Hónap: 2022 március

Maratoni futás 50 felett – kipróbáltam a 42 km távot

Újfent kíváncsi voltam. Milyen lehet a marathoni 42,2 km távot lefutni?

Most már nem vagyok kíváncsi … 😅, mert kipróbáltam – 87. gatyás futásként. 2022. március 26-án reggel 7-kor indultam Szentgyörgymezőről, át a hídon Párkányba, onnan a töltésen Kőhídgyarmatig, majd a hegyfarki úton a párkányi vasútállomásig, onnan Nánán keresztül Párkány központjába, ez eddig 27 km. Onnan futottam egy kört a gyári út felé (eddig 34 km), majd vissza Esztergomba, némi kerülőkkel Szentgyörgymezőig, hogy meglegyen a 42,2 km.
     Egy hónapja próbáltam ki a 21 km-s távot, az nem okozott különös gondot, ebből balga módon arra következtettem, hogy ennek a duplája is sima ügy. Valójában 29 km táján elfogyott a lelkesedés, elértem azt a holtpontot, amiről eddig csak olvastam, ez azt igazolta hogy nem vagyok kellően felkészült ilyen távra. Onnantól már nem volt oly élvezetes a futás, de hála konokságomnak, befejeztem az egész távot, bár a végefelé már kombináltam a futást némi masírozással, de szerencsésen hazaértem.
     A szokásos 5 km-hez képest a 42 km már némi logisztikai tervezést igényelt, fiam elkísért biciklivel az első 25 kilométeren, tőle utántölthettem vizes flakonjaimat. A futó-övem zsebeiben vittem magammal banánt, amit útközben eszegettem, hogy legyen némi tápanyag-utánpótlás. Útközben még két alkalommal utántöltöttem a vizet és eledelt. Volt nálam só-tabletta is, amiből egyet-egyet megettem. Olvastam, hogy a mellbimbókat le kell ragasztani ragtapasszal, hogy a póló ki ne dörzsölje – ez a gatyás futás miatt nem volt szükséges😉. A hőmérséklet induláskor 2 fok volt, és hazáig 16 fokig emelkedett, de a napsütés miatt melegebbnek tűnt. Számoltam a napsütéssel, be is kentem magamat, mert 5 órányi futkározás alatt csúnyán meg is éghettem volna.
     Végkövetkeztetés: örülök hogy kipróbáltam, de nem ébredt bennem vágy ilyen hosszú távok megismétlésére. Tapasztalatnak megfelel. A végén már nem voltam túl lelkes, de végigcsináltam. Aznap délután aztán úgy járkáltam, mint egy járókeretes bácsi, csak annyival nehezítve, hogy járókeretem sem volt 😅. A talpam sajgott, a lábszáraim fájtak, de szerencsére sérülésem nem volt. Még másnap is sántikáltam, ülésből öregesen támaszkodva álltam fel, de aztán 2 napra rá már tudtam rendesen menni. Hiába, a heti 2 x 5 km futás nem nevezhető maratoni felkészülésnek, de hajtott a kíváncsiság. Fiam segítségével egy videót is készítettünk.

87. Gatyás futás – Marathon

Újfent kíváncsi voltam. Milyen lehet a marathoni 42,2 km távot lefutni?
Most már nem vagyok kíváncsi … 😅, mert ma kipróbáltam. Reggel 7-kor indultam Szentgyörgymezőről, át a hídon Párkányba, onnan a töltésen Kőhídgyarmatig, majd a hegyfarki úton a párkányi vasútállomásig, onnan Nánán keresztül Párkány központjába, ez eddig 27 km. Onnan futottam egy kört a gyári út felé (eddig 34 km), majd vissza Esztergomba, némi kerülőkkel Szentgyörgymezőig, hogy meglegyen a 42,2 km.

Egy hónapja próbáltam ki a 21 km-s távot, az nem okozott különös gondot, ebből balga módon arra következtettem, hogy ennek a duplája is sima ügy. Valójában 29 km táján elfogyott a lelkesedés, elértem azt a holtpontot, amiről eddig csak olvastam, ez azt igazolta hogy nem vagyok kellően felkészült ilyen távra. Onnantól már nem volt oly élvezetes a futás, de hála konokságomnak, befejeztem az egész távot, bár a végefelé már kombináltam a futást némi masírozással, de szerencsésen hazaértem.

A szokásos 5 km-hez képest a 42 km már némi logisztikai tervezést igényelt, fiam elkísért biciklivel az első 25 kilométeren, tőle utántölthettem vizes flakonjaimat. A futó-övem zsebeiben vittem magammal banánt, amit útközben eszegettem, hogy legyen némi tápanyag-utánpótlás. Útközben még két alkalommal utántöltöttem a vizet és eledelt. Volt nálam só-tabletta is, amiből egyet-egyet megettem.

Olvastam, hogy a mellbimbókat le kell ragasztani ragtapasszal, hogy a póló ki ne dörzsölje – ez a gatyás futás miatt nem volt szükséges😉. A hőmérséklet induláskor 2 fok volt, és hazáig 16 fokig emelkedett, de a napsütés miatt melegebbnek tűnt. Számoltam a napsütéssel, be is kentem magamat, mert 5 órányi futkározás alatt csúnyán meg is éghettem volna.

Végkövetkeztetés: örülök hogy kipróbáltam, de nem ébredt bennem vágy ilyen hosszú távok megismétlésére. Tapasztalatnak megfelel. A telefonom szerint 3400 kalóriát égettem, úgyhogy ma nem kell visszafognom a kaját 🙂.
Aki szeretné, próbálja ki! Mindenkinek szép napot!

