak hogy a háttérben a rendszerünkben megoldotta amit kellett, Tamásnak és Dávidnak pedig hogy a helyszínen kisegítve bizonyították, hogy az ifjabb generációban is találhatók sokoldalú és tettrekész emberek, akikre lehet számítani.
Amíg ezzel voltam elfoglalva, hálával tartozom Ilonának és Ricsinek hogy a cég könyvelését kézben tartják, asszisztensemnek Rózsának, hogy a MUFIS cégben tartja a frontot, valamint Beának és Ricsinek, hogy a MUFIS-ban a további tizenöt könyvelő kolléganő napi munkáját koordinálják és segítik.
Na és köszönöm a feleségemnek is, hogy saját munkája után jött és segített, még 14 év után is úgy látom, hogy jól választottam
.
