Az első 11 gatyás futás után megtettem az első lépéseket a megvilágosodás útján! Nem kell megijedni, nem léptem be semmilyen szektába! Mindössze rá kellett jönnöm, hogy eddigi életem során nem tudtam futni. Nem ismertem a technikáját. Megvolt hozzá ugyanaz a szerszámom, mint másoknak: lábak, test egyéb részei, mégsem tudtam futni. Hiányzott a megfelelő technikai tudás.
Az iskolai torna-órákon ha futni kellett, én legutolsóként vánszorogtam be a célba, a legrosszabb idővel, levegőért kapkodva. Csodálkoztam hogy egyes osztálytársaim hogyan képesek oly könnyedén és gyorsan futni. A torna-tanárok sem sokat segítettek. “Z” tanár úr (nyugodjon békében) csak annyit mondott: Fiam igyekezz jobban egy kicsit! Na ezzel az igyekezettel ugyanúgy utolsónak futottam be, csak még jobban kidögölve. Aztán “B” tanár úr (nem tudom él-e még) az idő-eredmények alapján 3-ast adott tornából, és az “Ép testben épp hogy élek” beszólásaival sem volt túl motiváló 
. Bár magamtól is utánanézhettem volna a helyes technikának, de azt hittem ez személyes adottság kérdése, egyszerűen béna vagyok a futáshoz. Így telt el 50 év az életemből, futás nélkül. Ez az én kis személyes tragikus tapasztalatom az iskolarendszerrel. Több volt a hangsúly az osztályzáson, mint azon, hogy megkedveltessék a futást (és megtanítsák a technikáját).
. Bár magamtól is utánanézhettem volna a helyes technikának, de azt hittem ez személyes adottság kérdése, egyszerűen béna vagyok a futáshoz. Így telt el 50 év az életemből, futás nélkül. Ez az én kis személyes tragikus tapasztalatom az iskolarendszerrel. Több volt a hangsúly az osztályzáson, mint azon, hogy megkedveltessék a futást (és megtanítsák a technikáját).Chi futás
A gatyás futások felvillanyoztak, de úgy éreztem, mintha egy fal állna előttem, ami megakadályozza hogy gyorsabban, könnyedebben fussak. Aztán a feleségemtől (áldassék a neve
) szülinapomra kaptam egy könyvet: Danny Dreyer: ChiFutás. Egy amerikai hosszútávfutó írja le benne, milyen technikával fut, hogy elkerülje az erőlködést és a sérüléseket.
) szülinapomra kaptam egy könyvet: Danny Dreyer: ChiFutás. Egy amerikai hosszútávfutó írja le benne, milyen technikával fut, hogy elkerülje az erőlködést és a sérüléseket. Sosem gondoltam, hogy könyvből fogok futni tanulni, de egy szuszra elolvastam, és világosság gyúlt a fejemben (Haleluja!). Teljesen rossz technikával, erőből próbáltam futni, rossz testtartással, helytelen lábhasználattal. Így nem csoda ha nehéznek tűnt a futás, kidöglesztett, ezért nem is vonzott, az eredmények sem javultak.
2021.március 31- én volt az első alkalom, hogy a könyvben olvasottakat élesben is kipróbáljam. És működött! Az 5 km távon addig 35 – 38 perces időkkel kezdtem, új időm 31 perc alatt volt. Tudom hogy ez profiknak nem nagy szám, de számomra maga a csoda. Ugyanakkor az ízületeim és lábizmok terhelése jóval lecsökkent.
A könyvből tanultakat még sokat kell gyakorolnom. Első alkalommal próbáltam felváltva odafigyelni a helyes testtartásra, dőlésszögre, lábak helyzetére, lazításra, légzésre, mert folyamatosan visszaestem a helytelen futási módba. De már tudtam, mit kell megtanulnom, begyakorolnom: nem szabad erőből futni, hanem technikával. A téli “gatyás futások” ideje lassan lejárt, de én folytattam a futást. Ugyanúgy gatyában, de a melegebb időben legalább kevesebb aggódó néni szólt be: “Fiatalember, nincs egy kicsit alulöltözve?” 
.
.
Ahogy egyre melegebb lett, igyekeztem korán, akár 5 órakor is kelni, hogy még a hűvös reggeli órákban futhassak, hetente kétszer. Áprilisban COVID-os voltam, így bő két hét a futásból kimaradt.
Hogy a futással eltöltött időt ne érezzem elvesztegetett időnek, a 24. alkalomra már beszereztem egy „csontrezgéses” fülhallgatót (amely szabadon hagyja a fület, hogy halljam a környező zajokat, például közeledő autókat is). Így tudok hangoskönyveket vagy podcastokat hallgatni futás közben. Ez abban is segít, hogy eltereli a figyelmemet a futás nehézségéről, szinte észrevétlenül telik el a táv.