Olvasnivaló: Eddie Jaku: “A világ legboldogabb embere”

Kissé nyomasztóra sikerült az utolsó pár futásom. Na nem a futás tehet róla. Megtaláltam a scribd-en hangoskönyvként Eddie Jaku: “A világ legboldogabb embere” című könyvét, és azt hallgattam futás közben. Ma épp a végére értem.

Eddie Jaku egy egykori büszke német polgár, emellett zsidó. Elmeséli életét, a második világháború előtt fokozódó zsidó-üldözést, családjuk elhurcolását a koncentrációs táborba. Leírja, hogy mennyire állattá tud válni az ember, emberek fordultak egymás ellen csak azért, mert zsidó volt. Elveszítette szüleit, néhányszor megszökött a táborokból, nagy szenvedések árán végül túlélte a borzalmakat, majd családot alapított Ausztráliában. Családjában megtalálta a boldogságát. 2021-ben hunyt el, 101 éves korában.

Három dolog miatt érdemes elolvasni a könyvet:

  1. Tudatosítsuk, hogy a nácizmus kis lépésekkel, propagandával, a “problémák” megoldási javaslataival tör előre, ami a napi politikában is jelen van. Figyelmesnek kell azonban lennünk: amint azt kívánják, hogy nemzetiségi vagy más alapon megkülönböztessünk embereket, vagy bármily csekély mértékben is megfosszuk őket jogaiktól (legyen az fekete, zsidó, oltatlan, stb.), meg kell szólalnia agyunkban a vészcsengőnek, meg kell kongatnunk a vészharangot. Nem csak akkor, amikor már deportálnak, hanem még az elején, amikor az egyik ember nem mehet be ugyanabba a boltba, mint a másik. A tüzet is akkor kell eloltani, amikor még kicsi!
  2. Bármilyen rosz dolgokon is megy át az ember, lehetséges, hogy megőrizze emberségét, méltóságát, nem okvetlen muszáj átgázolnia másokon. Ha ehelyett megtaláljuk az összefogás rejtett vagy nyílt formáit, sokkal könnyebben vészelhetjük át a krízis-helyzeteket.
  3. Elgondolkodtató, és jó észben tartani, hogy a második világháború alatt a “civilizált”, humanista elveken alapuló európai országokban is az emberek jó része simán lepaktált a nácikkal, a megszállókkal. Egyes államok simán meghozták saját zsidó-üldöző törvényeiket, az emberek egy része gyávaságból vagy nyereségvágyból csendben tűrte vagy aktívan segédkezve támogatta az emberirtást, vette el a másik vagyonát, adta fel a megszállók (vagy helyi nácik) kezére felebarátját. És amikor a háború véget ért, sokan ezek közül hirtelen tisztes polgárokká váltak, hirtelen náciellenesek, sőt hős ellenállók lettek. Jó tudni, hogy a barátság és emberség, ami békeidőben természetesnek tűnik, egyáltalán nem garantált krízishelyzetben. Kevésbé érhet minket meglepetés. Sajnos.

    De azért a futás ma is jólesett. Egészségünkre!

Új, intézményes fasizmus terjed

Kitiltották az orosz és fehérorosz sportolókat a téli paralimpiáról! Hogy valami idiótának ilyen ötlete támadt, azon már nem is csodálkozom. De hogy az egész világ lelkesen bólogat, vagy legalább jóváhagyóan hallgat, az már félelmetes. Hogyan nézheti a “civilizált” Európa tétlenül a faji vagy nemzetiségi alapon történő megkülönböztetést?


A legfőbb ideje felszólalni. Hitlerrel is keményebben kellett volna ellenkezni, amikor elkezdte a faji és más alapú megkülönböztetést állami rendszerként alkalmazni, majd igyekezett eltiporni egész Európát.

Tragédia az Ukrán helyzet, viszont azért, mert Putyin lerohanta Ukrajnát, még senkinek nincs joga ártatlan emberektől megvonni jogaikat, csak azért, mert éppen ők is orosz állampolgárok vagy orosz nemzetiségűek. Főként a sport területén, amelynek éppen hogy távol kéne maradni a politikától.

 

Ezenkívül mindenféle bírósági döntés nélkül zárolják az úgynevezett “orosz vagyonokat”. Hová lett a magántulajdonhoz való jog védelme? Egyre erősödik a cenzúra – már nem lehet a fősodratú véleményektől eltérő véleményt vagy információt terjeszteni, mert bármikor letiltják a weboldalat, törlik a posztot. Persze indoklás és pártatlan bírósági eljárás és döntés nélkül.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elvileg egy olyan alapelv, amelyet “hivatalosan” az Európai Unió államai, és az ők szövetségesei is állítólag elismernek és betartanak. Csak néhány részletet hadd soroljak fel itt:

  • Mindenkinek azonos jogai vannak fajra, nyelvre, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre való tekintet nélkül.
  • Tilos megkülönböztetést tenni annak az országnak, politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján, amelynek a személy állampolgára.
  • Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani.
  • Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való
    tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.

    El kell mondjam, nagyon vegyes érzésekkel olvasom e nemes megfogalmazásokat az emberi jogokról, mert látom, hogy sárba vannak tiporva. Ami szomorú, hogy nem holmi terroristák tesznek így, hanem saját államaink, nemzetközi szervezetek, amelyek éppen arra lennének hivatottak hogy e jogokat megvédjék!

    Én nem vagyok hajlandó utálkozni az orosz nemzetiségű emberekkel azért, amit Putyin tesz. Az amerikai nemzetiségű embereket sem tiltjuk ki sehonnan, pedig az USA hadserege is lerohant már nem egy független országot. Ki fogja megvédeni azokat az alapvető emberi jogokat, amiken az ENSZ alapul? Mi lesz így a világból?